Ön(fenntartó)kormányzat_1
Jó ideje tudjuk, hogy a rendszerváltás utáni önkormányzati rendszer rosszul működik. Az egymással vetélkedő pártoknak kényelmes volt a kétharmados törvényre hivatkozva nem csinálni semmit.
2010 tavasza óta ez az ürügy kiesett, de a rendszer működőképessé tételére még sincs kellő akarat. A választások óta eltelt időben az már kiderült, hogy rendszerelvű szemléletet és tetteket nem várhatunk az elvileg mindent keresztülvinni képes kormánytól, mert ha lettek volna ilyen tervei, azok már nyilvánosságra kellett kerüljenek. Ha eddig nem történtek meg a szükséges lépések, akkor pedig már elkéstek.
Azt gondoltam, hogy egy új pártnak, amelynek ebben a pillanatban nincs kormányzati kötelessége, de nagyon szeretne meghatározó tényezővé válni, a legjobb alkalom egy teljesen újszerű szemlélettel előállni – a magyar rögvalóságtól elszakadni tudó, életet adó reménnyel teli jövőképet rajzolni. Mert lehetne másként csinálni, mint ahogy a régi pártok eddig tették…
2005-ben a választásokra készülő Demszky-csapat közrebocsátott egy Budapest-programot, amely felháborított és arra késztetett, hogy a bírálat nyomán megírjam a magam podo-programját. Akkor, még csak egy éve ismerkedtem újra a várossal, a magyar viszonyokkal, de amit leírtam, ma is vállalom, és szerénytelenség nélkül állítom, hogy Budapest jobban járt volna, ha 2006-ban a podo-program kap többséget. Elszalasztott lehetőség volt Demszky újraválasztása, és úgy tűnik, hogy most is több energia megy el utcaátkeresztelésekre, mint stratégiai lépésekre.
Van egy párt, amely nevével is hangsúlyozni akarta, hogy másképp csinálja – az általuk készített önkormányzati koncepciót pár hete megkaptam és az azóta eltelt időben sikerült jónéhányukat magamra haragítanom azzal, hogy megalkuvónak és középszerűnek jellemeztem.
A most kezdődő sorozatomban tételesen kifejtem a szakmai ellenvetéseimet, de az igazsághoz tartozik, hogy az LMP-nek, még a kezdet kezdetén, mikor még nem volt parlamenti párt, ingyen és feltétel nélkül átadtam egy anyagot, amely Budapest 2010-es aktualizált podo-programjaként Híd a jövőbe címet viselte. Valójában ez egy hálózati rendszer, amelyet a részletes program szakmai kezdetének képzeltem, amit kellő komolysággal előbb szakmai körben, majd szélesebb társadalmi bázison kellett volna megvitatni. Erre sosem került sor. Az LMP Budapest programja egy összelapátolt politikai irat, amihez nekem már nem volt közöm.
Idén tavasszal kaptam egy meghívót az önkormányzati rendszer koncepciójával kapcsolatban. Egy napom elment az értelmetlen összejövetelre – semmi rendszer, semmi előzetes szakmai konstrukció. Hónapok teltek el, sokféle fórumokon vitatkoztak, majd elkészült a “végleges koncepció” – nyomda előtti állapotát veszem górcső alá.
Az LMP-vel nem vagyok semmilyen szerződő viszonyban, a pártnak nem vagyok tagja, de kétségtelen, bennük még reménykedtem. Most leginkább bosszankodom, de ha bármi is jobbá lesz azáltal, hogy őszinte és elfogulatlan kritikámat az érdekeltek elolvassák és nem a szadeszre emlékeztető pökhendiséggel reagálnak rá, akkor legyen.
Az LMP-sekkel folytatott levelezésben már kifogásoltam, hogy ugyanazt teszik, mint a Fidesz és az MSZP tette korábban – párthű szakmabeliekkel bélelik ki magukat, ahelyett, hogy olyan szakemberekkel dolgoznának, akik nem a pártot, hanem a közügyet szolgálják. Az átlag politikus hajlamos elszállni saját okosságától, szemben az intelligens politikustól, aki tudja, hogy kritikus szakemberekkel kell önnön okosságát gyarapítani.
