Napló_bontás 6.
Konténerezés
Ezer sitteszsákot vettem eddig, összesen.
Hétfőn lecsigáztak belőle kb. 300-at (a harmadik emeletről a földszintre).
A sitteszsákokat nem lehet teli tölteni, mert egyfelől a salakkal, vagy téglatörmelékkel őrületesen nehéz lenne, másfelől a zsákot több ízben is mozgatják, meg kell fogni úgy, hogy a benne lévő törmelék ne hulljon ki. Egy zsák 85 forintba kerül a közeli festékboltban, ahol bankkártyával tudok fizetni. A zsákokat mindig én veszem meg.
A konténert is én rendelem és fizetem ki.
Ma reggel egy 8 köbméteres konténer érkezett fél nyolcra – mi már reggel 7-kor ott voltunk, hogy helyet foglaljunk a kapuhoz legközelebb eső parkolóban.
Négy ember vett részt a munkában: két talicskás, egy aki felrakta a talicskára a három zsákot, egy aki a konténerben rakta szorosra a zsákokat. 250 zsák törmelék fért a konténerre és a jó szervezésnek köszönhetően egy óra alatt fent voltak a zsákok. Mire befejeztem a bejárat takarítását (seprés, majd felmosás) már el is vitték. A munkások folytatták a lecsigázást, holnapra megrendeltem a következő konténert.
Megkaptuk az első dícséretet a lakóktól: nagyon rendesen dolgoznak ezek az emberek – mondta az egyik kutyás hölgy. Az alattunk lévő szomszédasszonnyal is beszéltem, ők tavaly nyáron, 4 hónapon át újították fel a lakásukat. Behívott, hogy megmutassa. Közben azt is le tudtam mérni, hogy a fenti kopácsolás mennyire zavaró. Hát, kellemesnek nem mondható – a szombat-vasárnapi pihenő és az, hogy négy órakor befejezik a munkát, elviselhetővé teszi.
Miközben a konténerre vártunk, megtudtam, hogy a munkások minden nap Szolnokról járnak fel Pestre – másfél óra oda, másfél óra vissza. Reggel hétkor már itt vannak, négy órakor indulnak vissza. Minden reggel fél ötkor kelnek. Ha valaki sokallja az építőiparban dolgozók munkadíját, mindig tegye fel a kérdést magának, hogy ő ezt hajlandó lenne megtenni a megélhetéséért?
A Napló következő része ITT
Napló_bontás 5.
Újrahasznosítás
Szombat-vasárnap nem dolgozunk. Pénteken fél négykor már befejezték a bontást, megkapták a heti munkabérüket – az árajánlat alapján az elvégzett munka arányában. Teljes elszámolás a munkafázis befejeztével történik. Eddig négy napon át, átlag négy ember dolgozott a bontáson.
Hétfő: lecsigázás a harmadikról a bejárati szintre. Kedden konténerre pakolás – sittelszállítás. Közben a lakásban, ahogy kitisztul a terep, a bontás „finomhangolása” folyik.
Eddig 850 sitteszsákot vettem. Ez nem mind klasszikus törmelék, mert a parkettából és a téglából is a jobbakat félretesszük (zsákolva) – újrahasznosításra.
Bár vadul elbontok mindent, ami a jövendő térkialakítást zavarja, de a használható anyagokat nem a konténerbe dobáljuk.
Az ajtólapokat, a parkettát, a téglákat igyekszem felhasználni – ha nem ebben a lakásban, akkor másutt.
A tüzelhető faanyagokat is elviszi valaki – itt rengeteg párnafa, alátétgerenda, az ajtótokok gerendái, stb. hasznosítható íly módon.
A Napló következő része ITT
Napló_bontás 4.
A barkácsolás bűne
Amitől tartottunk, az lett nyilvánvalóvá, amikor kibontották a wc alatti aljzatot: a 4 colos lefolyó átmegy a szomszéd fürdőszobájába és onnan az alattunk lévő szintre.
Mivel nincs szabályos, az összes szinten átmenő strang, amit a padlás felé kellene kiszellőztetni – a rendszer összes bűze ebben a lakásban tobzódik.
