Workshop után…

Május 30-án megtartottuk az első workshopot, ami számos tanulsággal szolgált a jövőre nézve.

Az első és legfontosabb, hogy felmértük: van igény az ilyesmire… 39-en vettek rész, és még vagy huszan nyilatkoztak, hogy jönnének…

Számomra az is fontos volt, hogy a Blogváros csapattal mennyire tudok együttműködni, hiszen a gyerekeim lehetnének, csupa fiatal között én a nagyanyó… Ami közös bennünk, az, hogy tenni akarunk,  a negatív tapasztalatokból tanulunk, hogy egyre jobbak legyünk, legyőzzük az akadályokat…

A folyamat, talán érdekesebb, mint a puszta eredemény...

A folyamat, talán érdekesebb, mint a puszta eredemény…

A hibákkal kezdem, helyesebben mondva az én hibáimmal, amelyeket a következő workshopokban már nem akarok elkövetni, ezért szembe kell nézni vele…

1. A program túl általánosra sikeresett, mivel a jelentkezéskor nem mértük fel az egyes résztvevők elvárásait, csak a workshop kezdetén bontottuk a csoportot három fő kategóriába: az általánosan érdeklődőkre, a lakásvásárlás előtt állókra, és a most építkezőkre. Csakhogy, amikor egy-egy speciális kérdés merült fel, akkor a másik két csoport tagjai érdeklődését nem tudtam kellően lekötni – ezért a következőkben pontosabban körül kell írjam a megtárgyalandó témákat, amelyeket a jelentkezéskor felmért elvárásoknak megfelelően még inkább konkrétizálhatok.

IMG_4385

2. A helyszín jópofa-fiatalos, de nekem túl nagy terem, nem tudtam becsempészni a Belépni SZABAD intimitását, ami olyan jó volt. Itt óhatatlanul frontális előadássá alakult a találkozó, hiába is igyekeztem kérdésekkel lazítani. Ezért, más helyszínt kell találnunk, kisebb termet, maximum 30 főben limitálni a résztvevők számát, de lehet, hogy ennél is kisebb csoportokban, konkrét, átalakított lakás-helyszínen sokkal jobb eredményt tudnánk elérni.

IMG_4379

3. Még az általános érdeklődőket, akiket nem egy konkrét probléma hozott a workshopra, intenzívebb közreműködésre kellene ösztönözni azzal, hogy egy-egy problémát közösen oldunk meg. Ehhez olyan hely kell, ahol a résztvevők előtt asztal is van, egy előre elkészített munkalapra tudnak rajzolni, vagy jegyzetelni…

IMG_4376

4. A felújított lakások vetített képei helyett, valószínűleg a folyamat az, ami a legtöbb embert izgatja. Ezt igyekeztem érzékeltetni  “Az én váram” sorozattal, talán hasonlót kellene interaktív módon elemezni, hogy maradandó élményt jelentsen…

IMG_4354

5. Azoknak, akik konkrét lakásátalakítás előtt állnak, a programtervezés lehet a legfontosabb elem, amit egy ilyen workshopon tisztázni lehet. Ezt kifejezetten kiscsoportos, intenzív munkamegbeszélésen lehetne kielégítően megoldani, amikor minden résztvevő tanul a másik példájából is.

A résztvevőknek megadtam a lehetőséget, hogy a facebook profilomon keresztül  egyéni kérdéseket tegyenek fel. Ezzel néhányan éltek is. Az egyik alkalommal megnéztem egy lakást, amelynek voltak azonnal megoldandó problémái is, de sokkal fontosabb volt annak felderítése, hogy hosszú távon mit lehet kihozni belőle. Ez a vizsgálat kritikus lehet egy ember döntésében: megvegyen egy lakást, vagy sem, mikor és milyen áron érdemes felújítani azt?

A workshop ötlete onnan indult, hogy valamiképpen hasznosítani, továbbadni kellene azt a négy évtizedes tapasztalatot, ami mögöttem áll. Nem akarok tervezési munkát vállalni – egy lakás megtervezése és az építkezés lebonyolítása hónapokra helyhez köt, fiataloknak való munka. A Blogváros csapatában nagyszerű fiatal tervezők vannak…  Ellenben azt a hiedelmet, hogy profi tervezőt és szakszerű építés-szervezőt megbízni feleslegesen drága dolog, érdemes eloszlatni…

Magyarországon is egyre igényesebbek a környezetükre a fiatalok… az életminőség része már nem feltétlenül a nagy autó, a családi ház, hanem a jól működő urbánus lakókörnyezet – kicsi, de tökéletesen megtervezett lakás, amelyben jól érzi magát az ember, de nem azért, hogy magára zárja, hanem mert közel mindenhez, ami szintén a városias lét része: az éttermek, kávézók, színházak, kiállítások…

Pontosan negyven éve, hogy diplomáztam, mint városgazdász. Kutatási területem a belvárosok rehabilitációja volt, és ez a téma azóta is a legfontosabb számomra. A belvárosok rehabilitációja nem holmi “főutca-programmal” központi vezérlésre történik, hanem éppen azzal, ami most Budapesten végbemegy: fiatal, tettrekész emberek megvesznek egy lepusztult lakást, és a mai, elvárható igényekre formálják, azért, hogy a belvárosban éljenek. Mert ez jó hely. Egyre jobb hely lesz.

Mindenkit, aki részt vett, vagy a jövőben részt akar venni a workshopokon, arra kérek, hogy írja le a véleményét, az elvárásait, hogy jobbak lehessünk…

Comments Closed

Hozzászólások ()

Trackback URL | Comments RSS Feed

  1. delisa szerint:

    Úttörö vagy – ebben is – remélem, sokan rájönnek, mennyire értékes, amit csinálsz, amit másoknak nyújtani tudsz! Sok sikert kívánok, akkor az energiád se fogy el…

    Nagyon tetszett a hideg és meleg skála színeinek egymás mellé rendelése! méghozzá, ahogyan csináltad: csoportosítva, hogy ne essen szét a látvány… – vagy más meggondolásból? 🙂