Az én zsidónegyedem

Perczel Anna szubjektív sétája a negyedben

Nagy örömömre szolgál, hogy egy ismerősöm elvezetett erre a weblapra, amely tulajdonképpen egy 25 perces dokumentumfilmnek ad helyet.

Anna fontos ember az életemben, talán maga sem tudja, de ha nem találkoztam volna vele 2003 szilveszterén, ma, nagy valószínűséggel nem lennék itt  Magyarországon. Az ő, első tanulmánya alapján, amit a régi, pesti zsidónegyedről készített, kezdtem meg az én webes perlekedésemet a negyedért, hogy egy merőben más szemlélettel fogjanak a rehabilitációhoz.

A 2004 őszén megjelent tanulmányomat megküldtem az akkori, kerületi vezetésnek, sőt, a Spinoza Házban rendeztünk egy vitát, amelyen nagyon sokan voltak ott – Ráday Mihálytól, Cselovszky Zoltánon át, Schneller Istvánig, csak a kerület nem látta szükségesnek meghallgatni  mások véleményét.

Hála Annának, az  Óvás egyesületnek és minden más jóérzésű embernek, akik igyekeztek megakadályozni a Hunvald-féle vezetés városrombolását. A válság is segített, meg azok a romkocsmások, akik az üres, lepusztult házakba  életet hoztak, és ezzel a zsidónegyed presztizse nőtt. Remélhetőleg, a jelenlegi városvezetés szemében is, nem csak a külföldi túristákéban, és az ideköltöző fiatalokéban.

Ideje lenne a közösség, a város érdekeit  figyelembe vevő  rehabilitációs programot készíteni…