Le is út, fel is út…
A napokban el kell döntenünk, hogy a társasház részt vesz egy kerületi, belső-udvar pályázaton vagy sem. Ha igen, akkor milyen feltételekkel…
A közös képviselőnk felkérte az Újirány csoportot a tervezésre, akik a VIII. kerületi Palotanegyedben már számos, hasonló projektet vittek végig. Az általam ismertek közül a Szentkirályi utca 10 a kevésbé sikerültekhez, a Lőrinc pap tér 3. a nagyon jók közé tartozik.
Belső udvar Lőrinc pap tér 3. – az Újirány irodái is itt vannak…
A tervezők tehetségéhez nem fér kétség, az eredmény viszont attól függ, hogy mennyire tudnak együttműködni a tulajdonosokkal, és mennyi szellemi energiát fektetnek a program kidolgozásába. Nem véletlen, hogy ahol kitűnően megoldották a feladatot, ott nagyon jól ismerték a terepet, hiszen az irodájuk is abban az épületben van.
Múlt hét csütörtökén összejöttek a Bródy 17. lakói és a tervezők az első megbeszélésre. Ebből nyilvánvalóvá vált, hogy a tervezőknek nem volt alkalmuk felmérni a ház megoldásra váró gondjait, és kidolgozni egy olyan javaslatot, amely az érdekellentéteket „kifésüli”. Magam, aki 2009-ben tettem kísérletet arra, hogy elkezdődjön egy párbeszéd a lakók között, és azóta is itt élek, ha Magyarországon vagyok, szeretnék segíteni ebben.
Tehát, nézzük az adottságokat és a gondokat:
1. A háznak három udvara van, 71 lakásban, kb. 150 ember él.
Ezek az emberek egyetlen utcai bejáraton keresztül jutnak el a lakásukhoz.
Az emeleten lévő lakásokba többnyire az első épületszárny, liftes lépcsőházán keresztül, még akkor is, ha nem lifttel mennek, mert ez a lépcsőház elég normálisan néz ki, míg a belső épülettömb lépcsőháza rémesen lepusztult…
2. A földszinten lakók átmennek az első udvaron, a második udvar lakásaiba is, a nyugati szárny ablakai alatt – motorral, biciklivel vagy gyalog.
A második udvar 57 cm-el magasabban van, tehát oda most 3 és fél lépcső vezet… ezzel eljátszva a lehetőséget az akadálymentes megközelítésre.
az akadály: 3 és fél lépcső
3. Az első udvarban van a zárt szeméttároló, ahová minden lakó eljut, nap-nap után, a régi cselédlépcső aljában van négy szelektív kuka, ami kevés , különösen a papírszemeteké, mivel a házunkban van egy kis üzlet, aminek a göngyölege is ide kerül – elvégre fizetik ők is a közös költséget.
4. A ház tulajdonosai közül kezdetben egynek, ma már négynek van motorja, amit a lebetonozott placcon parkoltat… ez persze érdekellentétben van azokéval, akiknek ide nyílik az (egyetlen) ablaka.
5. A házban egyre növekvő számban vannak kerékpárok, a meglévő kerékpártárolók már nem elegendők, nem is biztonságosak.
6. Az első udvar hosszúkás tömbje észak-déli irányú, a két végén hatalmas beton placc, középen kert, amibe nem lehet bemenni, csak kívülről nézni.
a bejárathoz közeli betonplacc motortároló…
7. A ház alatt 1200 négyzetméternyi pince kihasználatlanul – lomtár, amely falai ráadásul vizesek a talajnedvesség miatt.
8. A pincefalakban lévő nedvesség nem tud kiszellőzni, mert az erre szolgáló nyílásokat beüvegezték, befedték.
9. Az átjáró előtti betonplacc körül a falak nedvessége másfél-két méter magasra kúszik…
10. Az első udvar 11 méterszer 36 méter alapterületű, és a 4.5 méter magas földszint felett négy 3.4 belmagasságú emelet van, vagyis ez összesen kb. 19.5 méter magas kútszerű képződmény, amelynek piszkosszürke falain koppannak a hangok, ha valaki normálisan beszélget az udvaron, annak minden szavát a negyediken is hallják.
11. A házban elég kevés a gyerek, de azok sem tudnak hol játszani…
12. A kertben csak egy helyen lehet úgy leülni, hogy a kertben legyen az ember, miután egy padot pár éve bevittem az egyik szennyvízcsatorna-fedlap körüli betonra… a többi padról a betonon álló motorokat lehet csak látni, háttal a kertnek…
13. A kertet valójában csak az emeletekről lehet élvezni – felülről szép zöld a látvány, ám azok, akik legközelebb vannak hozzá, azok csak az egymást zavaró funkciókat szenvedik el. A kert nem a földszinti lakóké, bár többnyire ők gondozzák, hanem meg kellene találni az egyensúlyt, hogy mindenki magáénak érezze ezt a teret, és az egyik lakó érdeke se sértse a másikét…
háttal a kertnek és a problémáknak…
Nem könnyű feladat, de éppen ez benne a kihívás – egy magára adó szakember ettől lendül be igazán!