Ahhoz, hogy tisztességes rendszert építsünk ki, nem lehet megspórolni azt, hogy a lefolyó-strangot felfelé meghosszabbítsuk, hogy kiszellőzzön.
A mosdó, kád, zuhanyzó bűzelzárói nem bírják ki azt a nyomást, amit egy ilyen rendszerben lévő gázok jelentenek. Ezért történt az, hogy amikor a szomszéd lehúzta a maga wc-jét, akkor is egy nagy löket bűz csapódott ki a lakás fürdőszobájában.
A csatorna csak egy dolog az építőiparban kritikus részletek közül, amelynél a barkácsolás bűne az arcunkba csak – néha szó szerint.
A Napló következő része ITT
Napló_bontás 3.
Áttörés
A mai nap eseménye a nagy szoba és a konyha közti, eredetileg létező, de valamikor egy téglasorral lezárt átjáró kibontása volt.
Ennek nagyon fontos szerepe lesz a lakás átszellőztetésében.
Ahogy a fürdőszobaberendezéseket elbontották, kiderültek a víz és csatorna-rendszer „disznóságai” – ha elzárjuk a főelzáró-csapot, akkor a falszomszédnak sincs vize – a valamikor leválasztott lakások gyönyörűsége!
A bontóbrigád dicséretére legyen mondva, hogy ezt is ügyesen megoldották, bár a vízvezeték-szerelő készenlétben állt, hogy megakadályozza az árvizet, a kőműveseknek köszönhetően erre nem volt szükség – a fenti képen látható vödör-kompozíció délre „letisztult”- a falból sem maradt semmi…
Mondtam már, hogy a bontáshoz is ész kell?
Mindenesetre, a víz-, és csatornarendszert a strangokig vissza kell bontanunk, még azon az áron is, hogy a szomszéd lakás ellátásához szükséges vezetéket is mi építjük ki, hogy végre „elváljunk egymástól”.
Még nagy talány, hogy merre megy a wc 4 colos lefolyója…
Holnapra, talán az is kiderül…
A Napló következő része ITT
Napló_bontás 2.
Miután szétbontották a két szoba közti ajtótokot – valójában a gerendatok borítását (az ajtólapok újrahasznosítása a terv része), a fiatal kőműves azt hitte, hogy a felső gerenda az áthidaló, ezért a tok gerenda-szerkezetét bent hagyták. Ma reggel megkértem, hogy a felső gerenda fölötti részen szedjék le a vakolatot, mert így nyilvánvalóvá vált, hogy nem a gerenda az áthidaló, mert felette ott van a szabályosan, téglából kirakott áthidaló, a fa gerenda csupán az ajtótok része.
A fiatal kőművest az tévesztette meg, hogy manapság egyenes áthidaló-elemeket építenek be, de amikor ezt a házat, a XIX. század végén építették, még a klasszikus tégla áthidalási módszereket alkalmazták – ami már nyilvánvaló volt abból is, hogy a födém poroszsüveg boltozatú.
A Napló következő része ITT
Napló_bontás 1.
A bontás első napja – tegnap a villanyórát rakták ki a bejárati ajtó mellé (ELMŰ követelmény) és áramtalanították a falakban lévő vezetékeket.
Ma kezdték a bontást a jövendő hálószoba egyik sarkában, hogy feltárjuk az alatta levő födémet – a parkett alatt párnafák, amelyeket egy-egy keresztbe lefektetett fagerendára rögzítettek. A párnafák alatt salakfeltöltés, ahogy azt sejtettük.
A födém pedig poroszsüveg boltozat. Mivel a poroszsüveg boltozat nem egyenes, hanem az acélgerendák között domborodik, majd csak akkor tudjuk meg, hogy a jelenlegi padlószinhez képest pontosan hány centink van az új rétegrendre, ha kibontottuk a teljes felületet.
A Napló következő része ITT
W_bontás előtt – kérdések
A holnapi workshop-terepszemle, amely egy 69 négyzetméteres lakás felújítási folyamatának első lépését igyekszik bemutatni, a következő kérdések köré csoportosul:
- Miben különbözik az a lakásvásárló, aki felújítandó lakást keres megvételre attól, aki új építésűt, vagy felújítottat?
