Munkaszervezés_23
Levágták az ajtók és a tokok hosszát, mert én azt szeretném, ha a tok a padló felett lenne, vagyis a burkolónak ki kell hagyni 2 cm a tok alatt… nem így szokták, tudom, de elegem van abból, hogy a tok receficéit vagdossa a burkoló, aztán a hézagokat kiszilózza – undorító részlet. Most, az épületasztalos, aki beállította az ajtókat, ingatta egy kicsit a fejét, de megértette, hogy a végeredmény a fontos, nem az, hogy most neki többet kell dolgozni.
Imádom ezeket az egyszerű (Bauhaus) ajtókat, fenyőfából, amelyekbe savmart üveg kerül, és szépen lemázolom… a színt még nem tudom, de gyanítom, hogy elég sötét lesz… a konyha fekete, a munkapultot megpróbálom betonból, ha találok olyan gyártót, aki szépen meg tudja csinálni.
A padlóburkolat szürke mintás lesz… Nyugi, lesznek más színek is, nem fogok teljesen beszürkülni…
A lakás színvilága lassan kialakul: a nappaliban a csupasz téglafal az egyik oldalon, a másikon bontott, különböző árnyalatokra pácolt parkett mint falburkolat, a lépcsők természetes fa (valószínűleg bükk) színe, a fa ablakok fehérre lesznek pácolva, nem mázolva! Az utcai homlokzat fala fehér lesz és a plafon úgyszintén – régen csináltam fehér plafont… Bár, ha meggondolom, lehet, hogy a galéria és a lépcső feletti sávot sötétre festem, és csak a gipszkarton álmenyezet lesz fehér…
Elkészült a fürdőszobák ytongozása, és a meglepetés, hogy a két fürdőszoba wc-része ugyanolyan széles: most, nyersen, két ytongfal között 90 cm – győztek, akik halálra szekáltak azért, mert az egyik wc-részt csak netto 75-re terveztem. Most 85 lesz, és azért csináltattam ytongból, mert erre fogom szereltetni a két törölközőszárító radiátort. A változtatást az tette lehetővé, hogy a gyerekszoba galériáját 50 cm-el magasabban, kiterjesztettem a fürdőszoba felett is, így a boylerekhez és az ablakhoz is közvetlenebbül hozzáférünk, nem kell a szülői háló fürdőjéből felmászni egy létrán. Az ötlet az egyik workshopos résztvevőtől ered – örök hálám fogja kísérteni!
A nedves technológiájú kőművesmunkák, a lakáson belül lassan befejeződnek. Lesz még egy forduló, amikor a gipszkarton falak már állnak és a villanyszerelő és a vizes be tudja fejezni az alapszerelést, sőt a villanyszerelőt ráveszem, hogy a vezetékeket is húzza be, mert utána már nem akarunk bontani, ha valahol nem sikerül az üres csöveken keresztül huzigálniuk.
Ma voltam a helyszínen a kartonossal, hétfőre lesz árajánlat és kb. szerdán felvonulnak.
Amikor a belső kőművesmunkák-javítások készen vannak, akkor jön a külső javítás, hogy a légkondi külső egységét valamire fel tudjuk rakni, mert most olyan állapotban van az áthidaló, hogy állandóan attól tartok, hogy valakinek a fejére zuhan.
Egyeztettünk a szomszéddal, hogy a leválasztott lakások egyik komoly baját, hogy vékony válaszfalak lettek külső falakká, pocsék hőszigeteléssel, most kellene kijavítani azzal, hogy egy ytong-falat húzunk a meglévő falak elé. Ezzel a most katasztrófális állapotban lévő beugrót is emberibbé tudjuk tenni: én rendbe teszem a bal oldali falat teljes hosszában és az áthidalót, a szomszéd pedig a saját bejáratát és a jobb oldali falat, ami ma csupán egy tizes válaszfal. A korábbi konyha, most gyerekszoba ablakának a környéke már elég vastag fal, ott csak a vezetékeket kell „kordában tartani”, vakolatot javítani és festeni.
Munkaszervezés_22
Ezzel a boltívvel elég sokat vacakoltunk. Mivel a téglák látszani fognak a végső állapotukban is, minden tégla helye, a köztük lévő habarcs vastagsága, a szélső téglák dölésszöge, szóval minden a lehető legszebben kellett kinézzen. Mindkét sort kétszer bontották vissza, de végül elég jó lett.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Miután ez a „kapu” megszáradt, a mellette lévő nyers tégla falat is kijavították, majd ledrótkefézték az egészet, impregnálják és újrafúgázzák, majd jöhet az olajozás. A lenolaj után, ha annak a szaga már nem érződik, mindig lehet egy kis levendulaolajat csorgatni a téglára – a legjobb lakásillatosító.
Közben a többi fal javítása, a vakolatjavítás is haladt – lassan, minden nagyon lassan megy, mert a kőműves nyakig van a munkába, a két kedvenc szakit nem tudja minden nap ide küldeni.
A nappali terébe vezető ajtók helyét már pontosan kijelöltük: a jobb oldalon lesz a konyha, középen a félsziget két bárszékkel, bal oldalt egy kis leülős sarok két fotelszékkel, asztalkával. A galéria feletti boltívek is fontos szerepet töltenek be, de majd ha elkészültek, akkor mesélek róluk. Megterveztem a galéria-korlátot is – szegény lakatosom újabb kihívás elé néz: a konzolos részen egy asztallá alakított korlátrendszert kell majd megépítenie csupa 20 mm-es zártszelvényből. Ő az egyik legjobb szakemberem, akivel öröm dolgozni, és most divatosak is a fém bútorok, tehát egyesítettem a korlátot egy dolgozóasztallal.