Mivel 40 éve foglalkozom tervezéssel nem tudtam megállni, hogy le ne rajzoljam azt, ahogy én látom a fenti problémák megoldását. Az alábbi vázlat, mint ahogy a 2009-es vázlat is, csak arra elegendő, hogy gondolkodni kezdjünk…
Programterv – Bródy 17. 2015. Eva Mihály Amichay
1. Bármilyen nagy az udvar alapterülete, a sokféle funkció egy szinten azért nem oldható meg jól, mert körben lakások ablakai vannak – a Lőrinc pap téren alkalmazott megoldást, ahol a tűzfalak mentén lehetett a kukákat és a bicikliket is elhelyezni, nem működik.
2. A hatalmas alapterületű, de rossz állapotú pincéknek minél előbb adekvát hasznosítást kell találjunk, amivel elősegítjük a nedvesedésük megfékezését, vagyis, nemcsak „viszik a pénzt”, hanemhosszú távon valamilyen bevételt is biztosítanak a háznak. Ezt a problémát nem lehet a kerttől függetlenül kezelni, mivel két pincelejárat is közvetlenül az udvarból indul. A lépcsők kényelmetlenek és rendkívül zavaróak a körülöttük lévő lakásoknak. Igen, így volt ez több, mint 100 éven át, de ha valamit megváltoztatunk a kerten, akkor ezeket sem hagyhatjuk a 100 évvel ezelőtti állapotukban.
3. Ha hozzányúlunk a kerthez, akkor a másik udvarba átvezető három és fél lépcsőt ki kellene váltani egy hosszan elnyúló 3%-os emelkedőre, amivel lehetővé tesszük, hogy a második udvar is akadálymenetesített legyen.
4. A földszinti lakások ablakai alatt nem lehet rámpát építeni, de nem csak ez az egyetlen ok, amiért érdemes a közlekedést a kert belsejébe vezetni…
kert közepében vezetett út…
Bementem arra a helyre, ahol ez az út vezethetne … mennyivel kellemesebb… és egyetlen fát nem kellene kivágni! Bokrokat át lehet ültetni, ha éppen útban vannak…
5. Most az udvar egyetlen napos (déli fekvésű) oldalán beton és motorparkoló van… Itt lehetne leülni, itt még egy kis füvet is lehetne telepíteni… Öbölszerűen, védetten, ha az egyik pincelejárót ívesen elhúzzuk, hogy kényelmes lépcsőkkel lehessen lejutni a később hasznosítandó pincébe. Továbbra is megmaradna a bejárahoz közeli teresedés, csak funkcionálisan kevesebb betonnal… Sokkal alkalmasabb lehetne a tartalmas közösségi életre…
6. A bejárati szinttől le is út, fel is út… vagyis a motoroknak és bicikliknek a fák között, a kert közepetáján lefelé vezetünk utat egy a jelenlegi padlószinttől 1 méterrel mélyebben kialakított szintre, egy másik gyalogutat pedig a második udvarba való átvezetésnek, 2-3%-os emelkedővel. Ezek minimális lejtések, még nehéz motorral is megtehetők, de van ennek a megoldásnak egy visszaigazoló plusz hozadéka – lemélyítjük a padlószintet ott, ahol a falakat mélyebben kellene kezdeni kiszárítani ahhoz, hogy a lakások szintjén ne legyen nedvesség.
7. Azzal, hogy egyetlen fát sem vágunk ki (bokrokat néhol át kell ültetni, de a nagy átalakítás a betonplaccok helyén történne), mégis a kertben és nem a széleken vezetjük az utakat, az udvar viszonylag naposabb részen zöldterületek szabadulnak fel – el lehet helyezni hintát és szabadtéri edzőgépet is, hogy legyen helye gyereknek, idősebbnek… Ha a gyerekeknek van helye az udvarban, akkor nem fognak üvölteni, mint a fába szorult féreg, nem kell megrettenni, különösen, ha gondoskodunk az akusztikai problémánk megoldásáról is…
8. Azzal, hogy feloldjuk a falak mentét a betontól, ültethetünk borostyánt, vadszőlőt, „kipárnázhatjuk” az udvart akusztikailag. Erre van már példa a lakásom bejárata mellett – és festésre sem kell költeni a háznak… Én ugyan a lakásom falait kívül is rendbe hoztam, amikor felújítottam a lakást, de utána azonnal felfuttattam a vadszőlőt és a borostyánt. Ha tudatlan szomszédok nem tépik le az első években, amikor külfölfön voltam, már befedné a homlokzatot… meg kell szabadulni a hiedelmektől – a zöld fal nemcsak szép, hanem hőszigetelő réteg a lakásoknak, „hangtompító” az udvarnak. A mikroklimatikai előnyeiről már nem is beszélek…
