Munkaszervezés_7

alakul a galéria-rendszer

Ma délben, miközben a lakatosok szaporán dolgoztak, megjöttek az új ELMŰ mérők – nappali és “vezérelt” 3 fázis, egyenként 32 amper mindkét mérőn. Kényszerű ebédszünetre mentek a lakatosok, míg elkészült a mérőcsere.

Szépen alakul a galéria szerkezete – a gyerekszoba-háló “szoros kapcsolatban” van a nappali tér galériájával, kiegyensúlyozott terhelés – csak részben a poroszsüveg boltozatú födémgerendákra, sokkal nagyobb részt a környező, teherhordó falakra, főként a középső főfalra. Kifejezetten büszke vagyok erre a tervező-kivitelező közös alkotásra, mert ha minden ilyen hatékonyan működne az építőiparban, akkor a határ tényleg a csillagos ég!

Mivel a légudvar falának a problémájára még mindig nem találtam megnyugtató megoldást, mert ha a fürdőszoba alaprajzának a rovására is oldom meg a falvastagítást, a vakolatlan, rémes állapotú, külső falszakasz további állagromlásával kell számolnom… a villanyszerelőnek is elpanaszoltam, amikor ő a galériára rácsodálkozott… és láss csodát, tudott valakit ajánlani, aki talán meg tudja oldani a külső hőszigetelést. Ahogy hazaértem, felhívtam, és csütörtökön délben már találkozom a vállalkozóval a helyszínen – nem tudom, hogy miért, de most valahogy jó előérzetem van. Csütörtökön meglátjuk, hogy igazam volt ebben, vagy sem.

Tegnap este valaki nagyon beletaposott a szakmai önérzetembe, úgyhogy ma reggel nem tudtam visszafogni magam, leírtam a népszerű lakber-facebook-csoportban, bár tudtam, hogy heves érzelmeket kelt majd:

“Tegnap 56 percet beszéltem egy potenciális megrendelővel telefonon, hogy a végére egészen biztos legyek benne, hogy nem tud annyit fizetni, amennyiért elvállalnám ezt a munkát. Azzal együtt, hogy a felújítás lényegét jelentő problémát már megoldottam, amikor kb. egy hónapja a helyszínen voltam. Azzal együtt, hogy nagyon szép munka lehetne, izgalmas feladat annak minden részlete…
Csakhogy: a megrendelő bevallotta, hogy egy tervből ő nem tudja, hogy milyen lesz a valóságban, de egy variáció neki nem elég, talán neki nem tetszik, miért nem csinálok többet (?), nem tudja, hogy ez egy befektetés, vagy ő akar benne lakni, és ha olyan sok pénzt rákölt a lakásra, milyen biztosíték van arra, hogy talál jó bérlőt?

Az ilyen megrendelő a tervező rémálma, mert olyan, mintha egy süketnek kellene operát komponálni, aki döntésképtelen, de legalább felzabálja az ember minden idejét, mert úgy gondolja, hogy ha fizet, akkor nem a munkám eredményét, hanem engem vett meg, minden szabadidőmmel együtt.
Harminc évnyi munkásságom alatt sok ilyen megrendelőt ismertem, bármilyen érdekes munka is volt, az ilyen megrendelővel totál ráfizetés, és közben rémesen érzi magát az ember, mert percenként változtatja a véleményét, ennek megfelelően a tervet is szeretné, és ha “engedelmes” a tervező, akkor a végén rá sem ismer a saját tervére. Öreg vagyok én már ehhez…
2015-ben volt az utolsó olyan munkám, amit teljes lebonyolítással elvállaltam, és azzal együtt, hogy a feladatot megoldottam, fogcsikorgatva befejeztem, megfogadtam, hogy soha többet!
Egy jó szót, egy köszönömöt sosem kaptam, de egy év múlva úgy mesélte a tulajdonos, mintha az ő érdeme lenne, hogy kiadásokból évi 8%-os a befektetés megtérülése. Persze, az ő pénze, de hogy abból a nyomorult lakásból két vonzót alakítottam ki, az viszont az én érdemem, és semmi mást, csak ennek elismerését vártam volna…
Azért szervezek workshopokat, személyes konzultációkat, azért írok erről, hogy minél több ember legyen tájékozott, mielőtt egy-egy munkát megrendel, nézze meg, hogy kinek adja a megbízást, de hagyja is a szakembert kihozni a legtöbbet a lakásából.
Ezen közben a tervezőket is rávenni arra, hogy fektessenek több munkát abba, hogy megismerjék a megrendelőt, az igényeit, vegyék azt komolyan, de sose legyenek gerinctelen kiszolgálói – van, amikor tudni kell nemet mondani!
Jó eredményt, ami a tervező szakmai reputációját növeli, a megrendelő elégedettségével jár, csak akkor lehet elérni, ha harmonikus az együttműködés a megrendelő és a tervező között. Van amikor ez már az elején látszik, hogy nem fog összejönni – akkor nem szabad elvállalni a munkát, bármennyire fontos is.
Amikor tömegével látok nagyon rossz elosztású lakásokat, akkor a tervezőktől nem tudom elfogadni azt az érvet, hogy a megbízó akarta ezt így – ez alattvalói attitűd, egy jó szakember nem “rajzol meg” olyasmit, ami szakmai elveivel ellentétes! Aki mégis megteszi, az ne higgye magáról, hogy jó tervező – ő csak egy gerinctelen szolga.
Sokan fordulnak hozzám tanácsért – örömmel segítek. Ismerem a saját képességeimet és a magam korlátait is. Szeretném, ha minél több ember élne a saját igényeire szabott jó lakásban, ezért tartom olyan fontosnak a tervezés első fázisát, a funkcionális rendszer kialakítását, és tisztelem mindenki privát izlését – sosem akarom megváltoztatni azt, de elvárom minden megrendelőtől, aki maga is bevallja, hogy nincs semmilyen szakmai ismerete, hogy tisztelje az én szakmaiságomat, vegye komolyan amit javaslok, mert én is komolyan veszem az ő igényeit.”

építő hozzászólások:

Van véleményem

Kérjük jelentkezzen be hogy hozzá tudjon szólni a cikkhez.