A workshoposok már aggódva kérdezték, hogy mi történt? Nem felejtettem el őket, senki neve nem maradt le a levelezőlistáról, csak most nem láttam értelmét, hogy egy olyan fázist lássanak, ami még nem sokat mond nekik a korábbihoz képest. Amint befejezzük a vizes technológia részeket, jönnek a gipszkartonosok, és akkor, ha már állnak a falak, bennük a vezetékek, minden kiállás a helyén van, akkor lesz a következő találkozó.
A fürdőszobai ytongozás is majdnem elkészült, bár ebben is tartogatok egy kis meglepetést a kőműveseknek, mert a fürdőszobák közti fal vonala kicsit módosult – ha elkészült, megmutatom és elmesélem, hogy miért…
Az építkezés további finanszírozásához szükségem van a lakástakarékpénztrári megtakarításomra, aminek a kiutalása enyhén szólva is nehézkes.
Ott kezdődött a dolog, hogy a Magyar Posta slampossága miatt, tavaly szeptembertől máig nem kaptam meg azt a nyomtatványt, amit kitöltve vissza kell juttatnom az LTP-hez, majd újabb idő elteltével kijelölik a „fordulópontot” amitől kezdve gyűjthetem a számlákat, és újabb három hónap múlva kapom meg a pénzem, az állami támogatással kiegészítve.
Mivel a posta nem működött, a havi 20 ezer forintot továbbra is levonták a számlámról, egészen addig, amíg gyanúsnak nem találtam, hogy a takarékossági idő lejárt és bementem a bankba… akkor nekem kellett kérvényezni, hogy ha már lejárt a szerződésben megjelelölt határidő, akkor talán kegyeskedjenek értesíteni, hogy megkaphassam a pénzem.
Azóta eltelt megint másfél hónap, posta sehol, de most már résen voltam, hetente telefonáltam a központba, hogy mi a helyzet? Tegnap végül kibökték, hogy már gyűjthetem a számlákat, a pénzt szeptemberben fogom megkapni. Biztonság okán megkérdeztem, hogy a számlákat milyen névre kérjem, mert a lakás a lányomé, de nekem haszonélvezeti jogom van rá, mivel én finanszírozom a felújítást. Az ügyintéző mondott valamit, ami nem egyezett azzal, amit én a kérdésről tudtam, volt egy kis vita közöttünk, majd elment megkérdezni a főnökét, aki igazolta, hogy az én nevemre mehetnek a számlák és jogom van felhasználni erre a célra a megtakarításomat.
Nem kell mondanom, hogy micsoda „örömhír” ez nekem, végre megrendelhetem az ablakokat… igen, az utcaiakat fából, egy vagyonért, a légudvari és az udvari műanyagból. Nehéz döntés volt, mert a fa ablakok dupla annyiba kerülnek, ráadásul a redőnyt is megrendeltem az egységes homlokzat tisztelete okán, bár nekem semmi szükségem a „napelhárításra”. Talán egyszer majd valaki hasznát veszi…
Az én váram_12
Az én váram sorozatban elemeztem a saját lakásom átalakítását. Most pedig a kész lakásról készült fotókkal összegzem – mielőtt eladnám… Igen, ez egyfajta búcsú… idén 10 éve lakom ebben a lakásban, az átalakítás előtt majdnem két évet, aztán pedig ebben a környezetben. Szerettem, jól „belaktam”, de ideje változtatni…
Csak a személyes tárgyaimat viszem magammal, annál is inkább, hiszen a legtöbb bútor a helyére beépített.
A következő hónapokban még minden apró elhasználódást kijavítok, újrafestem a lila falakat, ajtókat – egyébként a folyamatos karbantartás okán semmi nincs lepusztulva.
Bizonyára nem lesz könnyű megválni az első budapesti lakásomtól, amit úgy alakíthattam, ahogy a legjobbnak véltem.
Ma is vállalom, sőt, büszke vagyok rá és szerénytelenség nélkül állítom, hogy remek lakás: egyszemélyes, mégis vendégeket is tudok fogadni, akár egy-két éjszakára is itt alhattak barátaim. A gyerekeim és az unokáim pedig hosszabb időt is kibírtak ezen a 30+10 négyzetméteren.
Ebben a lakásban minden kézre esik, mindennek megvan a helye, könnyű takarítani… olyan, mint egy jól szabott ruha, pont az én méreteimre… Az elmúlt években sokan megfordultak ebben a lakásban, sokaknak tetszett és csak olyannak adom el, aki tiszta szívből szereti majd és pont így kell neki, ahogy van. Nem sietek vele, megtaláljuk az én váramnak a legjobb, jövendő gazdát.
A bejárati szinten zuhanyzó-mosdó-wc.
Külön háztartási helyiségben a mosógép, a vasalódeszka, vasaló, mosószerek, és a „magav”, amivel a napi felmosást 10 perc alatt elintézem, mert a háztartási helyiségben lévő padlóösszefolyóba „söpröm” a felmosólét.
A dolgozóba felvezető lépcső fiókjai rejtik a cipőket, a lépcsőre ülve kényelmesen fel is lehet húzni őket:
A dolgozóhoz vezető lépcső másik oldalán, a sótégla mögött a hűtőszekrény és mikró, a hűtő alatt a porszívó…
Az étkező felé nyíló ajtókkal a lépcső alatt a kabátok…
A bontás során találtunk egy üreget – ide is könyvek kerültek…
A lépcsők és a dolgozó emelt szintje alatt méretes tároló, ahová egyszer egy 90×210-es ágyat is be tudtunk tolni, amíg azt raktározni kellett…
A központi térből nyílik a „kuckó” – könyvtár, „hentergő” kanapé helyett, ami néha vendégágy is.
Az évek során a pad kijött az étkezőbe, és helyére csak egy lépcső-zsámoly került, ami ugyanúgy megteszi.
A falon a szüleim házassági fotója – egyik legkedvesebb képem: szegények, szépek és boldogok voltak…
Itt van a Jakov lajtorjája, az a lépcső ami a légudvar bukóablakához vezet – évente egyszer, tavasszal kinyitom, és a tél kezdetén becsukom – ez a keresztszellőzés nagyon fontos.