- Hogyan ellenőrizzük, hogy a jövendő használó életformájának megfelel-e az a lakás, ami felújítás előtt áll?
- Mi az a lakásban rejlő potenciál? Hogyan határozzuk meg?
- Hogyan kell felmérni egy lakást? Hányszor mérjük fel a lakást?
- Hány mérete van egy ablaknak?
- Mi az a lépték? Mit milyen léptékben érdemes megrajzolni?
- Hogyan állapítjuk meg az épület szerkezetét, és miért fontos tudni, hogy egy épület milyen szerkezeti elemekből áll?
- Mikor kell statikus mérnököt hívni a helyszínre?
- Mi az a födém, rétegrend, feltöltés?
- Milyen falak bonthatók?
- Milyen gépészeti problémákkal szembesül az, aki felújít egy lakást?
- Mi a szerepe a tájolásnak?
- Miért fontos az átszellőztethetőség?
- Hogyan világítsunk be egy 4,8 méter hosszú előszobát?
- Milyen a korszerű funkcionális rend, és az miért nem ugyanaz, mint 100, 50, vagy akár 20 éve volt?
- Miként befolyásolja a döntéseinket az idő-tényező?
- Mi a szerepe az arányosságnak a lakótér-alkotásban?
- Mi a különbség a nagy és a tágas között egy lakótérben?
- Mi a helyes arány a közösségi és a privát terek között?
- Miben különbözik egy belvárosi lakás egy kertvárosi családi háztól?
- Mi a fontosabb – a vendég-wc vagy a háztartási helyiség egy belvárosi lakásban?
- Mekkora egy ideális konyha és milyen rendszerben érdemes a bútorokat elrendezni 2017-ben?
- Milyen technológiai újdonságokkal érdemes számolni a tervezés során?
- Miért nem érdemes végleges tervet készíteni a bontás előtt?
- Melyek a fix pontok a koncepció-tervben, és melyek, amelyek változnak és miért?
- Mi maradjon meg a régi ajtókból, ablakokból, burkolatokból?
- Mit lehet újrahasznosítani a kibontott anyagokból?
- …
- …
Ha valakinek vannak további kérdései, vagy válasza a fenti kérdésekre, csak bátran írja ide a facebookos hozzászólásként – a nap folyamán is követem a hozzászólásokat.
Felmérés
Sosem néztem le a kockás papíron megrajzolt megrendelői elképzeléseket. Az is tele van információval, mint ahogy az első találkozón elhangzott minden szónak, vagy a meglévő lakás minden részletének, a rumlinak is…
Minden tervezőnek megvan a maga módszere arra, hogy szerezzen információkat a megoldandó problémákról – nekem a teljeskörű felméréshez a kockás papír a megrendelői igény feltérképezéséhez hasznos, de még véletlenül sem alkalmas arra, hogy az adott lakás műszaki paramétereit megismerjem.
Egy meglévő ház, vagy annak egy lakása felmérése nem csupán alaposságot kíván, hanem az épületszerkezet-ismereteket is. A kockás-papíros rajzok egyik alapvető hibája, hogy a falaknak nincs vastagsága, pedig éppen ez az adat utal a leginkább az épületszerkezetre, arra, hogy mi bontható, mi nem, egyáltalán, miből áll az a fal, födém (födém= a szinteket elválasztó szerkezeti elem, amit a köznyelvben padlónak vagy plafonnak hívunk, attól függően, hogy felülről vagy alulról tekintünk rá). Ezt laikus a legritkább esetben tudja felmérni, az építészek is csak több évtizedes gyakorlat alapján mernek véleményt formálni, de ha kritikus a szerkezet az átalakítás okán, akkor statikus mérnököt kell a helyszínre hívni, mégpedig olyat, aki nemcsak azt mondja, hogy nem lehet, hanem megmondja, hogy mégis hogy lehet – ehhez persze a statikusnak is ismernie kell az adott épület korából, külső jellemzőiből, hogy milyen szerkezet lehet, végső esetben bontásos feltárást végez a szakvéleményéhez.
