Kibucból villanegyed

Ramat Efál 1947-ben alakult, mindössze 250 dunámon (1 dunam = 1000 m2 ), “városi kibucként”. Kezdetben ugyanis, nem rendelkezett jelentős mezőgazdasági területekkel, mint az eredeti kibucok (száz évvel ezelőtt kezdődött a kibuc-mozgalom), viszont az összefogás kibuci elvét meg szerették volna valósítani. A függetlenségi háború után kaptak még 1000 dunámot, megkezdődött a zöldség és gyömülcstermesztés, de továbbra is, a kibuc tagjainak többsége Tel-Avivban dolgozott, ám keresetüket a kibuc használta fel, a szükségletek szerint.

A szocializmus itt öt év alatt megbukott – 1952-ben hagyta ott az egalisztikus közösséget az első, aki házat épített a kerítésen kívül. Ebben a házban lakik most a barátnőm, miután a makacs és szorgalmas építtetője 97 éves korában meghalt.

A valamikori kibuc területe ma idősek otthona-komplex – Misán (  משען – jelentése: támogatás), amely hálózat az országban 9 településén tart fenn különböző jellegű “védett” lakásokat.

Ezt a non-profit vállalkozást 1931-ben alapította az akkori, szocialista szakszervezet, a tíz parancsolat egyikének szellemében:

Tisztelt apád, anyád – כַּבֵּד אֶת־אָבִיךָ וְאֶת־אִמֶּךָ

A rendszer lényege, hogy a különböző korú és aktivitású idősek,  egyfelöl saját lakásukban élnek (Ramat Efálban kertes házak is vannak), másfelöl központilag szervezett szolgáltatás-rendszer veszi körül őket, amely minden szempontból biztonságot ad. Külön cikkben elemzem majd ezt a településformát, mert merőben más szemléletű mint a magyar szociális-,  és idősek otthona- ellátás, és azon túl, hogy egy társadalmat jellemez az, hogy miként bánik idős polgártásaival, település-, és lakásgazdálkodási szempontból is igen hatékony megoldás.

A mai Ramat Efál nagyobb része azonban az évek során egyre elegánsabb villanegyeddé alakult. A szerény kis házakat egyre nagyobbak váltják fel, de továbbra is egylakásos épületek ezek.

Az 1952-es településrendezési terv ugyanis lehetőséget adott arra, hogy  önálló családi házak épüljenek. Nem aprózták el a telkeket.

Két fasor egymáshoz viszonyítva eltolt “kereszteződésében” vannak a központi funkciójú épületek, mint szupermarket, bank, kávéház, stb. park, játszótér. A Fenyő-fasor központtól távolodó, a település legvédettebb részében a gyermekintézmények. Mellettük a sportpályák, uszoda, konditermek.

Az alapelrendezés a kibucokéra jellemző. A telekkiosztás pedig az akkor már közismert “kertvárosi” szisztémát követi – sok egyirányú utca, amely többszörösen hurkolt a fasorok által közrezárt területen, hogy a gépkocsik minél kevésbé tudjanak felgyorsulni, ugyanakkor a telkek közötti gyalogátjárók lehetővé teszik az épületek könnyű, gyalogos megközelítését.

Az erec izraeli települések (a zsidó betelepülés kezdetei 120 évre tehetők, az “elsőt Zionban” Rishon LeZion 1882-ben alapították) kerülték az utcakereszteződéseket. Hogy a kereszt-forma iránti ellenérzésüknek tudható, vagy az új brit településtervezési áramlat hatása volt, ma már érdektelen, ám a következmény hasznos mind a mai napig. Ramat Efálban sincsenek “ezerrel döngető” sofőrök.

2003-ig független, közösségi településként működött, de akkor már egyre nyilvánvalóbb volt, hogy a mindössze 2800 lelket számláló település önálló igazgatása nem hatékony. Ráadásul, ebben az évben a népszaporulat negatívba fordult, ami Izraelben nem jellemző (37-en haltak meg és 23-an születtek). Bár a helyi lakosság magasan kvalifikált és tehetős, országos viszonylatban, ahhoz, hogy ne legyen az egész település “idősek otthona” szükséges lépéseket kellett tenni.

Ugyanakkor, a helyi lakosság igyekezett megőrizni a szomszédság ( שכונה ) jellegét, amely valóban minőségi életfeltételeket biztosít az ittlakóknak. Ezért öt éven át csupán településszövetség működött, a környező, hasonlóan kis lélekszámú települések együttműködésével, majd 2008-ban az adminisztrációt a 130 ezer lakosú Ramat Gan vette át. Hivatalosan tehát, Ramat Efál, a környező Kfar Ázárral, Ramat Chennel és még jónéhány shunával (szomszédsági egység) együtt a nagyobb város egyik negyedévé vált, ez azonban a hely arculatát és hétköznapi működését nem változtatta meg.

Az adminisztratív költségek racionalizásán túl szükséges a tervezés központosítása is, hiszen a települések közötti területek hasznosítása elengedhetetlenül szükséges Tel-Aviv vonzáskörzetében.

Arról nincs szó, hogy Ramat Efál már kialakult rendszerét bárki is megváltoztatni akarná, de a településhez vezető főútról már egy kicsivel intenzívebb beépítéssel (6 szintes társasházakból álló lakóparkokkal, amelyek itt valóban parkok) szeretnék elérni, hogy fiatal házasok is otthonra leljenek itt. Nem várják meg, míg az iskola elnéptelenedik, vagy akár csak az oktatás,  már megszokott magas  szinvonala csökken.

 

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.