Mivel Zsili Babos kifestette a kuckó minden szegletét, kevesebb lett a könyvespolc mint terveztem, az irataim is egy kicsit zsúfoltan vannak, de nem bánom: imádom a kuckó színes világát…
Az én hálóhelyem a galérián van:
A dongaboltozat átellenes, alacsony részén pedig egy kád: az esti stresszoldó
Ha vendégeim vannak, azok esznek is…
A pad melletti „zsúrkocsi” a konyhai munkapult két kivágott darabjából (a tűzhelynek és a mosogatónak kellett kivágni helyet) készült, némi kiegészítéssel.
… és hétköznapi valójában:
Munkaszervezés_21
Végre visszajöttek a kőművesek!
Két idős szaki – imádnivalók!
Szépen, nyugodtan, tisztán dolgoznak.
Fokozatosan lehurcolják a bontáskor felhalmozott téglákat a padlásról, az egyik megtisztítja a másik rakja a falat.
Az ablakok alatti mélyedést már befalazták, a leendő konyha és a gyerekszoba közötti ajtó helyét is kialakították.
Most a nappali és a háló közötti nyílást szűkítik le 90 cm-re a két oszloppal, amit egy dupla áthidalóval zárnak le.
Közben a villanyszerelők véséseiből és az asztalosok ablakbontásaiból adódó hulladékot lehordják a földszintre – ahányszor csak lemennek visznek valamit – és a hét utolsó munkanapján elszállítják.
Ez egy „pepecs munka” – pont ilyen idős, tapasztalt szakiknak való, amilyenek ők. Ha valami nem 100%-osan világos, akkor felhívnak telefonon, de ott vagyok minden nap, megbeszélünk minden részletet.
Nehéz döntések előtt…
Egy szolgáltatást úgy lehet igazán sikeressé tenni, ha az ember állandóan figyeli az igények alakulását, és arra összpontosít, hogy ezekre milyen szakmai választ képes adni. Különösen igaz ez egy olyan szolgáltatás-fajtára, amire ugyan szükség van, de a potenciális megrendelők még azzal sincsenek tisztában, hogy nekik miért érdemes igénybe venni azt a bizonyos szolgáltatást.
A Maslow-piramis szükséglet-szintjei közül kevesebbeket motiváló dolog az esztétikus, praktikus, átgondoltan megtervezett környezet.
Az általános, magyar nevelési rendszerben sem kap hangsúlyt, így nem csoda, hogy az emberek nagy részének fogalma sincs arról, hogy milyen lehetőségek vannak arra, hogy a közvetlen környezete, a lakása a lehető legpraktikusabb legyen.
Sokan azt hiszik, hogy egy „szép lakáshoz” csak sok pénz kell – ez nem igaz!
Sokan úgy gondolják, hogy senki más nem tudhatja olyan jól, hogy nekik mire van szükségük, mint ők – óriási tévedés!
A személyi számítógépek megjelenése előtt senki nem gondolta, hogy neki szüksége van valami olyasmire, mint a számítógép. De minél könnyebben, minél több ember számára hozzáférhetővé vált, annál inkább megértettük, hogy mennyivel könnyebbé teheti az életünket. És minél többen kezdték használni ezeket a gépeket, annál jobban fejlődtek, annál sokoldalúbban tudták segíteni az életünket.
Magyarországon még ott tartunk, hogy meg kell győzni az embereket arról, hogy az otthonuk megterveztetése nem holmi úri huncutság, gazdagok privilégiuma, hanem olyan szolgáltatás, amit érdemes igénybe venni, mert a jól megtervezett lakás kihat az életünkre: időt takarítunk meg azzal, ha mindennek jól kitalált helye van és nem kell keresgélni, ha könnyen takarítható. Jó érzéssel tölti el a benne lakót ha rend van, ha a tér arányaiban harmóniát sugall.
Maslow szerint a piramis négy alsó sávja a hiányalapú szükségleteket jeleníti meg, és a felső három a növekedésalapú szükségletet – hogy ne topogjunk egy helyben, hogy ne éljünk a múlt mintái szerint, hanem merjünk előre lépni, megújulni, sikeresekké lenni.
A kiegyensúlyozott, szép környezet lehet, hogy nem hiányzik úgy, mint egy falat kenyér, vagy a víz a sivatagi vándornak, de elengedhetetlen azok számára, akik haladni akarnak a korral, és a saját gyerekeiknek is jobb lakáskörülményeket akarnak teremteni. A jobb nem feltétlenül nagyobb és drágább, hanem az, ami jól van kitalálva! Ez lehet akár egy egészen kis lakás is!
Amikor valaki egy új lakásba költözik, és ebből a szempontból mindegy, hogy a ház maga mennyire régi vagy új, a fizikai környezetet kell összeboronálni a benne lakó személyes igényeivel, a pénzügyi lehetőségeivel és a használat időtartamával. Valamilyen szinten mindenki megoldja a feladatot, a kérdés már csak az, hogy mennyire jól? Mert valójában ezeknek a tényezőknek az összehangolása már egy szakmai feladat első lépcsője.
Minden tényező fontos! Az életforma, a fizikai adottságok, a pénz, az idő – egyiket sem lehet figyelmen kívül hagyni, ugyanakkor éppen ezeknek a tényezőknek a logikus kombinációjából adódik a megoldás is.
Amikor bemegyek egy lakásba – mivel sokévtizedes tapasztalat és szaktudás áll mögöttem – elég pontos jellemrajzot tudok adni a benne lakókról, csak a lakás látványa alapján. Azonban, ha beszélgetek is velük, akkor kiderül, hogy a környezetükkel ők maguk mennyire elégedettek, illetve mennyire hajlandók a változásokra egy jobb környezet érdekében.