Az épületszerkezetek méretein kívül a másik fontos jellemző adat a „strangok” helye, vagyis a vízvezeték-bekötés és a csatorna-elvezetés helye. Különösen az utóbbi fontos, mert a szennyvíz-elvezetéshez nem lehet akármilyen lejtést adni. A WC 4 colos lefolyója különösen kritikus, mert ha 2%-nál kevesebb, akkor sem folyik le rendesen, de ha több, akkor előfordul, hogy a híg rész lemegy, de a trutyi ott marad… szóval, ezeket tudni kell, amikor az ember felméri az adott lakás paramétereit. A tervezés során előfordulhat, hogy máshová kerül a fürdő vagy a konyha – ez nem lehetetlen, de tisztában kell lenni, hogy a vizes pontok elmozdítása milyen következménnyel jár. Ezért egy jó felmérési rajzon megjelöljük a strangok helyét, és a padló-feltárással azt is ki tudjuk számolni, hogy milyen messze távolodhatunk el a vizes pontokkal.
Kritikus lehet a bejárati ajtó és az ablakok helye, ami távolsági és magassági koordinátákat is jelent. Nem csupán arról van szó, hogy homlokzati változtatáshoz esetleg engedélyt kell kérnünk az önkormányzattól, hanem a tervezés során a belső helyiségek elrendezése sokszor centimétereken múlik – az ablakok helye perdöntő lehet.
A jó felmérési rajz méterhelyes, vagyis legalább 1:50-es léptékben kell felrajzolni, hogy a későbbi átalakítási döntések megalapozottak legyenek. A helyszínen „körbeméri” az ember a lakást, elindul a bejárattól minden ficakot felrajzol és megmér – a mérés végén vissza kell jusson ugyanarra a pontra! Ha az adatok alapján „nem zár a rendszer”, akkor valamit nem jól mértünk. Hogy ezt elkerüljük, inkább több dolgot mérünk, például egy szoba minden falát, körbe, és a két átlós méretet is, mert nem biztos, hogy minden derékszögű!
A felmérési rajz a meglévő állapotot hivatott dokumentálni, ezért miután pontosan megrajzoltuk, csak olyan adatokat, méreteket írunk fel rá, amelyek a tervezés során kritikusak. Az évtizedek során, kialakítottam egy sajátságos módszert, ami nem jár fölösleges papírozással, de elősegíti a hatékony tervezést: a mérethelyes rajzon a külső falakat és a belső szerkezeti elemeket (oszlopok, strangok, főfalak) feketével jelölöm, mint olyasmit, amihez nem nyúlunk, a többit szürkével. A méreteket nem a szokásos építészeti kottázás módszerével írom fel, hanem a falak mentén egy-egy számmal. A belmagasságot (H=3.00) bekeretezem. A rajzra nem teszek fel olyan méreteket, amelyek a koncepcióhoz, az első skicchez nem kellenek, mint például a külső nyílászárók minden paraméterét, ha azok változatlanok maradnak. Ha magukat az ablakokat ki is cserélik később, mert el vannak korhadva, akkor majd a nyílászáró-konszignációban megadom azokat az adatokat is, most lényegtelenek.
Mint ahogy teljesen érdektelen egy-egy méglévő helyiség négyzetmétere! Egy 12 négyzetméteres szoba is lehet pocsék és egy 6 négyzetméteres is pompás, ha jól van kitalálva az elrendezése! Ezért a felmérést követő skicc szintén nem tartalmaz méreteket, de be van bútorozva, hogy ellenőrizzük – az valóban használható helyiség!
Természetesen, ma már sokkal korszerűbb, számítógépes programokkal lehet rajzolni, „bele lehet látni a térbe”, ami sokat segít a laikusok meggyőzéséhez, bár egy tervező az alaprajz alapján is „látja a teret”. A színek alkalmazása kiemel bizonyos dolgokat, de azt hiszem, hogy az az „ökörszabály” amire minket tanítottak anno, hogy ugyanis a jó tervek első ránézésre is átláthatók, feltárják a teret – még mindig igaz.
A „tér” nem egyenlő a „nagy”-al – sokkal bonyolultabb fogalom. Mint ahogy a jó térkialakítás sem a méretektől, hanem az arányoktól függ, éppen ezért nem segítenek az „ötletek”, kell az a pár éves, évtizedes tudás és tapasztalat, amivel egy tervező nekiáll a feladatnak.
