újgazdag vircsaft
Földes András és Miklós Gábor újabb cikke jelent meg ma az index.hu-n a Csipak-villa meglehetősen furcsa építési történetének legfrissebb híreivel.
Mivel oly sokszor elégedetlenkedek az újságírói bátorsággal és alapossággal kapcsolatban, most szeretném kiemelni a két kolléga következetességét, ahogy az ügyet feltárták. Ha az illetékes hatóságok tizedannyi figyelmet fordítottak volna erre a gigantomániás újgazdag építkezésre, akkor az egész meg sem történhetett volna.
Félreértés ne essék – nem irígylem Csipak Pétert. Tőlem akkora házat épít, amekkorát akar, azt tesz a pénzével amit jónak lát. A saját pénzével és nem a közvagyonnal. Csakhogy az az arrogáns viselkedés, amely a korábbi Ferrari üggyel kapcsolatban is megnyilvánult, ebben a történetben is felbukkan. Az az újgazdag attitűd, amivel kezeli azt is, ami nem az övé, hanem egy tágabb közösségé – gyomorforgató.
Amikor egy viszonylag fiatal ember milliárdokkal dobálódzik, óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy mitől lett azzá, ami.
Minden jövedelmemmel el tudok számolni, csak az első millióról ne kérdezz – szól az amerikai mondás, ami utal arra, hogy a tehetségen és a „jó helyen, jó időben lenni” szituáción kívül a semmiből jött gazdagságnak néhol vannak sötét foltjai. Éppen ezért, a magukra adó milliárdosok olyan viselkedéskultúrát igyekeznek kialakítani, amely legalább nem irritálja a társadalom kevésbé tehetős rétegeit. Ilyen értelemben az újgazdag kifejezés nem arra utal, hogy valaki mikor szerezte a vagyonát, hanem a viselkedéskultúrára, amelyből hiányzik az illető gazdasági-társadalmi helyzetéből fakadó felelősség.
Ennél is nagyobb gond az, ahogy a társadalom reagál az újgazdag vircsaftra – akik az építkezés különböző fázisaiban, kötelesek lettek volna észrevenni és lépéseket tenni a törvénysértés megakadályozására, játszák az idiótát. „Nem láttam, nem tudtam, azt hittem, nem az én dolgom…” – döbbenet. Aki csak egy kicsit is ismeri az építkezések menetét, az tudja, hogy 20 centis „elallégolást” is észrevesz az ember, ha oda akar figyelni. Persze, ha nem akar látni, az más dolog, csakhogy a semmit nem látott, semmit nem tudó szakembereket páros lábbal kéne kirugni. Minél magasabbról nem látnak, annál gyorsabban.
Felháborító a vezető tervező nyilatkozata. Elvárható lenne egy építésztől, aki aláírta az engedélyezési tervet, hogy ha nem rendelik meg nála a kiviteli tervet, akkor erről értesítse a hatóságokat, és bejelentse, hogy a terv megvalósítása során szükséges tervezői ellenörzést nem tudja felelősséggel ellátni.
A Kamara szerecsenmosdatása is meglehetősen visszatetsző – így aligha lehet az építészek társadalmi rangját emelni. El kéne dönteni, hogy a többség érdeke vagy a kollegiális barátság fontosabb. Kétségtelen, aki a most tapasztalható mocsarat le akarja csapolni, az eleinte csak ellenségeket gyűjt magának, de ennyi áldozatot talán megér egy átláthatóbb, tisztességesebb rendszer reménye.