9. Visszatérve a motorparkolásra: nem arról van szó, hogy akkor most mások ablakai alá szeretném tenni a motorokat, hanem arról, hogy ha 1 méterrel lejjebb vannak, akkor az ablakpárkányok és a padlószint között 2.3 méter magasságkülönbség van, és a motorokat olyan kis helyes fa fedéllel is el lehet látni, mint a Lőrinc pap téri háznál a kukákat, vagyis a lakások ablakából egyáltalán nem látják a parkoló motorokat, a fa előtető a párkányszint alatt marad, még be is lehet futtatni illatos bokrokkal azon az 50 cm-es földsávon, ami az előtető és az épület fala között van. A 4%-os lejtő kényelmes, az útvonal egyenes – nem lehet azt mondani, hogy a motorosokat üldözni akarom… Egyébként, ezen az úton a kisgyerekeket is meg lehet tanítani bicajozni, rövidtávú futóversenyet is rendezhetünk szépkorúaknak…
10. A kukák maradnak a helyükön, mégis lehetőség nyílik a szelektiv kukák számának növelésére, anélkül, hogy azok bárkinek útjában lennének. Egy későbbi fázisban a cselédlépcső megszüntetésével még tökéletesebb szelektív tároló alakulhatnak ki, miközben a pincelejárat felszabadulna. A cselédlépcső megszüntetése lehetővé tenné az épület három szintjén a legkisebb lakások felbővítését egy-egy szobával, és nem kellene a lépcsőház karbantartásával foglalkozni, helyette erőt kellene forditani a teljesen lepusztult, hajdan szép második lépcsőház rendbetételére… akkor a második udvar emeleti lakói sem a függőfolyósókon sasszéznának át, hanem a szép kerten és a lépcsőházukon át… igaz, ebben a lépcsőházban is a falnedvességet kell elsősorban megoldani, ám ha a szomszédos falakat felszabadítjuk a beton fogságából, és ki tudnak szellőzni, elképzelhető, hogy a nedvesség itt is csökken.
11. A kukák a mainál egyenesebb úton kihúzhatók lesznek, és a kukatárolóhoz közelebb (ahol ki van alakítva egy kerti csap, külön mérővel) lehet kimosni a kukákat.
12. Azzal, hogy az átjárás a kert belsejébe húzódik, kevésbé zavaró a földszinti lakók számára, a szabaddá váló zöldterületek funkcionálisan elkülönülhetnek, a kerti utak mentén pedig szétszórtan pihenő ülőkéket, padokat lehet letenni.
13. A motoroknak is alkalmas kerti burkolat, illetve a „gyalogutak” anyagban, színben eltérők kellenek lenniük, de mindegyik környezetbarát megoldás kell legyen, nem nyers beton…
14. Meg lehet oldani a csepegtető, automatikus öntözést, amely alapja, hogy mérjük a talajnedvességet, és megoldjuk az esővízelvezést… na igen, ha csináljuk, minden apróságra oda kell figyelni…
Nos, nézetem szerint a felvetett megoldások senki érdekeit nem sértik, mindenki egy kicsit jobb helyzetbe kerülhet az átalakítás után, a közösségi tér pedig éppen azáltal válhat közösségivé, ha képesek leszünk megegyezni egymással…
Nagy kérdés, hogy egy ilyen, komoly átalakításokat kívánó terv miként tud megvalósulni?
Nyilván, nagyon alaposan meg kell tervezni, majd a téli hónapokban, amikor a növényzet visszahúzódik, óvatosan, szakszerűen ki kell emelni azokat a bokrokat, hagymás növényeket, amelyek az útvonalak útjában vannak. A pincében átmenetileg tárolhatók ezek a növények. Ezután ki kell jelölni a lefelé vezető utat, feltörni a betoplaccokat és könnyű földgéppel elkezdődhet a lemélyítendő rész kiemelése. Közben már készülhet az „átívelő gyalogút”, hogy a második udvar lakói ne legyenek rákényszerülve felmenni az első emeletre az első lépcsőházban, hogy a másodikban lemenjenek… a nagy földmunkák során… Amikor elkészültek a „főutak”, akkor sorban készülhetnek a leágazások, és végül föl lehet törni a falak melletti betont és kiültetni a megőrzött növényeket, füvesiteni, padosítani. Koncentrált munkavégzéssel, jó szervezéssel egy hónap alatt kivitelezhető, bármilyen nagy falatnak is tűnik.
A pályázat feltételei aligha kedveznek nekünk, ez az átalakítás nem is fér bele a pénzügyi keretbe, de nagyon jó lenne, ha a pályázat kiírói is megértenék, hogy a nagyobb udvarok alapos felújítása nem könnyű feladat, és nem is olcsó mulatság, ám ha a pályázati összegeket arra is lehetne fordítani, hogy egy udvart igazán alaposan előkészítve tervezzenek meg – hatalmas segítség lenne a közösségépítés és a környezetalakítás szempontjából is.
A házunknak a függőfolyósók rendbetétele mellett az első udvar és a bejárat igényes, alapos megújítása lenne a legsürgősebb dolog, hogy letérjünk a „folt hátán folt” toldozgatás pazarló, sehová sem vezető útjáról, megtapasztaljuk, hogy az igényes, mindent figyelembe vevő terv és megvalósítás valóban mindannyiunk javát szolgálja.
