Izabella története_5.

Alapos munkához idő kell…

Az Izabella számos problémát vetett fel, aminek a megoldása tényleg sok időbe telt.

Az egyik, szomszéd lakással közös fal kiszárítása nem kis fejfájást okozott: azt tudtuk, hogy a csatornahálózat katasztrofálisan rossz állapota volt az egyik ok, amit annak köszönhetően, hogy a közös képviselő ezt komolyan vette és következetesen gondoskodott arról, hogy a hálózat felújítása megtörténjen – sikerült jelentősen csökkenteni. Közben a szomszéd lakásban, ahol még mindig senki nem lakik, az egyik vízvezeték szivárgott, ami tovább áztatta a falat. Mióta ezt is rendbe tették, látványosan javult a fal állapota, és minden takarításnál módszeresen lekezelik a falak alsó szakaszát, ahol még egy évvel ezelőtt salétromos volt. Ma már egész jó állapotban van, ha lassan is, de észrevehetően szárad, és ha nincs további nedvesség-utánpótlás, mert a csatorna-felújítás mellett a pincék szellőzését is javítottuk, jó eséllyel megszabadulunk egy olyan jelenségtől, ami nagyon sok földszinti lakást érint ebben a városban.

A festett betonpadlóval csak az volt a probléma, hogy a kőműves padloponnal akarta kiegyenlíteni az aljzat egyenetlenségeit, amire a festék nem tapadt kellően, ezért az egészet át kellett glettelni, majd újra festeni. A különösen nagy igénybevételű részen, a guruló asztal alatt, több rétegben, kicsit a színekkel is játszva készült el az új burkolat, amit betonlakkal is lekentünk – így egy egész stabil padlóburkolatot kaptunk, amely ha mégis megsérül, nagyon könnyen javítható. Ez a padlószerkezet, ha közben a slampos szakmai munka nem okoz bosszúságot, egyesíti a könnyű takaríthatóság és az elektromos padlófűtés előnyeit. A tökéletesség titka csupán a jó szakember gondos munkája, már a betonozás során.

A légudvar rendbetéte húzósabb feladat volt, csak idén tavasszal fogtunk neki. A korábban félretett bontott téglával burkoltuk, ami nagyon szép is lenne, ha a környező falakról nem hullana az ősrégi vakolat. Ha lenne együttműködés a ház lakói közt, akkor le lehetett volna szedni az ócska, szürke, málló vakolatot, de úgy tűnik, hogy ez csak ennek a lakásnak a tulajdonosát izgatja. Ezért aztán borostyánt ültettünk, jól komposztált talajba, és reméljük, hogy egy-két év alatt legalább a földszinti rész falait befutja és akkor a lakás igényességéhez méltó belső udvarba léphetünk ki. Mostanában még csak a takarítónak ad munkát, aki minden nagyobb eső után lapátszám söpri össze a lehullott, lemosott vakolatot. Éppen ezért a kijárat felett egy polikarbonát előtetőt is fel kellett szerelni, hogy  a csapódó eső ne tegye mindannyiszor „sárossá” az erkélyajtó üvegét.

A lakás „felöltöztetése” is fokról-fokra történt, és bizonyára folytatódni is fog, ahogy lassan belakják.

Mára elmondható, hogy a térkialakítást szerették azok, akik rövidebb-hosszabb ideig laktak a lakásban. A kárpitozott dobogó nagyon népszerű, a régi ajtóból készült hatalmas, többfunkciós asztal is bevált.

A bejárati szint fűtése tökéletes, a termosztát 19 fokra állítva is nagyon kellemes meleget biztosít a lakószinten. A hálószobában pár fokkal, érezhetően hűvösebb van, ezért annak, akinek nem csak alvásra szolgál ez a helyiség, célszerű bekapcsolni az ágy alá rejtett infrapanelt, mint kiegészítő fűtést.

A fürdőszoba funkcionálisan igazolta a belső elrendezés praktikumát, talán egy kicsit jobb minőségű zuhanyzófüggönyt most már megérdemel – egy felújítás végén mindenkinek annyira elfogy a pénze, hogy a cserélhető darabok ilyenkor a legolcsóbbak, aztán idővel lehet venni egy jobb minőségűt, szebbet is.