Iciri-piciri kényelmes…
Az egyik workshop-résztvevő konkrét probléma előtt állt és meghívott egy belvárosi aprócska lakás megtekintésére – potenciálfelmérés: mit lehet ebből kihozni?
A lakás elég borzalmasan nézett ki, az alapterülete is kicsi (29 nm), a belmagassága is alacsony, ráadásul az előszoba-konyha-fürdő belmagassága más, mint a szobáé.
Egy 5 emeletes ház valamikori mosókonyhája lehetett eredetileg a cselédlépcsővel megközelíthetően a padlásszinten, de éppen ezért a hely adottságai kedvezőek: nyugati, világos-napos, méretéhez képest nagy ablakokkal.
A kérdés nem az, hogy érdemes rá költeni, hanem, hogy mennyit?
Amikor a tulajdonos megkapta az átalakítási vázlatot, az első megjegyzése az volt, hogy nem tudja, lesz-e elég pénze ezt megvalósítani…
A válaszom az volt, hogy fürdőszobát, konyhát, bútorokat, padlóburkolatot mindenképp ki kell cserélni, hogy egyáltalán lakható legyen, a különbség az én javaslatom és a „megszokott” térkapcsolatok között csak annyi, hogy némi tudással és szellemi energiával ezeket a dolgokat igyekeztem a kor követelményei szerint és praktikusan csoportosítani úgy, hogy mindennek legyen helye, ugyanakkor kellemes térérzete alakuljon ki a lakásban tartozkodóknak.
Jelenleg a „szokásos módon” közlekedők szabdalják ezt a pici lakást is…
Mivel nem különösen nagy a belmagasság (H=265) és egyetlen szoba van, a háló-részt minimálisan tudtam csak felemelni (H=133), de ez is nagyon fontos a térszervezés szempontjából, mert az ágy alatt jelentős tárolási felületet tudok biztosítani anélkül, hogy a megmaradó teret szekrényekkel túlterhelném. Lényegében a tűzfal mentén egy zárt sávban oldottam meg a fürdő, a háló és a tárolás funkcióját, hogy a fennmaradó területet egybenyitva egy átlátható konyha-étkező-nappali tér alakulhasson ki.
A fürdő szintjét két 19 cm magas lépcsővel felemeltem (38 cm burkolt magasság), így bárhol is van a strang – feltárás nélkül ezt pillanatnyilag nem tudjuk megállapítani – a wc lefolyóját el tudjuk vezetni.
85 x 120-as épített zuhany (70 cm hosszú padlóösszefolyóval és üvegkabinnal) mellette beépített víztartályos függesztett wc, úgy, hogy a tartályt „befaragjuk” a konyha-fürdő falba, csak a tartály magasságáig bontva egy nyílást a falba, így a tartály stabilitását is biztosítjuk. A konyha felől a tartályt ytonggal beburkoljuk, és az oszlop végéig a tartály fölött egy mélyedést képzünk, az étkezőasztal felett kialakított álmennyezet széléig. A jelenlegi közlekedő terét az oszlopnál lezárjuk, és az így képződött 66 cm széles nyílásban lehet egy mosdó, ami alatt a helyre beépített szekrény felette nagy tükör. A szemközti falon a mélyedésben egy pipereszekrény, mellette az elektromos törölközőszárító radiátor. Mivel a fürdő padlószintjét megemeltük, megtehetjük, hogy a zuhany ne csupán a lefolyó irányában lejtsen, hanem 5 cm-el alacsonyabb is legyen, így bármilyen sok vízzel zuhanyozik valaki, nem áll fenn a veszély, hogy kiárad a fürdőszoba…
A lépcsőfokok és a pihenők tömbösített bükkfa borításúak, a többi padló – hidegburkolat, mert alatta elektromos padlófűtés (DEVI) van. Természetesen, a nappali leülős részén egy nagy szőnyeggel hatásában is meleget tudunk kelteni, bár a padlófűtés nagyszerűsége éppen abban áll, hogy télen meleg, nyáron kellően hűs, és persze könnyen takarítható.