Természetesen, nem csupán az LMP koncepciót akarom bírálni, hanem felmutatni helyette valamit, ami nem több, mint egy szakmai keret, egy olyan konstrukció, ami az önkormányzatok hatékony, és önfenntartó működésénél kevesebbel nem éri be, de ennek a célnak az érdekében széleskörű vitára bocsátja a szakmai elgondolást.
Következő rész: 2
Éva, ami Magyarországon történik, az nem a választók érdekében történik, hanem a kisszerű politikusok(?) túlélési technikája. Látni kell, hogy – nagyon kevés kivétellel – csupa pártkatona, korrupt tróger ül a választott pozíciókban.
OK, és akkor ebbe bele is kell nyugodni?
Idemásolom az első reakciómat a 2011.augusztus 4-én kapott “végleges” anyagra – a dátum is fontos: augusztus 5.
2011/8/5 Eva M. Amichay
Elolvastam és Sanya lelkesedését nem igazán értem : ha már az LMP sem akarja megváltoztatni az önkormányzati struktúrát, és az önkormányzatok gazdasági önnálósága sem cél (nem világos, hogy milyen alapon állítja az anyag szerzője, hogy az állami forrásoktól való függőség reálisan nem változtatható), akkor mégis, ki képvisel egy merőben új, saját lábán álló rendszert?
Ez az anyag a meglévő, és rosszul működő szisztéma foltozgatása, nem pedig egy fiatalokból álló párt új jövőképe! Alapvetően rossz a kiindulás, mert a meglévő rendszer hibáinak elemzése sokkal kevésbé fontos az új rendszer szempontjából, mint az, ami hiányzik, hogy tudniillik a magyar településhálózat sajátosságai mellett mi lenne az ideális működési rendszer. Miután ezt tisztáztuk, ki kell dolgozni a mai, működésképtelen rendszerből az ideálisba való eljutás útvonalát – ez egy megoldáscentikus koncepció kialakítása. Ebből a szempontból teljesen érdektelen, hogy miért szar a mai rendszer. A valóság síkjáról nem tudunk ezen az alapon elrugaszkodni, és ezzel az anyaggal az történt, ami az egyik hétvégi vitán ki is derült, hogy a különböző érdekek mentén a rendszer többé-kevésbé marad, mert igazi jövőképe az érdekelteknek nincsen.
Ebből az anyagból is hiányzik az a politikusi bátorság, ami az önkormányzati rendszer átszabásához elengedhetetlenül szükséges. Az iparűzési adót nem “kivezetni” kell, hanem megszüntetni, és olyan, biztos lábakon álló és átlátható rendszert alkotni, amely hosszútávon biztosítja az önkormányzatok önálló gazdálkodását. Ti nem akarjátok elvágni az állami köldökzsinórt, és ezzel valójában az önkormányzatok önállóságát lehetetlenné teszitek. Normatívákkal nem lehet “gazdálkodni” csak elkölteni a pénzt, és ez baromi nagy különbség.
OK, én nem hiszem, hogy tovább fogom zavarni köreiteket, mert ezzel a szakmai anyaggal egyetérteni nem tudok, a megcélzott irányt hibásnak tartom. Az értéknövekedési adó abban a kontextusban, ahogy használjátok nem fog működni. Nem új adókat, hanem egy új szisztémát kell a polgárok elé tenni, ami társadalmi igazságosságával azonosulni tudnak.
Éva
Természetesen, a belső levelezés válaszait nem másolom ide, de az én szövegeimet igen:
2011. augusztus 5. 12:08 Eva M. Amichay
Megalkuvó és középszerű a javaslat – lehet, hogy egy hangyafinggal jobb, mint a jelenlegi, és az is lehet, hogy az utóbbi 150 évben a rendszerváltás utáni rendszer a legjobb – bár ezzel az állítással sem igazán értek egyet, de fogjuk rá – egy a XXI. század második évtizedére működőképes szisztémához képest megalkuvó, és középszerű, sok-sok fecsegéssel a demokráciáról, ami persze alap, de éppen akkor a legdemokratikusabb egy rendszer, ha nem kell ezt hagsúlyozni folyton folyvást.
