Lakás másként _ központi tér

Mivel a konyha manapság a központi tér része, valójában már az előző részben elemeztük ennek a közösségi térnek egy részét. Arra is kitértünk, hogy a térkapcsolat szempontjából előnyös, ha meg tudjuk oldani, hogy a konyhapult „arccal” a nappali felé forduljon, így az is részese a történéseknek, aki éppen az ételt készíti.

A központi tér másik nagyon fontos eleme az étkezőasztal.

Az én, személyes véleményem szerint, sokkal fontosabb, mint az ülőgarnitúra. Ami egyébként szintén sokat változott az elmúlt években.

Illusztrációként egy izraeli építészpár saját lakását hoztam, mégpedig azért, mert tökéletesen tükrözi a központi tér szerkesztésének szabályait és azt is, hogy mennyire „fel is lehet rúgni” ezeket a szabályokat, ha az indokolt.

Amit ebben a térből tökéletesen le lehet venni a korszerű központi térrel kapcsolatban, hogy bensőséges, családias, funkcionális és teljesen egyéni. Ott vannak a hangsúlyok, ahol az adott családtagok azt kijelölik a maguk életformájával.

Itt van például az a „szabály”, hogy lehetőleg az egyes funkciók (konyha, étkező, kanapé-sarok) ne sorolódjanak a térben, hanem egy háromszöget alkossanak, mert az többnyire kellemesebb… itt pedig bizony sorolódik a három rész, mégsincs kellemetlen érzésünk, mert a nagy ablakfelületek nem a láncsor egyik vagy másik végén, hanem azokkal párhuzamosan vannak, mintegy kitágítva a teret oldalirányban.

Egy másik képről pedig az is kiderül, hogy az erkélyajtókkal ellentétes oldalon is kitágul a tér, mert a kanapés részhez közel bevillan a hatalmas tv-képernyő, majd egy oszlop mögött diszkréten meghúzódik a dolgozó, illetve ott van a hálókhoz vezető folyosó.

Érdemes odafigyelni olyan finomságokra is, ahogy az étkező mellett a konyhához közeli ülőkék támlás székek, míg a nappali felé egy pad van… elfogyott a pénzük székeket venni, vagy miről van szó? Persze, hogy direkt így komponálták, hiszen a támlás székek mintegy elválasztják a konyhapulttól, míg a padon lehet mindkét irányban ülni – az asztal felé fordulva, vagy éppen ellenkezőleg: a kanapé felé, vagyis a pad összeköti ezt a kétféle leülős részt!

Az „ülőgarnitúra” is kiment a divatból: a kényelmes, de nem robosztus kanapé mellett könnyed, karfás fotelek, és persze a padra is le lehet ülni úgy, hogy az a „nappali” része.

A TV-nek nem elhanyagolható a szerepe az izraeli lakásokban – a hírek, olykor a rendkívüliek, amelyek bármikor megszakíthatják az élet normális menetét, mint ahogy ezekben a percekben is hallom: Jeruzsálemben a villamoson halálosan megkéseltek egy 21 éves brit egyetemista lányt – a tv nagy, hogy a konyhában dolgozva, vagy az asztal körül ülve is lássák, ha szükséges.

Rendkívül egyszerű, kiegyensúlyozott a geometriája ennek a térnek, nincs benne túl sok figyelemelterelő részlet, így minden egyes tárgy értelmet nyer.

Milyen emberek élhetnek itt?

Az biztos, hogy nem az az elvonulós fajta, ha még a dolgozójuk is a közösségi térre nyílik… Nem hiszem, hogy reprezentálni szerettek volna a nappalijukkal, bár bizonyára fogadnak vendégeket is, de az elrendezés alapjaiban a családtagokat szolgálja.

Nem sokat adnak a formaságokra, de a formákra odafigyelnek…

Szimbiózisban élnek a környezetükkel, de olykor szeretik behúzni a függönyöket…

Nem különösebben nagy a belmagasság, de a rejtett fényekkel sejtelmessé téve növelik a tágasság érzést.

A padlótól a plafonig a falfelületek meleg bézs színűek, semmi rendkívüli, ugyanakkor merészen sötétek a szekrények.

Itt megint ellentmondanak egy általános szabálynak azzal, ahogy a konyha magas elemei kiemelkednek a falsíkból – ez önmagában elég nyomasztó is lehetne a nagy tömegével, csakhogy a dolgozórészen, szinte ugyanaz a tömeg behúzódik a falsíkon belülre, szimmetrikusan a folyosó tengelyére tesznek egy síkban ki-beugráló kompozíciót – gyönyörű!

Bár területileg a konyha majdnem a legnagyobb, a súlypont az étkezőn van – mintegy a lakás abszolút középpontján: a konyha és a nappali között, a terasz és a dolgozó, valamint a privát terekhez vezető folyosó metszésében, amit az egyetlen, nagy pirosas szőnyeg még inkább hangsúlyoz.

Semmi nem különösebben pompázatos ebben a térben – célszerűen egyszerű, még a központi díszítő elem, a lámpa az étkező felett is funkcionális. Láthatóan mindennek van megtervezett helye, ebből fakadóan nincs rumli, könnyű takarítani.

Egészen más életformát tükröz a következő tér, mégis hasonlít abban, hogy nincsenek hermetikusan elválasztva a főzés, az étkezés, és a társas kapcsolatok helyei. Sőt, nagy hangsúlyt kap a külső térrel való intenzív kapcsolat.