Munkaszervezés_15

Ez a nyolcadik lakás Magyarországon, ahová elektromos padlófűtést terveztem. Az előző hét is jól működik, de szereztem már annyi tapasztalatot az apró kis hibákról, hogy ennél a lakásnál nagyon odafigyeltem arra, hogy minden hibalehetőséget kiküszöböljünk.

A padlófűtés-tervet annyiban módosítottam, hogy három termosztát helyett kettő lesz. Megkaptam a módosított árajánlatot, az előleg-bekérőt, utaltam, tehát kedden reggel a villanyszerelők átvették a dobozokat és jöttek “tekergetni”.

Hogy minél hatékonyabb legyen a munkavégzés, a terv alapján osztottam szét a lakás különöző részeire a letekerendő fűtőszálakat. 10 különböző doboznak kellett lennie, de kiderült, hogy ez nem teljesen így van…

Kiderült számomra, hogy bizony a valamennyire takart felületekre, mint a dobogó, az ágy és a lépcsők alatti részre is magas intenzitású fűtést terveztek, mert a 3.8-as belmagasság miatt ezt tartották indokoltnak…

Csakhogy ez marhaság! Ki a franc akar a plafon alatt, jóval az ember komfortzónája fölött is ugyanolyan hőmérsékletet? A padlófűtés nagyszerűsége éppen az, hogy nem fűti a légtérnek azt a részét, aminek a fűtése teljesen haszontalan! A galériák hőmérséklete alacsonyabb lesz, és pont ez a jó, hiszen ki akar melegben aludni? Annak idején az első lakásnál éppen az volt a célom a padlófűtés alkalmazásával, hogy ne legyen gatyarohasztó meleg a hálóhelyemen!

Ha mégis túl hűvös lenne, például a gyerekszobában, akkor a termosztátot magasabb értékre tesszük és a szabad légtérben melegszik a levegő, de semmiképp nem hasznosul az a hő, amit a dobogó, a lépcsők, vagy az ágy alá terveztek! Teszünk fűtést ezekre a viszonylag zárt helyekre is, mert az első lakás esetében nem tettünk és túl durvának éreztem az átmenetet, de semmi értelme, hogy ezeket a viszonylag zárt helyeket túlfűtsük!

A villanyszerelők már ott voltak a helyszínen, de mégsem hagyhattam, hogy húsz év használatát veszélyeztessük azért, mert a villanyszerelők várnak… az összes dobozt be az autóba, irány az Eurovill, közben telefonon kértem, hogy számolják újra az egészet mire odaérünk. Ez meg is történt, és mire odaértem azzal fogadtak, hogy három dobozt kell kicserélni, és fizessek még 22 ezer forintot… na várjunk csak – kisebb teljesítményért fizessek többet? Igen, mert más fűtőszálra tervezték át, és azok drágábbak… 

a dobogó alatt

Na, akkor kezdjük előlről a dolgot: ahhoz, hogy a dobogó alatt ne legyen túlfűtve a padló, ugye kell bizonyos kapacitás/négyzetméter, amit x teljesítményű, y sávszélességű, vagyis z hosszúságú fűtőszálakkal érünk el. Ha 100-ról 80-85-re csökkentjük a padló kapacitását négyzetméterenként, ami kicsit több, mint a fele a szabad területekének, akkor talán nem a “madzag” teljesítményét, hanem a sávok szélességét és ennek következtében a fűtőszálak hosszát is lehet csökkenteni, ugye?

Igen – kaptam a választ.

Akkor tehát ugyanolyan tipusú fűtőszálakból ritkább sávszélességgel lerakott területnek kisebb lesz a kapacitása?

Igen, de akkor, ha túl nagy lesz a távolság a fűtőszálak között, akkor rálépve, érezzük a különbséget… – mondta a szakértő munkatárs…

És ki fog rálépni a padlóra a dobogó alatt? – kérdeztem akkor már egy kicsit emelt hangon, mert azt éreztem, hogy az illető nem gondolta végig a dolgot.

Akkor maradjon ugyanaz a tipusú fűtőszál nagyobb távolsággal? – kérdezett vissza ártatlan szemekkel…

Igen, úgy gondolom, hogy ez lenne a megoldás – mondtam és kivettem a kezéből a fűtőkábel-prospektust, hogy magam találjam már meg azt a hosszúságot, amire ki kellene cserélni a fűtőszálakat. A szakértő utánaszámolt, és csodák csodájára mindannyiszor kijött a négyzetméterre eső csökkentett kapacitás. Tehát a 74 méteres 18T-s DEVIflex-es kábelt 59 méteresre, a 22 métereseket 15 méteresre cseréltük, és ezzel megoldottuk a problémát – visszakaptam közel 20 ezer forintot.

Vagyis, ha nem veszem át az irányítást, akkor két perc alatt negyvenezret veszítek… mert ilyen az építőipar, ezért kell marhára odafigyelni minden apróságra, és bizony, nem elég rábíznunk magunkat a szakértőkre…

a rögzítetőszalagokra letekert kábelek

Vissza a terepre és újra kiosztottam a dobozokat, majd a dobogóval kezdtük a letekergetést.

Mivel a fűtőszálak alatt 10×10-es betonháló van, nagyon könnyű kiszámolni, hogy egy adott négyzetméteren, x hosszúságú sorokkal milyen szélességben kell letenni a szálakat.

