A klasszikus tel-avivi belváros az Allenby az Ibn Gvirol, a Yarkon folyó  és a tenger közötti trapéz.

A 1920-ban  Sir Patrick Geddes készítette az első városrendezési tervet, amely egy  nagyságrendileg 100 ezer lakosú kertváros építését tekintette célnak. Ezt a lakosságszámot azonban már 1936-ban túllépte. Ma négyszázezernél is többen élnek az alig 5200 hektárnyi területen. (A tel-avivi agglomeráció 3,5 millióra tehető, de ennél is nagyobb a vonzáskörzet – a problémát egy következő sorozatban elemzem, amely a város stratégiai terve elkészítésének  különböző állomásait mutatja be.)

A tengerpartra merőleges széles főutcák, fasorok teszik lehetővé a város átszellőzését, a nagyjából párhuzamos, hosszú főutcákat pedig amolyan bevásárló-utcáknak szánták. A főútvonalakon belül azonban 3-4 szintes, 6-8 lakásos társasházakból állnak a tömbök. Minden épület a telek több-kevésbé a közepén, körülötte kert. A 30-as évektől egyre több épületet „lábakra állítottak”, vagyis a földszintjén jószerivel csak a bejárati  előtér és a lépcsőház, valamint a különféle kiszolgáló helyiségek voltak,  a lakások az első emelettől kezdődtek. Ez a gyakorlat tovább terjedt, sőt átlalános előírássá is vált sokhelyütt, ma viszont igen komoly problémát okoz, miután ezek az épületek földrengésre érzékenyek, Tel-Aviv pedig ebből a szempontból veszélyeztetett helyen van.

A város ütemes fejlődése, ezzel együtt a gépjármű-forgalom növekedése, a földrengés valószínűsíthetősége, és még egy sor szociális és gazdasági probléma arra késztette a város vezetését, hogy a korábbi szabályozási tervek módosítgatása helyett (bizonyos helyeken már emelték a korábbi beépítési szintet) egy átfogó városfejlesztési stratégiát készítsenek. Az 1998-ban megválasztott polgármester Ron Huldai, mint aféle vadászrepülő (katonai pályáját a légierőnél, mint dandártábornok fejezte be) „felülről akarta látni”, hogy merre az arra…

A több éves tervezési folyamat  három nagy egységből állt: az első a Városprofil, amely egy nagyon részletes helyzetfelmérés –  2002-ben adták közzé. Ezt követte  A város jövőképe kötet, amely 2005-re lett kész. Ezt követték  a jövőkép megvalósítása érdekében készült  hosszú és rövidtávú programtervek. Ez egy sor szervezeti változást is jelentett, ami gyakorlatilag még ma is tart, miközben a városban az építés elképesztő ütemre váltott, amit szintén ennek a folyamatos átalakulásban lévő szervezetnek kell kézben tartania.

Annak ellenére, hogy az egész hosszú, előkészítési folyamatot az Agenda 21 szellemében, teljes transzparencia mellett vitték véghez, amikor a tervek gyakorlatban is megvalósulni látszanak, még mindig okozhatnak heves lakossági ellenállást. Ez történt a Bialik utca 2 esetében, ahol a város egyik, alternatív kultúrális központját is jelentő kávéház a Café Bialik működik.

Az épület csupán egyszintes, korai Bauhaus, elég rémes állapotban. A pénteki tüntetésen mégis több tucatnyian tiltakoztak az épület lebontása ellen. A helyi művészek, hírességek kemény szavakkal illették a városvezetést, hogy ezt a várostörténet szempontjából jelentős épületet képes lebontani. A  tervek szerint megüresedő telken 237%-os a beépíthetőség, vagyis a jövendő épület hasznos alapterülete a telek 237%-a lehet (Izraelben a külső falakat is beszámítják a hasznos alapterületbe). Tekintettel arra, hogy ez egy saroktelek, ívesen három utcára nyilik (előkert nélkül), ez a beépíthetőségi mutató azt jelenti, hogy a  ház legfeljebb 4 szint + tetőteraszos lakás lehet, annál semmiképp nem magasabb. A telektulajdonos az érvényes rendezési tervek szerint építene, a terveket az önkormányzat szakmai zsűrije már elfogadta, ezzel együtt a városháza biztosítja a lakosság ellenkezésének jogát, mielőtt az építési engedélyt kiadja.

A tulajdonos két alternatívát nyújtott be a hatósághoz – az egyik meghagyná az eredeti épületet (természetesen felújítva) és arra épülnének a lakásokat tartalmazó szintek, a másik szerint az épületet ugyan teljesen lebontanák, de a földszintet eredeti formájában építenék újjá. A kultikus kávéház mindkét esetben maradna. Mivel az épület maga tényleg elég borzalmas állapotban van, a „falak megszentelése” helyett valószínűleg jobb lenne, ha jobb minőségű anyagokból a korai Bauhaus szellemét őriznék meg, és a fölé épülő lakószintek kellő alázattal tekintetének erre.

Egy budapesti számára, ahol a belvárosban ennél sokkal nagyobb és durvább bontást is teljes mellszélességgel támogat a hatóság, örömteli dolog volt látni azt a figyelmet, amit a tel-avivi városvezetés fordít a lakossági véleménynek. A lakossági kontroll mellett épülő ház, remélhetőleg közmegelégedésre valósul meg, de mindenképp visszatérek erre a történetre…

Comments Closed