Számtalanszor éltem át a megrendelőimmel együtt azt a nagyszerű érzést, amit egy átalakított, személyiségükre szabott lakás okozott nekik. Nem a drága bútor, a divatos lámpa, vagy a barátnők által istenített padlóburkolat teszi ezt, hanem a tervezettség, a lakótérben uralkodó arányosságból eredő harmónia. Aki ezt megérti, az többé nem akarja amatőr módon, maga megtervezni a lakását, és arra is figyelmet fordít, hogy megtalálja azt a tervezőt, akivel jó az együttműködés, „azonos húron pendülnek”, éppen ezért a végeredmény is a lehető legjobb lesz.
Számos cég vezetése rájött, hogy a munka eredményességét nagyban befolyásolja a környezet, ezért komoly figyelmet és pénzt fordítanak arra, hogy a lehető legkényelmesebb és inspirálóbb környezetet teremtsék a munkatársaiknak.
Nincs ez másként a lakásokkal sem: egy lakás, ahol jól érzi magát az ember, inspirálón hat ránk, a családtagjainkkal való viszonyunkat is erősen befolyásolja.
Ha egyre több ember igényli majd azt, hogy szakszerűen megtervezzék a lakását, egyre több jó lakás születik, és maguk a tervezők is egyre jobbak lesznek. Ma még nincs nagy presztizse a lakástervezésnek az építészek körében, de ez megváltozik, ha egyre igényesebb megrendelőkkel találkoznak és egyre inkább elválik, hogy ki a jó szakember és ki a közepes.
Mindehhez nyújtunk segítséget az évadzáró workshopunkkal, amelynek azért adtuk a
Kezdetben…
címet, hogy hangsúlyozzuk: most elsősorban azoknak szeretnénk segíteni, akik a környezetük jobbátételét szeretnék elkezdeni, de fogalmuk sincs miként tegyék ezt.
„Egy kellemes este, amin szórakoztatóan lehet tanulni és tájékozódni egy olyan világban, ami sokak számára a csapdákkal teli ismeretlen.”
A részvételi díj: 5000 forint (bruttó – ÁFA nélküli számla)
Jelentkezni lehet június 27-ig a következő e-mail címen:
workshop.mihaly.eva@gmail.com
Ezen a nyáron utoljára – workshop
Mostanában elég sok facebookos csoportban olvastam döbbenten, hogy mennyire tanácstalanok az emberek, akik lakásfelújításba vagy családi ház építésébe akarnak fogni.
Ötleteket próbálnak gyűjteni, az internetről, építészeti, lakberendezési lapokból, ami talán nem haszontalan, de rengeteg időbe telik, és valójában nem pótolja a szisztematikus, szakmai munkát.
Rengeteg tévhit dúl azt illetően, hogy mivel érdemes kezdeni, hogy mikor kell tervezőhöz fordulni, mit lehet elvárni egy építésztől, egy belsőépítésztől, egy lakberendezőtől.
Négy évtizede vagyok a szakmában, mint tervező és a kivitelezéseket is lebonyolító szervező – szeretnék segítséget nyújtani a tanácstalanoknak, egy intenzív kurzussal:
Kezdetben…
címmel tartjuk ennek a nyárnak az utolsó kurzusát arról, hogy érdemes belefogni bármibe, ami a lakókörnyezetünk jobbításáról szól, legyen az önálló családiház építése, a régi lakás, vagy annak egy részének a felújítása, új bútor vásárlása, vagy akár csak a gyerekszoba átalakítása.
Ha valaki hatékonyan, optimális összegből akarja mindezt megoldani, sem időt, sem fáradtságot nem pazarolva értelmetlenül, akkor vegyen részt ezen a négy órás, intenzív kurzuson, amely ráadásul arra is feljogosítja, hogy bármikor a későbbiekben tanácsért forduljon tapasztalt szakembereinkhez.
Mi vagyunk „a kályha” ahonnan érdemes elindulni…
Június 29-én, csütörtökön 16:00-kor,
a jelentkezők létszámától függő helyszínen, de mindenképp Budapest belvárosában.
A
lakás másként
csapat nevében a „szabadszájú” workshop-vezető:
Éva Mihály Amichay
Régóta tartok workshopokat, amelyek jellemzője az egyenes, kertelés nélküli beszéd, a szabad belebeszélés joga a hallgatóság részéről, a jó hangulat, amiért rendszerint mindig tovább tartanak ezek az összejövetelek, mint ahogy előre tervezzük.
Egy kellemes este, amin szórakoztatóan lehet tanulni és tájékozódni egy olyan világban, ami sokak számára a csapdákkal teli ismeretlen.
A részvételi díj: 5000 forint (bruttó – ÁFA nélküli számla)
Jelentkezni lehet június 27-ig a következő e-mail címen:
workshop.mihaly.eva@gmail.com
*****
Fantasztikus társaság volt tegnap a workshopon!
Köszönöm minden résztvevőnek!
A workshop programját szeptemberben újra meghirdetjük, mert a tegnapi esemény alapján egyértelmű, hogy milyen nagy szükség van arra, hogy alapfogalmakat, módszereket megértsenek az emberek, mielőtt bármilyen építkezésbe belefognak.
Az is kiderült, hogy a legnagyobb probléma eljutatni az információt: van kit megkérdezni, mert akik eljöttek, azok csillogó szemekkel mentek el, jóval a meghirdetett befejezés után – érezhető volt, hogy szinte szomjaztak a tudásra. Szóval folytatjuk ezeket a workshopokat! Persze nem ezen az akciós áron, mert mindez azért nagyon sok szervezéssel, munkával járó dolog, de továbbra is megfizethető lesz.
Konyhadivat 2017
Az utóbbi években drasztikus átalakuláson ment keresztül a konyha – nem csupán a felhasznált anyagok, hanem főként az elrendezésük tekintetében. A közösségi térben elhelyezett konyhapultok már egyre kevésbé hasonlítanak a húsz-harminc éve megszokott L, vagy U alakú falmenti soroláshoz. Egyetlen fal mellett rendszerint a magas elemek, tárolók, a térbe állított alsó szekrényeket pedig egyre izgalmasabb pultok fedik.