Éva
Dr Lukács Zoltánnak, a koncepció szakmai felelősének (utóbb kiderült számomra, hogy szakmai alatt jogászt kell érteni, és ez sok mindent nyilvánvalóvá tett)
2011. augusztus 5. 14:21 Eva M. Amichay
Kedves Dr Lukács Zoltán!
Amíg az LMP egy alakuló párt volt, amíg éppen, hogy csak bejutott a parlamentbe, minden szakmai anyagomat önként és a legjobb szándékkal ajánlottam fel. Miután a PODO-koncepción évek óta dolgozom, nem kevés szellemi munkáról volt szó, de szívesen adtam, mert úgy gondoltam, és az azóta történtek fényében ebben még inkább biztos vagyok, hogy elsődlegesen koncepcionális rendszert kell létrehozni, és ha a konstrukció működőképes, akkor kell a részleteket kidolgozni, nem pedig fordítva.
Csakhogy azokon az első megbeszéléseken kiderült, hogy az LMP-ben is, a korábbi pártokhoz hasonlóan, a politikusok mindent jobban tudnak, ők akarják megmondani, hogy kell a rendszernek működni, a szakember pedig igazítsa az ő fejük szerint a szakmai anyagot. Ebben viszont én nem hiszek. Mert az ideológia nem arra kell, hogy a világot hozzáigazítsuk.
Történt más is. A párt a hozzá ideológiailag közelállókkal bélelte ki magát, mint az megszokott a régi pártokban is, ebbe pedig, úgy tűnik, hogy a függetlenül gondolkodó szakember nem fér bele. Volt néhány perc, amíg azt hittem, hogy esetleg van némi kompromisszumra lehetőség, de ez nem jött be. Bizonyos ponton túl már magam sem akartam részese lenni egy olyan javaslatnak, amiben számomra vállalhatatlan kompromisszumok vannak.
A koncepció részletes kritikáját maximum a saját lapomban fogom megtenni, mert a “szívesen vennénk” nem egy konkrét megbízás, és tartom magamat elég jó szakembernek ahhoz, hogy míg mások pénzért, én ingyen, vagy megalázóan alacsony összegért ne dolgozzak többé az LMP-nek.
Annyit azért megelőlegzek, megint, hogy a kiegyenlítő rendszerek helyességében, éppen a nemzetközi tapasztalatom alapján nem hiszek – ez az önállótlanságra nevelés módszere, diktatúrák szeretettje. MInden települést “lábra kell tudni állítani” – a módszerek különbözők, igen sok kreatív energia szükséges, de nem kiegyenlíteni kell a településeket, hanem önállóságra serkenteni – ez óriási, szemléletbeli különbség!
Normatívákkal a szocialista rendszerek dolgoztak – sikertelenül.
A nyitottság, meg a demokrácia nagy érték, de a rendszerelvűséget mégis szakembereknek kell kialakítani, megfelelő előrelátó képességgel, és aztán, annak minden részletét széles körben megvitatva, nem pedig mozaikokból összetákolni.
Éva
2011. augusztus 5. 14:30 Eva M. Amichay írta
Amikor legutoljára a magyar iskolarendszer jó volt, akkor az AKKOR korszerű rendszer miatt volt az – visszasírni semmi értelme 100 éves késéssel, sokkal inkább előre kéne már nézni ebben is.
Szelid terelgetéssel egy patópál mentalitású országban semmire nem lehet menni!
Ahhoz, hogy itt húsz éven belül javuljon a helyzet, határozott és egyértelmű lépések sora kell – enélkül ne is álmodjatok kormányzásról!
2011. augusztus 6. 17:06 Eva M. Amichay írta
Ne örülj annyira! A labda azoknál van akik ma döntéseket hoznak. A rájuk szavazók nevében – egyelőre. A következő fordulóig. Ilyen-olyan programot mindegyik párt csinál, és elméleti síkon szépen fel is mondja a divatos szlogeneket – ettől még nem lesz ütős program, ami az LMP-t kiemeli a többi párt közül, ami a következő választásig biztos szavazótábort generál.