Bár mostanában nem divat a konyhában felső szekrényeket csinálni, ebben a konyhában a korlátozott méretek miatt szükséges. A tűzhely felett legalább 70 cm széles páraelszívó, annak mindkét oldalán felső szekrények, tányéroknak a mosogató feletti részen és száraz élelmiszernek a hűtő felett. Poharaknak bögréknek alkalmas helyet lehet kialakítani a wc-tartály feletti mélyedésben az étkező felől. Régen, a konyhai étkezőasztaloknak volt egy-két fiókja az evőeszközök számára – rendkívül hasznos dolog, itt nagyon jót tenne egy ilyen asztal 100×120-as méretben.
A lakásba lépő számára az első látvány az étkező és a korábbi szoba felé kibontakozó tér. Az ajtó mellett egy kis, falra szerelhető szekrényke a kulcsoknak, szemüvegnek, a nappaliban alacsony bútorok, a két ablakot összekötő „pad”, ami a speciális kanapé melletti lerakóhely – dohányzóasztalra nincs szükség. A térben két apróbb fiókos szekrényke van és egy nagy, falra szerelhető TV.
Az ablakok: A1, A2, A3 a függőfolyosóra nyíló ablakok, ezért megosztanám őket és az alsó harmadukban fix részt, a felső kétharmadukban bukó-nyíló részt tennék. Az A4 fürdőszobai ablakot kiszélesíteném és bukóablakot szerelnék oda. Függöny helyett én a savmart hőszigetelt üveget praktikusabbnak tartom itt is.
Mivel a fűtés elektromos padlófűtés, és minden más is villannyal működik, a gázórát le kellene szereltetni, és a villanyóra kapacitását felbővítve ki kellene helyezni a folyosóra (ELMŰ előírás, és ésszerű is). A biztosítéktáblát és az internet-bekötést a kulcsos szekrényke fölé egy erre a célra kialakított szekrényben kellene elhelyezni, előlapja lehet tükör is egyben. Az alacsony belmagasság miatt kicsit problematikus a fürdőben elhelyezni a boylert, látványnak is elég ronda lenne, ezért én a galéria 95 cm-es része alá tenném: 80 literes Ariston szépen elfér, ha a bekötő vezetékeket mellé helyezik el (értelmes vízvezetékszerelő kell, aki nem csak azt tudja, ahogy szokta csinálni…)
Építési napló_11. rész
Hatalmas kihagyással, most folytatom a mamám lakásának asztalosmunkáit.
Őrületes tempóban dolgozunk, ezért most csak néhány munkaközi fotót teszek fel, hogy lássuk a folyamatot:
Az Építési napló 9. részében volt egy kép a boyler helyéről – ezzel mind a vízvezetékszerelő, mint a többi szakember megszenvedett, de ahhoz, hogy a boyler ne „díszítse” a fürdőszobát, ugyanakkor elérhető legyen egy hiba esetén, meg kell szenvedni, hogy aztán örüljünk sok éven át…
Itt már alakul…
Dani, a nagy „felületes” ma elkezdte megdolgozni a bútorokat…
Emlékeztetőül, a boyler-sarok eredetileg így nézett ki:
A sorozat itt kezdődött…
A következő rész ITT olvasható…
Lakás a pincében?
A legutóbbi workshopon felmerült egy kérdés: miként lehet kellemes-kényelmes-jó lakást kialakítani egy pincében?
Lehet egyáltalán?
Egy budapesti kerület családiházas övezetében a meglévő földszint és emeleti szint a fiatal házaspárnak és a gyerekeiknek elég, de ahhoz túl kicsi, hogy a mama is együtt lakjon velük. Viszont van egy alapjaiban jól megépített, száraz pinceszintjük, három oldalról ablakokkal, ahol bőven lenne hely egy konyha-étkező-nappali-hálószoba-fürdőszoba-háztartási helyiségből álló, önálló lakóegység kialakítására.
Attól függően, hogy a padlószint milyen viszonyban van a környező talajszinttel, beszélünk pincéről, alagsorról, földszintről, magasföldszintről. Hivatalos megfogalmazással:
Pinceszinti helyiség, helyiségcsoport: amelynek padlószintje több mint 0,70 m-rel kerül a terepcsatlakozás alá.
