Az Allenby utca 1911-ben kezdett kiépülni, és akkor csak a tengerre vezető útként emlegették. 1918-ban kapta mai nevét a brit Allenby tábornokról, aki az Oszmán birodalomnak ezt a részért foglalta el, és így, Erec Izrael a brit korona mandátumává vált.

Akkor,  a zsidó közösség azt hitte, hogy innen már egyenes út vezet az önálló államhoz. Nem így történt, de az Allenby tábornok iránti tisztelet és az utcanév is megmaradt mind a mai napig.

Ez az utca nekifut a tengernek  – ezt az adottságát használta ki egy élelmes odeszai bevándorló, hogy 1922-ben megépítse a Kasino nevű multifunkcionális szórakozóhelyet: a kaszinó mellett elegáns étterem, kávéház, sőt tánc-terasz is volt.

A kezdeti Tel-Aviv az erec izraeli eklektikus stílusban épült, amelyet  olyan Európából jött építészek műveltek, akik beleszerettek a keleti formavilágba.

Idővel a Bezalel Akadéma hatására a kézművesség és a művészet bibliai motívumokkal gazdagított sajátos eszköztárát felhasználva, jellegzetesen helyi ektektikát alakítottak ki.

A Kasino és még sok más, korabeli épület elpusztult, de azokat, amelyek megmaradtak, az elmúlt húsz évben, különböző formában igyekeznek felújítani.

A Kasino pusztulását az okozta, hogy túlságosan közel épült a tengerhez, és fennállása 14 évében a helyi építészeknek alkalmuk volt megismerni e természeti erő romboló hatását.

Az utca  még akkor sem veszítette el vezető szerepét, amikor a Geddes terv alapján az Allenby-től északra ütemesen épülő városban megnyílt az egyik  elágazó utca, a Ben Yehuda.

Utóbbiban a kávéházak  lettek egyre népszerűbbek, az Alleny-n pedig az üzletek.

Itt állt az  eredetileg moziként funkcionáló  épület, amely a zsidó állam megalakulása után egy darabig az első parlament szerepét is betöltötte, majd ugyanaz a terem lett az első izraeli opera. Utóbbi emlékét őrzi a helyén épített teraszos toronyház – Migdál HaOpera.

Az ország függetlenségének első húsz évében katonai felvonulásokat rendeztek a két utcán.

Találkozási pontjukon ott volt a szintén „multifunkcionális” Mugrabi-mozi, amelyet a Damaszkuszból bevándorolt gazdag kereskedő épített 1930-ban Meir Dizengoff, tel-avivi polgármester kifejezett kérésére. Mozi, szinház és koncert-terem is volt – itt működött számos, nagyszerű szinházi társulat az állam első évtizedeiben. 1986-ban leégett, és állítólag annyira megsérült a szerkezete, hogy 1989-ban lebontották. Ma már biztos nem tennék…

A térnek „természetesen” magyar vonatkozása is van, mert Efrájim Kishon egyik remek filmvígjátéka a Blaumilch csatorna itt játszódik. Az  1969-ben készült film  a korabeli bürokráciát, a politikusok ostobaságát karikírozza – ma is aktuális igazságokat kimondva.

A Mugrabival átellenben működött a „Tzalmania” – az első tel-avivi fotós, aki végigfényképezte a megalakuló  állam történetét és neves személyeségeinek életét. Rudy Wessanstin csehországban született, Bécsben tanult fényképészetet, mielőtt 1936-ban megérkezett Tel-Avivba, ahol 1940-ben nyitotta meg híressé vált üzletét. Az 1992-ben bekövetkezett haláláig az üzlet szinte semmit nem változott, kirakatában híres emberek évtizedekkel korábban készült fotóiból állt a kortöténeti kiállítás – mindig élmény volt magállni nézelődni. 2007-ben könyv formában is megjelent egy gazdag válogatás a munkáiból.

Az Allenby-n épült a „Nagy Zsinagóga”, amelynek a helyét már 1913-ban kijelölték, de a közösség annyira szegény volt, hogy csak 1925-re fejeződött be az építése.

Az Allenby fénye az ötvenes  években kopott meg, párhuzamosan azzal, hogy a divatos hely egyre inkább a Dizengoff lett.

Ezt a csapást mind a mai napig nem heverte ki.

Az Allenby-n vásárolni már régen nem sikk, a neves, izraeli üzletházak legfeljebb maradék-boltot nyitnak itt.

Az autóforgalom végképp meggyilkolta az utcát, amin azzal igyekezett a városvezetés javítani, hogy napközben csak közösségi közlekedés megengedett.

Az utóbbi időben az eklektikus épületek felújítása, helyes kis bárok, üzletek nyitása javított ugyan az utcaképen, de az Allenby megújulása még várat magára. Fizikai adottságai ezt már korábban is lehetővé tették volna, de az ingatlanok tulajdonosainak szocioökonómiai és kulturális összetétele visszatartó erővel bírnak.

A tel-avivi szisztémában pedig a helyi aktivitás hiányában nem lehet komoly önkormányzati befektetést elvárni.

Comments Closed