Ez a négy év, amiből már majdnem egy letelt, arra lett volna jó, hogy azokból a szavazókból, akik a többi pártban csalódva hitelt adtak az LMP-nek meggyőződéses támogatók legyenek. Ezért kellett volna olyan programot kínálni ami elég kreativ és új rendszer ahhoz, hogy az érdeklődést felkeltse, majd pedig a szakmai anyagot vitára bocsátva, valódi vitára, nem csupán a pártfórumokra, el lehetett volna jutni egy tömegek támogatását elnyerő, választási programig, ami ráadásul már megvalósítható is, arra az esetre, ha frontáttörés lenne, az LMP megszerezné az önkormányzatok többségét.
Sanyát továbbra sem értem, mert ő volt az, aki a Városházaparkkal kapcsolatban mintát adott arra, hogy kell ezt csinálni.
2011. augusztus 6. 17:22 Eva M. Amichay
Nem tudom, hogy mit nevezel radikálnak.
Radikális dolog lenne az országot behálózó mobilszolgáltatókat arra kényszeríteni-ösztönözni, hogy ingyenes net-lefedettséget biztosítsanak és az egész iskolarendszert a netkorszaknak megfelelően átszervezni?
http://amichay.hu/korszeru-kozoktatas/
Kevesebb, de jobban megfizetett, jobb tanár, és több, helyi “gondozó”, aki lehet betanított munkás szintű képesítéssel, hiszen nem a relativitás-elméletet kell neki elmagyarázni, hanem megtanítani a gyereket közösségben viselkedni.
Radikális dolog egy olyan programot összerakni, amiben tovább látunk az orrunknál, és képesek vagyunk 20 évre előre gondolva jövőképet rajzolni?
Mi ebben a radikális? Másutt ezt tartják normálisnak és ha nem, akkor az emberek kivonulnak az utcára…
Ebben a koncepcióban nincs semmi ami azt az érzést kelti az emberben, hogy “EZ AZ” ezek tudják, hogy mit akarnak, tudják, hogy mitől lehet magasabb fordulaton élni, dolgozni… semmi ilyen nincs.
2011. augusztus 9. 10:43 Eva M. Amichay
A két program közti alapvető különbség, hogy az LMP önkormányzati programja a meglévőt igyekszik javítani, az államtól való függőséget elfogadja, mint megváltoztathatatlant, és “kiegyenlítésre” törekszik.
A podo semmit nem akar felülről rákényszerjteni senkire, hacsak az nem számít “kényszernek”, hogy nem ismeri el a tehetetlenséget. Kiindulási pontja az a jövőkép, ami önfenntartó rendszerként akarja megvalósítani az egész önkormányzati szisztémát, a lehető megnagyobb önállósággal, megszüntetve az állami köldökzsinór tápláló, de függő helyzetét. Ehhez az út nem egyszerű, kétségtelen. Igen, olyan mint szabad embernek lenni rabszolgaság helyett.
Első lépésben nagyon alaposan meg kell vizsgálni minden önkormányzat potenciális adottságait, azzal is számolva, hogy nem célszerű fenntartani a ménkű sok apró önkormányzatot, hanem társulásokat hozni létre a hatékony szolgáltatás érdekében. Nem az olcsóbb működtetés, hanem a hatékony önkormányzati szolgáltatások érdekében! A lehetséges megoldások mindig az adott térség, és az önkormányzatok potenciálja szerint változnak – ide kell a szakértelem és nagyfokú kreativitás, amire azért van már jónéhány példa, főként kisközségekben. Vagyis, a podo, éppen, hogy nem akar semmit felülről kitalálni, hanem azt mondja, hogy tudjátok előre 5-10 éven belül az állami köldökzsinór eltűnik, addigra önállóak kell legyetek, de az ehhez szükséges lépésekben igenis van állami támogatás, nem kiegyenlítő szándékkal, hanem minden esetben egy kimunkált városgazdási tervre, amely célja az önállósodás. Valószínűleg a Káli medencében lévő falvakban egészen más lépéseket kell tenni, mint a baranyai vagy szabolcsi kistelepüléseken, de éppen az a lényeg, hogy nem egy kaptafára húzzuk az életet, hanem az élet sajátosságaira találunk ki működőképes megoldásokat!