Alagsori helyiség, helyiségcsoport: amelynek a padlószintje bárhol legfeljebb 0,70 m-rel kerül a terepcsatlakozás alá.
Földszinti helyiség, helyiségcsoport: amelynek padlószintje sehol sem kerül a csatlakozó terepszint alá.
Magasföldszint az, amelynek padlószintje néhány lépcsőfokkal magasabb a környező talajszinthez képest.
Persze ezek nem teljesen „tiszta” fogalmak, hiszen például egy hegyoldalban lehet olyan szint, ami falainak nagy része teljesen földdel van körülvéve, de az egyik oldalon a terepből adódóan a padlóig teljesen szabad. Sok esetben a magasföldszintet az alagsorral kombinálva hoznak létre két hasznos épületszintet, ahogy ezt a nyitóképen is látjuk, a londoni sorházak egyik jellegzetes darabján.
A viktoriánus sorházak csodás példákat adnak az utcaszint alatti területek hasznosítására.
Ez a példa írányadó lehet a budapesti családiházban megoldandó problémához: a járdához képest hat lépcsővel jutunk a bejárathoz, ellenben a kert az ez alatti szinthez kapcsolódik. Vagyis, ha már van egy pincénk, ami a jelenlegi talajszinthez képest valamennyire „kibújik a földből”, kertészeti eszközökkel itt-ott „földszintesíthetjük”.
Azokat a részeket, amelyek továbbra is a földben lesznek, jól le kell szigetelni talajnedvesség ellen, az esővizet szakszerűen el kell vezetni a falaktól, és annyi fényt bejuttatni, amennyit csak lehet az ablakokon keresztül és máris van egy nagyszerű lakásunk, aminek a hőtároló képessége kitűnő: nyáron hűvös, télen meleg.
Ha kizárjuk a pincelakás fogalomhoz tapadó negatív előítéleteket és arra koncentrálunk, hogy melyek egy kellemes lakás ismérvei – fény, száraz falak, jó kertkapcsolat – máris nagyszerű, egyedi megoldásokat találhatunk.
Mint ahogy egy korábbi cikkemben már írtam, időnként túl kell lépnünk a konvenciókon ahhoz, a valós problémákra jó válaszokat kapjunk.
…
Ha nem tudod eldönteni mitévő légy – kérdezz!
Küldj e-mailt, kérj időpontot egyéni tanácsadásra:
workshop.mihaly.eva@gmail.com
Lépjünk túl a konvenciókon!
avagy a jó lakás nem olyan, mint a szomszédé…
A program:
A lakás:
A tervezés folyamata:
A garderobe méretei ellenére is úgy igyekszik meghúzódni a sarokban, hogy ne rombolja a konyha-étkező-nappali térkapcsolatot – a konyhában tevékenykedő átlássa a teret, és közben még a külvilágtól se legyen elzárva. Másfelől viszont a kapcsolt tér még nagyobbnak tűnik azáltal, hogy belátható a konyha sarkától a szalon belső sarkáig az átlós irány.
A hely adottságaiból következett, de az elnyúló háló valójában két szoba-funkciót tud ellátni, ami egy 3-4 tagú család esetén kifejezetten előny. A konvenciókból való kilépést az jelenti, hogy a bútorok elrendezése nem szokványos, de ki mondta, hogy az, amit megszoktunk, az valóban a legjobb megoldás?
Ha szeretnél többet tudni a lakástervezésről, jelentkezz a workshopok valamelyikére!
Potenciál-felmérés
Az eddigi workshopok nyilvánvalóvá tették hol van a legnagyobb probléma a lakásfelújítások tervezésében: az adottságokban rejlő lehetőségek felmérésénél, az elindulásnál. Éppen ezért egy újfajta szolgáltatást ajánlok azoknak, akik ingatlanbefektetéssel akarnak foglalkozni: a potenciál-felmérést!
Maga a művelet, normál esetben a tervezés első fázisa, de egy olyan környezetben, ahol az „ingatlanosok” jó része úgy gondolja, hogy a szakszerű tervezés „kihagyható”, mindenki maga is kitalálhatja, „nincs sok lehetőség”, ott bizony érdemes különválasztani és önállóan felkínálni.