A rögzítést, különösen nagy felületen könnyűvé teszik a rögzítőszalagok, mert az elején kiszámolja az ember, hogy az adott sávszélességhez mondjuk minden 5-ik pöcökbe kell illeszteni, és akkor nem kell méregetni, hanem ütemesen haladhat a munka. Kisebb területen, mint például a fürdőszoba, ez már kevésbé működőképes, de itt is jó arra, hogy nagyjából lerakjuk a madzagokat, és csak amikor a teljes hosszúság lent van, akkor rögzítsük vékony kis gyorsrögzítőkkel a betonvashoz.

gyorskötözővel fixált egyenes fűtőkébelek

Mert a másik nagy kérdés mindig, akkor is, ha kiszámoltuk rendesen, hogy az adott távolságra lerakott kábelek, pont kitöltik a terepet, vagy sem…

Például a nappaliban, szépen haladtunk a sorokkal, amikor kiderült, hogy a lépcsők előtti 80×80-as részre már nem elég… és itt jött az a lehetőség, amit csak ugyanolyan teljesítményű madzagokkal lehet megcsinálni, hogy a dobogó melletti lépcsősor alól, ahová amúgy is intenzívebb tárolást terveztem, felszedtük a madzagok nagy részét – hagytunk egy szálat átvezetésnek, és ezeket a lépcső előtti térbe tekertük át.

Fontos dolog az is, hogy a rögzítő-szalagok ne legyenek túl távol egymástól, véleményem szerint úgy 60 centis távolság az ideális, vagyis a katalógusban ajánlott 1 négyzetméterre 2 méter hosszúság kevés! Inkább vegyünk többet és a bontatlan csomagokat vigyük vissza, mintsem hiányozzon a lerakásnál! A túl távolra helyezett rögzítőszalagok eredményezhetik az “ökörhugyozás”-szerű kábelvonalakat, ami azért is rossz, mert a betonozáskor  még elmozdulhatnak a kábelek és vagy túl közel, vagy túl távol kerülnek egymástól. Ezért mi mindenütt gyorskötözőkkel fixáltuk a kábeleket.

fürdőszoba falai és a fürdőkád helye

Mivel a lakásban a betonozás után építjük a gipszkarton válaszfalakat, papírragasztóval érzékeltettem a jövendő falak helyét a padlón.

A jövendő ajtóknál a tokok rögzítésének helyét hagytuk ki, ugyanakkor az ajtólap alatt készítettünk átmeneti részt, mert ott tényleg érezzük a lábunk alatt, ha kimarad a fűtés.

Végülis, másfél napos idegeskedés és intenzív munka után a fűtőszálak a helyükön, és most már csak az a kérdés, hogy mit lehetne tanulni ebből?

  1. Nagyon pontos bútorozási tervet kell készíteni ahhoz, hogy jól tudjuk elhelyezni a fűtőszálakat.
  2. Nem elég a szakértőkre bízni, minden tételt alaposan ellenőrizni kell, mielőtt beépítésre kerül. A katalógust meg lehet kapni és én magam, a jövőben előre pontosan megtervezem a lerakási távolságokat, és ennek alapján a kapacitást – így adom le árajánlatra.
  3. A területhez szükséges rögzítő szalagok helyét is megtervezem, és aszerint rendelem meg, nem sacpekábé.
  4. A fűtőszálakat a munka megkezdése előtti napon átveszem, és gondoskodok kis gyorsrögzítőkről, 10 négyzetméterenként egy százas csomaggal számolva – inkább maradjon pár darab, de legyen rendesen lerögzítve.
  5. A letekergetést nem kell szükségképpen villanyszerelőknek csinálniuk – azt, hogy az egyes darabokat hová kell bekötni, az az ő dolguk, de az a türelemjáték, amivel a madzagokat le kell tekerni, aztán rögzíteni, sokkal inkább figyelmes, fegyelmezett, aprómunka, úgy is mondhatnánk, hogy “női munka”. A villanyszerelők többnyire se nem olyan figyelmesek, se nem olyan türelmesek, a precízségről már nem is beszélve… már bocsánat, de a javítások mindig figyelmetlenség következményei voltak és vitték az időt…
  6. A letekerketéshez vékony cérna munkáskesztyűt érdemes viselni, mert a horganyzott rögzítőszalagokat ki kell pöckölni, aztán visszanyomni – az ember keze rémesen retkes lesz, az ujjbegy pedig fájni fog estére…
  7. A munka nagy részét térdelve kell végezni, ehhez pedig célszerű térdvédőt használni, esetleg olyat amit a profi parkettások.
  8. Hatvannyolc négyzetméter, 10 különböző intenzitású részből álló padlófűtés letekergetése, jó munkaszervezéssel 2 embernek 1 napi munka, feltéve, ha a munkások nemcsak a kezeikett, hanem az eszüket is használják.
  9. Mivel a villanyszerelők nem igazán nagy lelkesedéssel csinálják ezt, a következő lakásnál, miután a bekötések helyét tisztáztuk, megfelelő munkaruhában magam fogom megcsinálni, mert mint tervező nem keresek annyit egy nap alatt, amennyiért letekerik, és az időm a felügyelet miatt úgyis elmegy vele…

építő hozzászólások:

Van véleményem

Kérjük jelentkezzen be hogy hozzá tudjon szólni a cikkhez.