És igen, ennek az egésznek a gazdasági alapja kell nagyon tisztában legyen, aki ezt meg akarja úszni, mert túl sok munka és nem túl népszerű, az nem csinál mást, csak folt hátán foltot gyárt.
2011. augusztus 9. 18:32 Eva M. Amichay
Hát ez az! Hogy ha valamikor, akkor éppen most kellene az LMP-nek olyan ideális programmal kijönnie, amikor nincs is esély arra, hogy kormányozzon! Mert ha kormányzópárt lenne, akkor mindazok a kicsinyes szempontok, amelyek egy politikust kötnek, szerepet játszanak. Az ellenzékiségnek az egyetlen haszna, hogy olyan bátran léphet előre, amilyen bátran csak mer, vagy képes rá! Soha ilyen jó alkalom nem adódik, mert ha sikeres lesz a párt, akkor előbb-utóbb valamilyen koalicióban kormányozni fog, ha meg sikertelen lesz, akkor eltűnik. Tehát éppen most, amikor már valamennyire tényező, de nem köti semmi, akkor szárnyalhat igazán.
A Fidesz, láthatóan a hatalmom megtartásán dolgozik, nem akar semmilyen mélyreható változást, ami az önkormányzati önállóságot célozza. De ha az LMP sem akar, akkor miben különbözik a Fidesztől? – az apró részleteket csak a szakértők fedezik fel, ha igen. Markánsan nem különbözik.
Az értéknövekedési adó egymagában nem áll meg. Hidd el, végiggondoltam – pont ez volt az a kritikus pont, amiért úgy döntöttem, hogy elegem van Magyarországból. Az Ágival és Veled történt megbeszélés után hetekig azon tököltem, hogy lehetne megcsinálni önmagában, de azért úgy, hogy ne legyen értelmetlen… csámpás az egész, és csak megerősödtem abban a hitben, hogy egy rendszerből nem lehet büntetlenül kiemelni egy adót, és az egészet hagyni a maga kuplerájában.
Engem, megvallom, nem nagyon érdekel, hogy mi miért nem ment eddig Magyarországon, mit és kik töketlenkedték el. Van egy, zömében fiatalokból álló párt, ami felmutathatna egy más világot, hacsak azok a fiatalok, akik alkotják, maguk nem viselkednek úgy, mint a “rendszerváltó” öregek. Számomra a csalódás éppen az, hogy a rendszer mit sem változott, a töketlenkedés folytatódik. Ott voltam egy hétvégi önkormányzati program-megbeszélésen, több órám bánja, amiből kiderült, hogy bár a mostani rendszer nem jó, de azért minden eleméhez fűződik valamilyen érdek, ami nem engedi.
Még nincs két hete, hogy Izraelben vagyok, ahol hatalmas a cirkusz, mert a fiatal értelmiségieknek tele van a hócipőjük attól, hogy egyik hónapról a másikra élnek, nem érzik, hogy egyről-kettőre jutnak, a megélhetési költségek magasak. Persze, a kávéházak is tömve vannak, és az egész tiltakozást IPhone-okról, Apple-laptopokról szervezik, tehát nem arról van szó, hogy éheznek, de az nem jelenti azt, hogy az aránytalanságokat hajlandók elviselni. Következetesen és kitartóan csinálják a cirkuszt három hete, és ma már a kormány határozott intézkedésekkel kellett előjöjjön. Ami rosszul működik annak meg kell változzon – ez a működőképes társadalom lényege. Bajok mindenütt vannak, de, hogy ki jut előre és ki marad hátra, az attól függ, hogy milyen az ott élő emberek szándéka. Ha belenyugvók, mint Magyarországon, akkor lehet, hogy aki ezt nem bírja az öngyilkos lesz, mások meg elmennek, de az ország tovább sűllyed a mocsárba.
Számomra az LMP hatalmas csalódás, mert nem tudja felmutatni a változás reményét. Ahogy az elején már írtam: megalkuvó és középszerű.
É.
