Pávakék promenád

PODO_PÉCS_PROJEKT - Pávakék promenád

PODO_PÉCS_PROMENÁD_PROJEKT  1.

Pécsnek promenád kell !írtam nemrégiben… a Széchenyi teret össze kellene kötni a Zsolnay Negyeddel, mégpedig a Király utca – Felsővámház utca útvonalon.

Tíz pontban megfogalmaztam a tennivalókat. Mostantól, kezdem “aprópénzre váltani”, amit ott leírtam.

1. Azzal kezdeném, hogy valami botrányosan harsány színnel (pávakék, mondjuk) lefesteném a Széchenyi tértől a Zsolnay Mauzóleum bejáratáig az utca két méter széles szakaszát. Ez bizonyos értelemben figyelemfelkeltés, útmutató az idegenek számára, ugyanakkor megmutatja azokat a pontokat, ahol nem kellemes egy gyalogos számára.

felhívás:

Lenne, aki elkészítene egy térképet erre az útvonalra?

Nem vagyok grafikus, és a slampos kivitelezés tönkreteheti a legjobb ötletet is. Ezért szükség lenne egy olyan térkép-szelvényre, amely egyik végpontja a Széchenyi tér, a másik pedig a Felsővámház utca és a Zsolnay Vilmos u. torkolata. A térképen jól kell látszania minden, az utat kétoldalt szegélyező teleknek, mert ezek lesznek azok, amelyeket a használók értékelnek, és persze, ha a városháza is csatlakozna a projekthez, akkor itt kellene az iparűzési és egyéb adókat megszüntetni, helyette bevezetni a négyzetméter-arányos, dinamikus podo-adót. Egyelőre azonban, csak olyan célokat és teendőket tűzhetünk ki, amelyeket civil energiával meg lehet valósítani.

Vásárolnak - élnek

Vásárolnak – élnek

Egy promenádnak elengedhetetlen kellékei az izgalmas üzletek, amelyeknek a kirakatai alkalmasak arra, hogy nézegessék őket.

Természetesen, nem találtam ki semmit, csak azt mondom, ami már másutt jól működik.

Ma ki kellett menjek az IKEA-ba. Embertelen tömeg volt – komplett családok, gyerekekkel sétafikáltak, nézelődtek, időnként leültek egy-egy fotelba, kanapéra, az étteremben pedig hosszú sor állt, bár még nem volt ebédidő. Partneremnek azt meséltem éppen, hogy mennyire hiányzik nekem Pesten az, hogy nincs egy utca, egy jól körülhatárolható környék, ahol egymás mellett vannak helyi készítésű lámpák, bútorok, szőnyegek, kárpitok. Sokszor nem azért vásárolok az IKEA-ban, mert annyira tetszik, hanem mert egy helyen megtalálom mindazt, ami egy lakás berendezéséhez kell. Pedig szívesen vennék egyedi, magyar terméket, ha azért nem kellene keresztül-kasul átszelnem a várost.

Tel-Avivban, a  Herzl  tele van bútorüzletekkel – jobbak és rosszabbak, izlésesek és giccsesek, a lényeg, hogy sok van, szinte mindenki megtalálhatja a neki valót. A Wolfson a lámpáiról híres, a Nachalat Benjamin a méteráruiról, a Dizengoff  északi része az esküvői ruhákról, cipőkről. Persze, másutt is vannak bútorüzletek, lámpák, és ruhák, de ha valaki nem nagyon tudja, hogy mi kellene neki pontosan, és nagy választékot akar látni rövid idő alatt, akkor elmegy ezekre a helyekre.

A kezdő bútordesignerek is ilyen helyeken vesznek ki egy kis műhelyt, hogy megmutassák magukat. Nagy a verseny, de aki ezekre a helyekre megy bóklászni, az venni akar, és előbb-utóbb meg is veszi a neki tetszőt.

Pesten a Király utca, a VI.-VII. kerület határán, elindult ebbe az irányba, de még messze van attól, hogy elérje a kritikus tömeget az üzletek száma, választéka. Ami van, az is egyfajta nemzetközi jóízlés mentén rendeződött, így csak rétegigényeket elégít ki, ha egyáltalán.