A 45 cm mélységű szárítógép nagyon hasznos,  kár, hogy már nem gyártják, pedig ilyen kis háztartásokban ez igen praktikus.

Központi tér az lépcsők írányába

Izabella – központi tér az ablak felé nézve

A konyha-étkező kicsi, mégis nagyon kényelmes

A bejárati szint térkapcsolata

Komplett hálószoba a felső szinten

Bukó ablakkal, megőrízve a hálószoba intimitását.

A következő kísérlet a hálószoba bútorzatának kiegészítése lesz – bár beépített szekrény van, de az ágyat meg fogom fordítani, és az egyszerű IKEA ágyat kicsit átalakítom.

a fürdőszoba – zuhanyozóval

A mosógép és a felette, felakasztott szárítógép. Mellette a háztartási szekrény, szennyestartóval.

Ennél a lakásnál is, mint általában azoknál, amelyeket az utóbbi időben „kézbe vettem” – az elsődleges cél az volt, hogy a térben rejlő potenciált maximálisan használjuk ki, legyen praktikus, könnyen karbantartható, takarítható. Ennek a kritérium-rendszernek ez a lakás megfelel.

A kérdés ezek után, hogy kinek lehet ideális ez a lakás?

Az eddigi tapasztalat az, hogy a tulajdonos ismeretségi-baráti köréből jövő ideiglenes lakók közül az egyedülállók imádták ezt a helyet. Lakott itt egy diák, akinek külön örömére szolgált, hogy a szüleit, a testvérét is vendégül láthatta néhány napra, mivel a dobogó alól kihúzható ágy és a dobogóra terített plusz matrac kitűnően bevált, mint vendégágy, ugyanakkor napközben, ahogy mondta, a dobogón „henteregve” élte az életét – tanult, tévézett, barátokkal ücsörögtek ott…

Az a barát, aki másfél hónapig dolgozott egy projekten itt, kora reggel ment a munkába, este jött haza, szintén a dobogó multifunkcionális voltát dícsérte. A nyári, nagy melegben nem volt szükség légkondicionálóra, mert a légudvarra nyíló erkélyajtót és a szobaablakokat bukóra állítva kellemes légmozgás volt még a tikkasztó hőségben is.

Egy harminc négyzetméteres lakás, amelyet egy 10 négyzetméteres hálószoba egészít ki a galérián, kétségtelenül, inkább egyszemélyes lakás, mintsem kényelmes lenne egy családnak. Talán, egy kisebb gyerekkel még elfogadható, vagyis úgy fogalmazhatunk, hogy fiatalok első saját lakásának jó, és mivel alacsony a rezsije, nem bonyolult a takarítása, maximális kényelmet nyújt az elektromos padlófűtés, arra alkalmas, hogy takarékoskodjanak a fiatalok egy nagyobb lakásra, amikor már nagyobb lesz a gyerek, újak születnek…

A javítások közepette én is több időt töltöttem ebben a lakásban, vagyis úgy gondolom, hogy magamfajta egyedülálló embernek ideális, hiszen minden karnyújtásnyi közelségben van – a lakáson belül, és a városi környezetet tekintve is. A Hunyad téren igazán kellemes a park, vásárcsarnok, egyre jobb üzletek nyílnak a közelben, troli, villamos, földalatti – gyalog pár percre minden irányban. Aki szereti a belvárosi létet, annak ez a hely ideális.

Az én lányom az izraeli barátnőjével lakott itt pár napig, még tavaly, az alig elkészült lakásban, akkor még dobogókárpit sem volt, és a környék is sokkal lepusztultabb volt, mint most – az elmúlt évben a Hunyadi tér tágabb környéke, mintha csipkerózsika álmából ébredne… Olyannyira, hogy idén nyáron a lányom ugyanebben a házban vett lakást magának, a harmadik emeleten… azt is komoly kihívás lesz felújítani.