A jelenség oka nem holmi hóbort, hanem főként annak köszönhető, hogy a korszerű, kitűnő vasalatokkal elérhetjük, hogy a tárolást sokkal kevesebb szekrényben is meg lehet oldani ragyogóan, a főzés pedig kilépett a hétköznapi, rutinrobotból a közös, családi élmények világába.
Az egészséges ételek elkészítése pedig nem kíván többórás, rumlis, nehéz szagokkal terhelt munkát. A XXI. századi családi élet központja újra a közösségi tér konyhája!
Munkaszervezés_20
Ma elvitték az asztalosok a régi ajtólapokat a padlásról.
A műhelyben méretre vágják.
Az újrahasznosításukat össze kellett hangolnom a hálószoba kinézetével.
Két darab kétszárnyú ajtó lapja – 270 magasak és 65 cm szélesek pillanatnyilag.
A fürdőszobán és a wc-n egy-egy alacsonyabb ajtó volt, 220 magasak, és 85 cm szélesek.
A vendégfekhely célját szolgáló galéria-kuckó most kapta meg végleges formáját – nagyobb nyílással a nappali felé, ugyanakkor teljes zárás a hálószoba felé… A zárásra három darab hosszú ajtólap szolgál fektetve.
A negyedik hosszú lap az ablak alatti „asztallap” lesz.
A két alacsonyabb ajtólapot meg kell kicsit „sarkallni”, mert a 220 magassághoz kell még 16 cm, hogy tökéletesen kitöltse az ágyak mögötti mélyedést és így az ágyak magas fejtámlájaként szolgálja tovább a lakókat.
Ezen a részen most egy boltíves mélyedés van: így a hálószoba 30 cm-vel szélesebb ezen a sávon, ami nagyon is kell, hiszen a többi részen csupán 257 cm széles, vagyis ahhoz, hogy a dupla ágy előtt még el lehessen járni, bizony nagyon kell az a 30 cm. Csakhogy ezt a valamikori építőmester úgy érte el, hogy a szomszédos ház tűzfalára egy rabichálót feszített és azt bepacsmagolta… mi a boltívet „kiegyenesítjük, és az ágy szélességében a két ajtót szimmetrikusan felállítjuk. Vagyis a háttámlának itt mindenekelőtt hangszigetelési feladata van, másodsorban nem rossz, ha egy ágynak magas a fejtámlája, harmadsorban értelmes célra tudjuk felhasználni az ajtólapokat.
Persze, a felületüket is meg kell újítani – hőlégfúvóval fellazítani a sok-sok régi festékréteget, aztán spaklival letolni róluk. Ezután még csiszoljuk, aztán pácoljuk… valószínűleg én magam fogom csinálni, mert a mázolás idejére már általában el szokott fogyni minden pénzem, és a fizikai munka amúgy is jó terápia az átmeneti pénzszűkére.
A lakás felületei, színei, anyagai lassan kialakulnak – a funkcionalitás az első szempont, de most a régi dolgok újrahasznosításával belép a következő: megőrizni azt, ami érték, de nem feltétlenül úgy, ahogy azt eredendően használták. Nagy ajtókra nincs szükségünk, de szeretjük a fát, ami hasznos lehet úgy is, mint térelválasztó, úgy is mint egy ágy fejtámlája, úgy is, mint egy hosszú, keskeny asztallap. A formával és az anyaggal nem erőszakoljuk meg a funkciót, hanem igyekszünk harmonikusan illeszteni a régi tárgyakat az új környezethez.
Most még sokan nem értik, hogy miről szövegelek itt, de ha elkészült, ide illesztem majd a képeket.
Mediterrán családi ház 2017
Sokszor kritizálok ma épülő családi házakat, különösen, ha azokat mediterrán jelzővel illetik. Nos, most örömömre szolgál bemutatni egy mediterrán családi házat, amely talán nem minden részletében a szívem csücske, de alapjaiban képviseli mindazt, amit erről a témáról gondolok.
Ez a ház nem akar olyan lenni mint a dél-olasz középkori városok lakóházai, ugyanakkor izzig-vérig mediterrán életérzést közvetít a hatalmas üvegfelületeivel és az ányékolási technikáival, a nyers beton padlójával a bejárati szinten és az onnan felkúszó fa borítású lépcsőjével. Egyszerű, praktikus és arányos. Itt-ott játékos részletekkel, felrúgva néhány konvenciót, de túlzásoktól mentes.
Munkaszervezés_19
Miközben a villanyszerelés meglehetős lassúsággal haladt, újra felhívtam a redőnyöst és az épületasztalost, az utcára néző ablakok miatt.
A nyugati tájolású utcai szobák erős napot kapnak, ami engem nem zavar, de lehet, hogy egyszer lesz valaki, akit igen.
Ha most nem helyettesítjük a rég eltűnt redőnyt, akkor később már sokkal nehezebb lesz, arról nem is beszélve, hogy ma már nem holmi pányvával huzigáluk a redőnyt, hanem elektromos meghajtással működtetjük, vagyis elektromos csatlakozást is ki kell építeni.
Az utcai ablakok fából lesznek, bár ez dupla költség, de tisztelem a régi homlokzatot annyira, hogy elveimmel ellentétesen, megadjam magam ebben a kérdésben. (Szerintem ugyanis, a műanyag ablak praktikusabb, nemcsak olcsóbb.)
Sokáig emésztettem magam ezért, mert a fa ablakok és a redőny az én számomra semmilyen pluszt tartalmat nem jelentenek, ezzel szemben jó félmilliós plusz költséget igen, amit sokkal értelmesebb dologra is fordíthatnék, de ennek az építkezésnek az elején megfogadtam, hogy a minőségi kivitelezés mindig mértékadó marad számomra, még akkor is, ha ez a minőség az adottságokhoz való alkalmazkodást jelenti ebben az esetben.