Azt mondta nekem egy pécsi építész, hogy a Zsolnay Negyed környékén túl sok a lepusztult ház. Igaz. De a fiatal, pénztelen iparosok-művészek éppen ilyen helyekre telepednek a kapitalista városokban, miért ne tennék itt is, egy kis szervezettséggel? Ki akarjuk húzni a sétáló utcát a Zsolnay-ig? Kezdjük a csóró végén!

felhívás:

Fel kellene térképezni az üres ingatlanokat a promenád mentén…

Ehhez össze kellene írni azokat az ingatlanokat, amelyek üresek, reménytelenül lepusztultak. Itt, a podo-pro felületén összegyűjtenénk a címeket, és egyenként megvizsgálnánk, hogy mire lehetne őket használni – valamit, ami hasznos, ami vevőért kiált, itt kellene kezdeni eladni – például régi bútorokat, használati tárgyakat (tudom, egy ilyen üzlet már van a Király utca külső részén, de ne egy legyen, hanem annyi, amennyi csak elfér… Miért kell kimenni egy kis régiségért a vasárnapi vásárba?

Hogy egy kis lendületet kapjon a dolog, a pécsi művészeti és az építészeti kar hallgatóinak is lehetne életszerű féléves tervet készíteni abból, hogy lehet egy reménytelen helyből izgalmas teret létrehozni.

Nos, vannak érdeklődők? Van akinek fontos a város, hogy valamivel hozzájáruljon a civil fellendítéshez? Egy cím, egy leírás egy fénykép… pár perc az életedből, amit a városért ajánlasz fel… egy kis odafigyelést…

Ma megjelent a bama.hu-n egy interjú velem. Az első hozzászólás: “öntudatos izraeliként” foglalkozzon hazájának dolgaival, adjon ott tanácsot. Magyarországhoz semmi köze.” – ameddig én úgy érzem, addig van közöm Pécshez, és még lesz egy darabig.

Comments Closed

Hozzászólások ()

Trackback URL | Comments RSS Feed

  1. Koós Miklós szerint:

    valószínüleg alapvetően félreérted a problémát, a népek nem azért nem mennek a Zsolnay Negyedbe, mert el van vágva a belvárostól és nincs egy odavezető promenád, hanem mert nincs miért odamenni. Szép a belső környezet, jó lett a felújítás, de csak egy szépen felújított park. Van egy bábszinház és két kiállítás. Csak ezek miatt sohasem lesz ott tömeg.

    Pécsnek 3 sétálóutcája van, mit gondolsz miért a Király utcában vannak a legtöbben? Nem a szinház miatt és nem a boltok miatt.
    Mikor kezdett élet költözni a pesti Váci utca túlvégébe, amikor sétáló utcává alakították?
    Elmondom, ha nem volna nyilvánvaló.

    Az éttermek, kávézók, sörözők, cukrászdák miatt. Egy jó konyháért messzire is elmennek a népek, igy van ez Pécsen is és ehhez nem kell promenád sem, mert ha kell ennek kedvéért autóba is ülnek. A Tettyén lévő Tettye vendéglő – legalábbis amig az idősebb Maszler vezette – annyire népszerű volt, hogy hétvégén képtelenség volt helyet foglalni ott, pedig igencsak kiesik a városból.

    A pécsi Király utca elején sok az étterem=nagy a forgalom, a túlsó végén nincsenenk vendéglők=a kutya se jár arra. az általad is megirt Gozsdu udvarba is akkor költözött élet, amikor tucatszámra nyiltak meg a vendéglők, sörözők.

    Mondok más példát is. A pécsi plaza – nagyrészt az Árkádnak köszönhetően – gyakorlatilag vegetál már évek óta. Egy dolog tartja életben, hogy már csak ott van mozi. Ezért mennek oda és nem az üzletekért. Azok legfeljebb addig érdekesek, amig várnak a mozikezdésre. Az egészre ráépült gyorsbüfék is kizárólag a mozik működésének köszönhetik, hogy van látogatójuk.

    A Zsolnay Negyed nagy udvara 4 évvel az EKF után is halott, az É78 presszóján kivül nincs semmi, egyetlen üzlet, semmi. Hatalmas terület, de kihalt és leginkább menekül onnan mindenki aki odatéved, mert annyira nyomasztó.

    a közelben lakunk, de inkább besétálunk a belvárosba, ha esti programot szeretnénk, pedig nagyon szeretem a zsolnay-t. Lássuk be, aki nem kisgyerekkel megy oda, az 10 perc után nem tud ott mit csinálni. Ezen egy promenád sem segít.