Borozgatás melletti beszélgetésre hívtak…
2011. augusztus 9. 18:46 Eva M. Amichay
Ez már nem fog menni, mert áprilisig nem megyek Magyarországra. Szívesen dolgoztam volna Nektek, nem sörözni/borozni, hanem dolgozni szerettem volna.
É.
Bárdóczi Sándornak, akivel az évek során sokat vitatkoztam, de nagyon sok tekintetben hasonlóan gondolkodunk. Itt éppen nem, de vele még vitatkozni is gyümölcsöző:
2011. augusztus 9. 22:46 Eva M. Amichay
Sándor,
az izraeli példát nem mint “példát” említettem, semmiképp nem arra való, hogy bárki leutánozza. Itt csupán arról van szó, hogy a cselekvés iránti vágy benne van az emberekben, és ebből kifolyólag a kormány sem tétlenkedhet. Igyekszem egy átfogóbb cikket írni róla, mert nagyon izgalmas tanulságai vannak – például az értelmiség szerepét tekintve.
Nem hiszem, hogy az LMP-nek bármit is igérnie kéne. Fel kellenne mutasson egy koharens jövőképet, amit nem a politikusi bátorság vagy gyávaság diktál, hanem minden területen első sorban szakmai anyag, amit viszont igen széleskörű, és megintcsak, nem párttagok közötti vitára bocsátana. Az lenne a szememben demokratikus és ésszerű is. Először szakmailag korrektnek és talán egy kicsit merésznek is kell lenni, valóban előrelátónak, hogy olyasmit mutasson, amit a nem szakember nem tud elképzelni, de ha látja, a kritikai érzéke működni kezd, és jó viták során el is tudja fogadni.
Én nem hiszek az olyan demokratikus katyvaszban, amibe mindenki beledobja a maga kis tudását, aztán majd meglátjuk mi jön ki belőle. Nem, egy anyagot valakinek meg kell írnia, majd mondatról mondatra ki kell vesézni, és ahol nem működik mint rendszer, ott javítani.
Ez sem más mint egy lakás megtervezése, a módszertanát tekintve: egy szakember, aki tud tervezni, képes odafigyelni az emberre, akinek készül a terv, megcsinálja az első vázlatot, majd az érdekeltekkel ízekre szedik. Igy maradhat meg benne értékként, amit csak egy szakember képes összehozni, de miután ő sem tévedhetetlen, a kliens kritikáján áll vagy bukik minden részlet. Nem kockás papíron rajzolgatnak együtt.
Az adók rendszert kell alkossanak, oly módon, hogy a forrás és a kiadás kapcsolata követhető legyen. A srófadó akkor működik jól, ha a bázisadó is létezik, és az információs bázis könnyen ellenőrizhetővé teszi az egészet.
Érdekes tapasztalat most számomra, hogy azt a helyi adó rendszer, amit alapnak tekintettem, de már magam sem tudtam, hogy mennyit javítottam rajta, szóval az eredeti izraeli helyi adóban nincs benne az üres ingatlanok utáni büntető elem. Az üres telkekre vonatkozóan van egy progresszív büntető elem, de a lakásokra, üzletekre nincs. Én beletettem, mert ezt Budapesten nagyon kritikus dolognak tartottam. Most kiderült, hogy Tel-Avivban is szükséges, mert időközben nagyon sok lett az üresen álló ingatlan.
É.
Egy másik szimpatizáns LMP-t védő soraira:
2011. augusztus 9. 22:49 Eva M. Amichay
Judit, véded az LMP-t, de ahogy írsz, Magad is igazolod, hogy nem mennek el a határig. Sem a feminista ügyekben, sem az önkormányzati ügyekben. Ez a gyávaság és középszerűség, amiről beszélek.
É.
Somfai Ágnes megjegyzésére:
2011. augusztus 10. 18:42 Eva M. Amichay
Tudod Ági, kevesebb szeretettel is bőven megelégedtem volna, ha a munkámat komolyabban vettétek volna.
