Munkaszervezés_11

Miközben a vízvezetékszerelők dolgoztak a lakásban (március 29-31-ig), igyekeztem a következő lépést előkészíteni – az elektromos pontokat megtervezni, hogy közvetlenül a vizesek után a villanyszerelők is elhelyezzék a maguk vezetékeit. Ennek a folyamatnak a nehézségeiről a tervezési folyamat sorozat következő részében térek ki.

A nyugati tájolású központi térbe egy légkondicionálót is beterveztem – ennek külső egységét az udvari részen, a nyílászárók felett szeretném elhelyezni, úgy, mint ahogy az alattam lévő lakás tulajdonosa tette.

Ehhez nekem rendbe kell tennem egy katasztrófális állapotban lévő áthidalót és falszakaszt.

Eddig kiépítettük a csatornarendszer kiszellőztetését (a képen jobb oldalon felmegy egy csatorna, át a falon és felfelé a légudvarban), ami a ház feladata lenne, kiépítettük a szomszéd lakás közvetlen vízellátását biztosító vezetéket, mivel évtizedekkel ezelőtt ezt nem tették meg, így a múlt slamposságának következményeit is nekünk kellett viselnünk, most rendbe tesszük az udvari homlokzat azon részét, amivel valamilyen kapcsolatba kerülünk… és persze az ominózus légudvari faljavítás is az én problémám volt.

Minderről tájékoztattam a közös képviselőt. Nem gondoltam, hogy a klíma külső egysége problémát okozhat, hiszen van már precedens, az alattam lévő lakásé. Meglepetésemre azt a választ kaptam, hogy a külső egységet lehetőleg a tetőre tegyük.

A házunk nem lapostetős, fölöttünk még egy padlás is van, ami ráadásul nem az osztatlan közös tulajdon része, hanem egy cég megvette az önkormányzattól, elvileg bármikor beépítheti, most viszont embertelen kupleráj van fent, el nem tudtam képzelni, hogy lehet ott elvezetni az igen sérülékeny klíma-vezetékeket.

Az udvari szárnyra való kivezetés is elég hosszú, ami csökkenti a rendszer hatékonyságát, de legalább a lakás belső, védett területén, az aljzatban, a falakban megy.

Másnap találkoztam a klíma-szerelővel és végigvettünk minden lehetőséget, felmentünk a padlásra, hogy valamilyen értelmes vonalvezetést találjunk. Műszaki problémák sorába botlottunk: a padlástérben is el kellene vinnünk kb. 5 métert, hogy a cseréptető udvari oldalán kezelhető magasságba kerüljön a klíma külső egysége. A padlás padozatában ezt képtelenség megtenni – senki nem vállalna azért felelősséget, hogy a vezeték nem sérül meg. A középső főfal mentén felfelé haladva pedig kb. 6 méter magasságba kellene vinni függőlegesen a vezetéket – ami a klima működéséhez további műszaki berendezések beépítését igényelné, arról nem is beszélve, hogy maga a szerelés és később a karbantartás is alpinista képességeket igényelne.

A közös képviselő szerint: „Ha a 2-3 emeleten mindenki felvinné, akkor nagyon rendezetten nézne ki a ház egy belső felújítást követően.” – ez roppant tiszteletre méltó szándék, csakhogy a ház felújítása még a földszintig sem jutott el, a bejárat és pincében lévő víz és csatorna-vezetékek egy része került felújításra, rengeteg a tennivaló, amelyek közül a klimák látványa a legkevésbé zavaró elem, szerintem. Ahogy az alattam lévő szomszéd is a saját költségére felújította a lakása bejárata körüli részt, megcsináltatta az udvari ablakpárkányok bádogozását, bár nem az ő dolga lett volna, úgy mi is igyekszünk rendezettebbé tenni a lakás bejárata körüli udvari homlokzatot – a saját igényességünk okán. A klimát is úgy szerelnénk fel, hogy az a legkevésbé zavarja a szomszédokat, egyúttal rendbe tennénk a rémségesen összevésett áthidalót és falat.

A vizesek tehát befejezték a munkát pénteken, a klima kérdése még függőben volt, amikor hétfőn délelőtt a festők végigkaparták a falakat, leszedték a tapétákat, a vakolatot, ami jött, ahogy hozzáértek – tíz zsák sitt – amit el kellett szállítatni, mielőtt a villanyszerelők dolgozni kezdenének.

Csakhogy egy újabb meglepetés ért április 3-án, amikor dél körül bementem a lakásba: ahol a 110-es lefolyó és a nyomás alatti vízvezeték átmegy a szomszédba, a sehová be nem kötött gyenge válaszfal egy része megadta magát – láttam a szomszéd kádjának a lábát… gyorsan kiékeltem a falat, hogy addig is kitartson, amíg a kőműves másnap oda nem jön kijavítani ytonggal.

Tudtam, hogy ez egy vacak fal, ezért eleve úgy terveztem, hogy itt egy előtétfalat húzok ytongból, de ez a fal rosszabb, mint gondoltam.

Ezért az a workshop-résztvevő ötlete, hogy a fürdő felett csökkentsem a légteret és a gyerekszoba galériájáról elérhető tároló-helyet alakítsak ki, most egy újabb funkciót kap: megerősíti ezt a közel négy méter magas válaszfalat, amit meglehetős gondatlansággal építettek anno, amikor a lakást kettéválasztották.

A lakatos tehát vissza kell térjen, de ő már csak azután jön, amikor a felső betonréteg is elkészült, addig pedig még van néhány feladat:

• az elektromos vezetékek védőcsöveit elhelyezni a padlózaton,
• az ÖKOCELL CSEND könnyűbeton terítése a legmagasabb poroszsüveg-boltozati gerenda magasságáig
• erre 4 cm-es EPS 100-as lépésálló Nikecell hőszigetelő kerül,
• majd tükörfólia (hővisszaverődés),
• erre pedig a vasháló, amire rátekergetjük a fűtőszálakat,
• majd bebetonozzuk.