Az ablaktok külső díszítését restauráluk, és mázolás helyett fehér lazurt kap, ami látni engedi a fa textúráját – ha már egy vagyont költök fára, akkor láttassuk…
Az asztalosok csütörtökön sebészeti művelettel leválasztották a dupla gerébtokos ablak belső tokrészét.
Tonnányi mocsok szabadult ki.
A megmaradó tok letisztítása, restaurálása, impregnálása sem lesz egyszerű a három emeletnyi magasságban.
Mindenestre, hétfőn felkeresem a Szép Mesterségek szaküzletet, hogy a megfelelő anyagokat beszerezzem hozzá.
A jövő hét programja a kőművesek visszatérése, a faljavítások, az ablakok esetében az új ablakhoz a nyílás pontos kialakítása.
Ehhez, amennyire csak lehet a régi, bontott téglákat használjuk, amelyek az építkezés kezdetétől várják a padláson az újrahasznosítást.
Tervkritika és programtervezés
Mostanában sokan fordulnak hozzám, hogy a kényelmetlen, kompromisszumokkal teli lakásukból miképpen lehet jobbat kihozni.
Volt olyan eset, amikor az elemzésem konklúziója az volt, hogy ugyan lehet jobbat kialakítani, de az alapvető változtatásokat kívánna, és miután a lakást alig 10 éve, nagyon sok pénzt belefektetve, igaz, alapos megfontolás, és tervezés nélkül felújították, kár lenne szétbombázni, inkább adják ki és keressenek maguknak egy kényelmesebb lakást.
Volt olyan eset, amikor azért hívtak ki helyszíni szemlére, mert az egyik belsőépítész végtelen lelkesedéssel törette volna össze a húsz éve épített konyhában a Corian munkapultot, ami akkor és most is egy vagyonba kerül, és húsz év használat után is olyan mintha tegnap csinálták volna… nem vagyok az értelmetlen pazarlás híve, és a konyha korszerűsítéséhez nem kell a munkapultot szétbarmolni.
Engem azok az esetek bosszantanak fel, amikor 2017-ben akarnak olyasmit megépíteni, ami harminc éve sem volt igazán jó. Amikor ilyeneket kíméletlen kritikával illetek, akkor sokan védelmükbe veszik a tervezőt, mondván annyi kötöttséggel kellett számolnia, szegénynek…
Túl sok ilyen eset van, és miután az időm véges, és egy elfuserált tervet nem öröm javítgatni, arra próbálom ösztönözni azokat az embereket, akik lakásfelújítás, családiház-átalakítás vagy akár új otthon építése előtt állnak, hogy előzzék meg a bajt: készíttessenek programtervet!
A programterv készítésének lényege az, hogy az ember leül a megrendelővel és egy mélyinterjút készít, amiben felszínre kell kerüljenek a problémák, a szándékok, a rejtett vágyak… ezeket kell összeilleszteni a fizikai adottságokkal ( telek mérete, tájolása, beépíthetősége, épített környezet, illetve a felújítandó lakás falakkal határolt korlátai), és ami nem kevésbé fontos: a korszerű térkialakitási és részletmegoldásokkal!
A programtervhez tudni kell kérdezni, átérezni a megrendelő összes problémáját, ugyanakkor „benne kell lenni” a szakmai áramlatok legfrissebbikében, hogy a technológiai előnyöket használni tudjuk a megrendelő kényelmének érdekében. Nem arról van szó, hogy tele kell lökni gépészettel és számítógépekkel a lakást, mert most az „okos lakás” a divat, hanem az ésszerű, pénzügyileg is elfogadható keretek között a legjobbat kell ajánlani.
A programterv egy 1:50-es léptékű, bútorozott terv, amely a koncepciót tartalmazza. Ahhoz, hogy ebből tökéletes lakás legyen, még nagyon sokat kell dolgozni, de enélkül elindulni életveszélyes vállalkozás!
A lakástervezés azért nehéz ügy, mert az empátiás készségen kívül nagyon sok ismeretet, tapasztalatot igényel, és ne feledkezzünk meg a tehetségről sem, ami azért nem mindenki sajátja ezen a téren sem.
Az új weblapunkon, amelynek a neve:
lakás másként
igyekszünk mindenben segítségére lenni azoknak, akik valamilyen építkezés előtt állnak.
A csapat, amely a lap köré szerveződik, építészekből, belsőépítészekből és lakberendezőkből, áll, hogy minden igényt kielégítsünk. Együttműködünk kivitelezést szervező szakemberrel és minden szakágban lesz néhány olyan kivitelezőnk is, akikben nem kell csalódjon a megrendelő.
A szolgáltatásaink az egyszerű tanácsadástól a részletes kiviteli terv elkészítéséig, az építkezés megszervezéséig terjednek, de ezek közül kedvére válogathat a megrendelő – nincs semmi kényszer. Az oldalon precíz árlista lesz, meglepetések nélkül. Azt szeretnénk, ha mindenki, aki a lakókörnyezetével kapcsolatban valamilyen döntés előtt áll, ne féljen kérdezni, ne gondolja azt, hogy csak magas tervezési díj ellenében kaphat szakmai segítséget!
A lakókörnyezetünk alapvetően befolyásolja az életünk minőségét, és nekünk az a küldetésünk, hogy szerte az országban egyre igényesebben kialakított otthonok tegyék megelégedettebbé az embereket.
Munkaszervezés_18
Eltelt megint egy hét, mire a villanyszerelő be tudta iktatni a falakban futó vezetékek kiépítését, a sok nyári munka közé.
Éppen ezért a kőművessel megbeszéltem, hogy már előre tervezze be a jövő héttől kezdődően a faljavításokat, az összes vizes kőművesmunkát. Ha azok megvannak, akkor kezdjük a gipszkartonozást – a kétféle technológiát nem keverjük.