Igen, többször elbúcsúztam, mert értelmetlennek tartottam az elfecsérelt szót, ha csak falrahányt borsó, ugyanakkor van annyira fontos a város, az ország, és igen bevallom, nekem nem az LMP a legfontosabb, hanem az a közösség, ha létezik egyáltalán ilyen, amit szolgálnia kéne az LMP-nek. Ezerszer lebeszéltem magamat arról, hogy beleszóljak, mert minek, semmi értelme, de mit tegyek olyan hülye anyagból vagyok kitalálva, hogy semmi nem hagy hidegen, és ha bosszankodom, akkor azt le is írom. Azért, az igazsághoz tartozik, hogy ha valami jó, azt sem szoktam szó nélkül hagyni.
A legbosszantóbbak mindig a kihagyott lehetőségek, és ebben az önkormányzati anyagban ez a legnagyobb baj.
Azon sem csodálkozom, hogy lepereg Rólatok a birálat. OK, Ti meg vagytok elégedve Magatokkal. Remek!
É.
2011. augusztus 11. 0:39 Eva M. Amichay
A baj ott kezdődik, hogy lehet, hogy Ti így gondoltátok, de ez a folyamat a semmit nem eredményező “kockás papírra együtt rajzolgatás”, ahol a szakember pazarolja az idejét, a kliens pedig azt hiszi, hogy milyen zseniális tervező, pedig nem is tanulta… amatőrizmus a javából, ez nem demokrácia.
Az intelligens politikus nem akar szakember lenni, és nem is várja el a szakembertől, hogy felmondja a párt Agendáját, hanem éppen, hogy legyen szabadon gondolkodni tudó ember és végezze a dolgát a lehető legjobban. Miután a végső szó a politikusé, hiszen ő képviseli a közakaratot – jobb esetben -, akkor jár a legjobban, ha a szakember nem a politikus kívánságainak behódolva hoz össze valamit, hanem a legjobb tudását teszi le az asztalra, és onnan kezdődik a vita. Szakemberből egy-egy témára nem kell csokornyi, mert abból csak zűr van. A csoportmunka annyiban valósul meg, ha hatékony a működés, hogy egy valaki összehozza a rendszert, majd két-három másik szakember opponál, és aki írta, vitát folytat az opponensekkel. Ebből kikerekedik egy szakmai anyag, amit a szakember iró moderációjával a lehető legszélesebb fórumon megvitatnak.
Időben egyébként nem hosszabb ez a folyamat, de össze nem hasonlítható módon hatékonyabb.
Ezt a vitaindító anyagot 2010.05.20-án bocsátottam az LMP rendelkezésére, ingyen. Egyetlen percet sem szántak rá, hogy megvitassuk, pedig az a konstrukció, vázszerkezet éppen azon az elven alapult, hogy úgy helyezhetők bele elemek, hogy a kapcsolatrendszerben azonnal ellenőrizhető, hogy működik vagy sem, hol kell javítani rajta.
Igenám, csak ehhez kell némi alázat a politikus részéről, meg valamennyi élettapasztalat, hogy ne higgye azt, hogy attól, hogy néhány ezer ember az ő nevét dobta be egy dobozba már megszállta a bölcsesség, és mindent tud, sőt jobban tud, mint az, aki éveket foglalkozott egy-egy témával.
Az LMP fennállása óta jónéhány megbeszélésen voltam jelen, és egyiken sem éreztem, hogy akik irányítják a dolgokat képesek hatékony módszer szerint dolgozni. Csak a rumlit éreztem – ne akarja senki ezt demokráciaként eladni.
A jó buli és a felelősségteljes munka között éppen az a különbség, mint a sörözgetős-borozgatós megbeszélés és egy korekt megbízási szerződés olyan munkára, amire lehet egy programot alapozni.
Ági kifogásolta, hogy többször búcsut mondtam, és még mindig itt vagyok és kritizálok. Nyugi, már nem lesz időm erre. De az eddig eltelt több, mint egy év tapasztalata alapján, ha így folytatjátok, semmilyen jövőt nem jósolok az LMP-nek. Túlságosan el vagytok ragadtatva Magatoktól, és már nem is halljátok a kívülről beszűrődő hangokat.
Éva
Nos, ezek a levelek voltak az előzményei annak, hogy eldöntöttem, nyilvánossan kritizálom az LMP végleges önkormányzati koncepcióját – talán ez alkalmat ad arra is, hogy javítsanak rajta.