    • ema szerint:

      Kedves Miklós!
      Ha olyan egyszerű lenne a dolog, hogy kocsmákat kell telepíteni ahhoz, hogy egy területet belakjanak a gyalogosok, akkor nem kellene vele foglalkozni… a dolog – szerintem, egy kicsit bonyolultabb ennél. Éppen azért, mert sok éven át úgy dolgoztam, hogy nem kellett egyetlen párt, hivatalos szerv igényei szerint alakítani a szakmai véleményemet, ezzel sikerült megőriznem a független gondolkodó cseppet sem kifizetődő pozícióját és közben alkalmam volt sokféle sikeres, és kevésbé jól sikerült példát elemeznem, azt a tapasztalatot szűrtem le, hogy minden országban és minden városban akkor sikeres a városfejlődés, ha fel tudjuk térképezni a helyi társadalmi helyzet összetettségét, és erre kínálunk speciális lehetőségeket.
      A “legyen mit csinálni” azért annál több, hogy zabálunk.
      A Tettye vendéglőben voltam a mamámékkal – az ő korosztályuknak talán vonzó, hogy kocsikerék-méretű tányérokon púpozott ételt raknak elé, de már én sem vagyok erre vevő, nemhogy a mai fiatalok.
      A Zsolnayban is van egy, étlapja és belső kialakításának igényessége szerint vonzó étterem – még nem volt alkalmam kipróbálni ezért fogalmazok ilyen óvatosan, ahol legutóbb sokan voltak. Az É78 presszójában legutóbb, a csokifesztivál idején voltam, tömeg volt, de jó kiszolgálás nem igazán.
      Az, hogy a moziba menők megélhetést adnak a gyorsbüféknek – a világ legismertebb dolga… valahol már írtam arról, hogy egy mozifelújítás kapcsán az üzemeltető elég alaposan kioktatott ebből…
      A kereskedelmi kultúra nagyon alacsony Pécsett, és tisztelet azoknak a nagyon kevés kivételeknek, amelyek bizonyára vannak, de elenyészőek.
      Ám a Lezser is bizonyítja, hogy ha valaki megtalálja azt a speciális igényt, amire nincs válasz, akkor még pécsi méretekben is jut fizetőképes kereslethez. Pedig a Lezser pincéri munkája is erősen közepes. Legutóbb voltam a nappaliban is… az is tele volt egy szombat délután-kora este, pedig egy pesti romkocsma világához képest nagyon szerény a felhozatal. Magyarul: ezen a területen is van még hová fejlődni.
      De a “városi látványosság”, amiért az emberek kimozdulnak, ennél sokkal több, sokkal összetettebb. Egyik nagy kérdése például az, hogy a földszinti üzletek mellett, a felső emeletek, az udvarok mélye milyen lakosságot rejt? Van egy erős gyanúm, hogy nem csak a Nick udvar lakásai üresek…

      • Koós Miklós szerint:

        csoki é egyéb fesztiválok idején valóban tömeg van. DE CSAK AKKOR, aztán a következőig ismét kihalt az egész.

        Nem vagyok városszociológus, de a “A “legyen mit csinálni” azért annál több, hogy zabálunk” megjegyzés sántít, ugyanis amig ülsz, beszélgetsz, ebédelsz, kávézol, addig bámészkodsz, ott vagy 20-40-60 percet, felfedezed környezetet, elolvasod a prospektust,a bédekkert…stb.

        Nem véletlen, hogy a nagy turistamágnes helyek tele vannak kiülő teraszokkal, nézd meg mi van Párizsban, vagy pl. Prágában.

        a turisták nem csak azért mennek a pécsi Széchenyi térre, hogy a Dzsámit megnézzék, hanem hogy le tudjanak ülni egy kicsit és bámészkodjanak és ha észreveszik, hogy ott van egy fura épület, talán megnézik. Felnéznek és észreveszik, hogy milyen csodaszép a Megyeháza teteje…stb. és közben fagylaltot eszik, sörözik, ebédel…stb. Ez igy van mindenütt a világon

  2. Koós Miklós szerint:

    amikor kiderült, hogy a Zsolnay-ba kerül az egyetem művészeti kara, akkor bíztam benne, hogy ez egy jó ötlet, mert így legalább lesz pezsgés, élet az udvarban, hiszen lesznek állandó lakók, használók.

    Észre sem veszed őket, mert nekik nincs hova beülni, mint max a túloldali menzára. Ergo bemennek a városba.