Hétfő reggel 8 órára beszéltük meg a találkozót a villanyszerelővel – mivel már dolgoztak a lakásban (az alapszerelést és a fűtőszálak letekerését is ők végezték) volt náluk kulcs és az elektromos pontok tervei.
A beton-krízis után azonban megfogadtam, hogy senkit nem hagyok egyedül dolgozni a lakásban, ezért a megbeszélt időpontban én már ott voltam – ők csak fél órával később, kulcs és tervek nélkül.
Ez annyira felháborított, hogy cseppet sem kedves hangon a villanyszerelő fejére olvastam, hogy a késés, a szervezetlenség, az emberi, értelmes kommunikáció hiánya az agyamra megy, és hiába jó szakember ezzel a munkastílussal én nem tudok kibékülni.
Javasoltam, hogy vegyen fel egy nyugdíjas, értelmes nőt, aki átveszi tőle a szervezést, aki nem felejti el a terveket, amikor a terepre küldi az embereket, aki tartja a kapcsolatot a kliensekkel, aki megfontoltan igér valamit, amit a csapat be is tud tartani – ő pedig csak a szakmai problémákkal foglalkozik.
Mivel alapjában egy értelmes emberről van szó, akinek a fejére nőttek a feladatok, és ez egyre több, bosszantó problémát okoz az ő számára is, elismerte, hogy bizony erre van szükség. Azt már nem gondolta, hogy én, a barátnőimen keresztül pár nap múlva találok is neki megfelelő embert…
A szervezetlenségük az egész munkára rányomja a bélyegét – mivel az idő egy részében ott voltam, elintézetem dolgokat, majd visszamentem, láttam, hogy mennyire nem átgondoltan, nem a munkára koncentráltan dolgoztak, ami meg is látszik az eredményekben.
Azzal, hogy a hét öt napjából hétfőn, szerdán és pénteken dolgoztak nálam, a közbenső napokat egy másik terepen, fenntartják azt a látszatot mindkét helyen, hogy megy a munka, de valójában „nincs a fejükben” az a feladat, amivel éppen foglalkoznak, ebből következően rengeteg a hiba. Pénteken, amikor elhagyták a terepet, nemcsak a még el nem végzett munkát tudtam felmérni, hanem azt is, hogy milyen pontatlanságok vannak abban, amit csináltak.
Ezt a lakást, ha rákészülnek rendesen (a területre vitt anyagok és tervek összehangban vannak), akkor két ember három nap alatt meg kell tudja csinálni, most túlvagyunk a harmadik munkanapon és mégsincs kész, kedden reggel pedig ott maradok addig, amíg az elkövetett hibákat kijavítják.
A hibák mindenütt figyelmetlenségből fakadnak, például: az elektromos redőny kapcsolói nincsenek egy magasságban az ablakok két oldalán. Ez azt jelenti, hogy vissza kell bontani, precízen bemérni az ablaktól és a padlótól való távolságot és újra csinálni az egészet. Minimum fél óra felesleges munka, aminek bére van, költsége van, és ha egy szakember így dolgozik, akkor azt, végső soron a megrendelő fizeti meg.
Lehet, hogy a nagy szakember-hiány közepette ez a munkastílus még elmegy, de akiben van annyi önbecsülés, hogy jó szakember akar lenni, az változtat rajta, hiszen ő maga is jobban jár.
Kapualjak – Milánó
A tavalyi, milánói utam alkalmával rengeteg kapulajat fényképeztem, mert nagyon tetszett az igényességük.
Terveztem is egy összeállítást azokból a fotókból, de valahogy elmaradt, ezért most pótolom.
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
Eladó – felújítandó
A lakatos, akivel évek óta dolgozom, megkért, hogy nézzek rá az anyósa lakására, mit lehet kihozni belőle – el szeretnék adni.
Mivel a lakás nagyon jó helyen van, a XIII. kerületben, a Szent István park közelében, a ház is nagyon rendezett, csak a lakást kellene úgy átalakítani, hogy a mai kor követelményeinek megfeleljen.
A lakás nincs rossz állapotban – ennél sokkal rosszabbakat szoktam látni -, de az elrendezése korszerűtlen: széles, hasznos tárolókat nem tartalmazó előszoba, csőszerű konyha, hatalmas, de rendezetlen fürdőszoba mosógéppel és gázboylerrel, egymásból nyíló két szoba, az egyik udvarra, a másik az utcára. Hálószobának egyik sem jó.
Az átalakítás lényege az volt, hogy az udvari traktusban rendet csináljak: egy kényelmes zuhanyzós fürdőszobát, háztartási helyiséget, privát, külön bejáratú hálószobát, kényelmes étkezőt, konyhát, tervezzek sok tárolót: az előszobában, a hálóban, a nappaliban, diszkréten és a hosszúkás, utcai szoba arányait javítsam egy vendégágyat is tartalmazó fekvőgalériával.
Persze, korszerűsíteni kell a fűtési rendszert (parapetkonvektor van jelenleg) és egységes padlófelületet célszerű létrehozni. 45 négyzetméter 3.70-es belmagassággal ideális az elektromos padlófűtésre.
Számomra fontos, hogy az alaprajz áttekinthető legyen, világos orientációval. A funkciók értelmesen legyenek szétválasztva, majd az egészet egy harmonikus anyag-, szín- és formahasználattal tegyem kellemessé. A mellékelt terv még csupán koncepció, de innen kell elindulni.
Akit érdekel a lakás megvásárlása, forduljon hozzám privát üzenetben a facebookon.
Munkaszervezés_17
A betonozás-krizis után az első dolog volt, hogy a vasszerkezetet kiegészítsük: a gyerekszoba galériájához, annak padlószintjéhez képest 55 cm-el magasabban lesz egy plusz terület a fürdőszobák felett, és ezzel a szülői háló fürdőjének szellőzését ellátó ablakhoz és a boylerekhez is megoldjuk a könnyű hozzáférést, ugyanakkor kapunk egy „ruhaszárító padlást”.
Az utóbbi időben egyre érzékenyebben figyeltem arra, hogy hol szárítják a ruhát az emberek. A szárítógép nagyszerű dolog, de a viszonylag magas áramfogyasztása miatt sokan takarékoskodnak vele, és persze nagyon sok magyar háztartásban egyáltalán nincs is. Az is igaz, hogy vannak olyan ruhák, amiket nem ajánlatos betenni a szárítógépbe…
Ma már nem visszük a padlásra a ruhát szárítani, a függőfolyosó korlátjára szerelt szárítók, vagy a teraszon, kertben kifeszített kötelek sem mindenkinek jelentenek elérhető megoldást, arról nem is beszélve, hogy ott a ruhák ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. A társasházak lakásaiban, különösen télen, gyakran állandósul a mobil ruhaszárító a nappali, vagy a háló egyik szögletében, pedig ez nagyon nem egészséges, azon túl, hogy szépnek sem mondható.
Kis lakásokban is, többnyire kiszorítottam annyi helyet, hogy a mosógép egy háztartási helyiségben legyen, de a ruhaszárításnak még én sem tulajdonítottam akkora jelentőséget, hogy ennek igazán alkalmas, fix helyet jelöljek ki.
A galéria kibővítése nem az én ötletem volt, hanem az egyik workshop-résztvevőé, akinek ezúton is köszönöm, mert így a fürdőszoba túlzott magassága csökkent, és nyertünk egy olyan területet, ahol remekül lehet majd ruhákat szárítani.
A lakatossal, akivel már évek óta dolgozom együtt, felmértük, hogy mi kell ahhoz, hogy a galéria-bővítést elvégezze. Szerettem volna egy úttal a korlátokat is megcsináltatni vele, de lebeszélt – az én fura, ámre funkcionális korlátaimat jobb, ha akkor csináljuk, amikor a szerkezetre felerősítjük az OSB lapokat, és kikísérletezem, hogy hol van rájuk szükség. Erre pedig a kőműves-munkák befejeztével kerül sor.
Kijevi ügyvéd lakása
A jó lakás tükrözi a benne lakó életvitelét, személyiségét.
Erre nagyszerű példa a következő fotó-sorozat, amely egy kijevi ügyvéd lakásáról készült.
Mindezek alapján igyekszem megfogalmazni, hogy milyen ember lehet a lakás tulajdonosa.
Valójában a tervezés során egy fordított folyamat zajlik: ismerjük a megrendelőt – jól kell ismernünk ahhoz, hogy neki való lakást tervezzünk.
Ez a 100 négyzetméteres lakás árulkodik arról, hogy egy jól szituált egyedülálló pasi lakja, akinek bizonyára vannak alkalmi partnerei, de huzamosabban nem él vele senki – és erről nem csupán a garderobe-szekrény árulkodik. Sokkal inkább a teljesen átlátható tér, amely nem takarja a hálószobát sem, de diszkrét függöny választja el a hálóból nyíló dolgozót – az elfoglalt ügyvéd korán kelő ember lehet, aki a kévéja mellett már olvassa az e-mailjeit, de az éppen nála alvó partnerét nem akarja zavarni, behúzza a függönyt…
Nagyon szép a három nagy ablakkal meghatározott traktus: az étkező-konyha, a nappali kanapés rész és az átlátszó üveggel leválasztott háló-garderobe. Itt is nyilvánvaló, hogy a függesztett fotel a kilátáshoz közel a házigazdát szolgálja, aki azért elég gyakran fogad vendégeket, nemcsak egy italra, hanem többnyire vacsorára. Egy jól menő ügyvédnél ez a networking része…
Roppant elegáns a konyhapult, ahogy el is választja, mégis összeköti a konyha terét a nappalival.
Terasz nincs, ami akár hiányossága is lehetne ennek a lakásnak, de a zöld növényekkel komponált válaszfal mégis becsempészi a természetet ebbe az alapvetően ipari hangulatú miliőbe.
A kanapé nem annyira ücsörgésre, mint heverészésre, közös mozizásra alkalmas.
A lakás nyilvánvaló kényelme mellett feltétlenül közölni kívánja a belépővel, hogy a tulajdonos nem szimplán egy ukrajnai, vagy kijevi ügyvéd, hanem a globális világ polgára, lakása lehetne akár New-Yorkban is, semmivel nem marad el a nyugati, értelmiségi, trendi izléstől. Nincsenek benne újgazdag túlzások, a felkapaszkodottak átlátszó igyekezete megmutatni, hogy vitték valamire, ugyanakkor értő szemek azonnak észreveszik a lakás kialakításába befektetett szellemiséget és pénzt, nemkülönben.
Az óriás mértű ágy különleges hangsúlyt kap azzal, hogy egy üvegfal mögött van a nappaliból nézve – nem takarni, hanem kirakatba rakni akarták. Sikeres emberek szeretik hangsúlyozni az intenzív szexuális életüket, amely mintegy része a rendkívüli képességeiknek.
Az anyagok, a színek megválasztása is egyfajta férfias divatot jelenít meg – szürke, fekete, a tégla terakotta színe, illetve a parkett és a falburkolat barnája, decens elegáncia, amibe játékosan vegyül a sárga, illetve a bejárati-étkező traktusban a piros, éppen csak annyi, mint egy jó csokoládéban a chili.
Minden nagyvonalúan méretezett – a fürdőszoba is. Hogy ez mennyire praktikus, vagy mennyire IN – hagyjuk ezt az egyéni izlés körében. Az elég nyilvánvaló, hogy az ügyvéd úr nem feltétlenül maga takarít…
Mivel az elegáns fürdőben nincs mosógép, feltételezhető, hogy az előszobából nyíló helyiség, amelyet fekete falak határolnak, maga a háztartási helyiség.