Az elhatározásomat erősítette egy kellemetlen epizód: valaki, aki részt vett az egyik workshopon, felkért, hogy nézzem meg a frissen vásárolt lakását és mondjam meg, hogy mit lehet kihozni belőle. Nagyon sűrgős volt neki, én pedig érdekes, szakmai kihívásnak éreztem. Az én hibám, hogy a felkérést nem „papíroztam le”, hanem siettem az illető segítségére. Mai napig fel nem foghatom, hogy miért gondolta az illető, hogy az én munkám, sok évtizedes tapasztalatom ingyen is „jár neki”, hogy a szóbeli felkérés nem megbízás, amiért fizetni illik. Miután e-mailben elküldtem neki a mérethelyes vázlattervet és a szöveges magyarázatot, valamint az elszámolást, az előre megbeszélt találkozóra nem jött el, később pedig „felháborodott” e-mailt küldött, hogy ő semmilyen szolgáltatást nem rendelt meg nálam, ezért fizetni sem hajlandó.
A munkát elvégeztem, de kétségtelen, előre kellett volna írásbeli ajánlatot elfogadtatni vele, hogy a megbízás vitán felüli lehessen. Persze, nehezen érthető, hogy miért mennék egy idegen lakására felmérni, majd órákat azzal tölteni, hogy megoldjak egy problémát, de az is igaz, hogy Magyarországon vannak olyan tervezők, akik ezt a megbízás reményében megteszik, és vannak megbízók, akik kihasználják a helyzetet.
Nos, félreértések elkerülése végett, most kijelentem, hogy én nem dolgozom ingyen! Igaz, egy potenciálfelmérés nem drága, a lakás helyszíni felmérésével, a mérethelyes vázlattervvel és magyarázattal együtt 60-90 ezer forint körül mozog, a feladat bonyolultságától függően, vagyis a felújítás várható költségéhez képest elenyésző összeg, de nem ingyenes! Ugyanis az egész felújításnak ez a lényege! Itt sűrösödik a több évtizedes tudás és tapasztalat, amivel ki lehet bontani egy térben rejlő lehetőségeket.
Erre mutatok egy példát a következőkben:
- ezt a tervlapot kaptam:
- ez a szöveges magyarázat a tervezési szempontokról, amiben követhető a gondolkodási folyamat:
„A két bejáratú lakás felosztása két lakóegységre, illetve a nagyobbik rész felosztása három különbejáratú szobára, három fürdőegységre, egy központi lakótérre.
A felújítás célja – a lakás kiadása, maximális haszonnal. Célközönség: egyetemisták, üzletemberek, turisták (nyári szezonban).
Miután a légudvar falának lakáson belüli oldalán megtaláltunk a szennyvíz-strangot, ehhez viszonyítva alakítottam ki az összes vizes-helyiséget. Hogy a skicc (1:50-es léptékű mérethelyes rajz, kottázás nélkül – célja a lehetőségek feltárása, önmagában kivitelezésre nem elegendő) javaslatai megvalósíthatók legyenek, két dolgot kell megvizsgálnia a víz-, csatorna,- gáz-, és fűtésszerelőnek:
- a strang közelében padlófeltárással ellenőrizni, a szennyvízbekötés magasságát, hogy a 3.5 méteres elhúzás a padlóban milyen rétegvastagságban oldható meg,
- a kazán helyétől, miként oldható meg a kéménybekötés, illetve, ideális az lenne, ha esetleg, a légudvaron keresztül is kivezethető lenne az égéstermék a tető fölé.
Általános elv: a lakás belmagassága okán négy felvőgaléria is kialakításra került, amelyek egyik célja az alvóhelyek feltelepítése a galériára, de nem kevésbé fontos része a tervnek, hogy a hosszúkás szobák dobozszerű arányait javítsuk.
Minden zuhanyozó hosszúkás padlóösszefolyóval ellátott, a padlóburkolattól 2 cm-el mélyebben, lejtéssel. Mivel a wc-strangok miatt vélhetőleg 2-3 cm-vel emelkedik a jelenlegi padlószint, ez nem okozhat problémát.
Kislakás:
21 négyzetméter padlófelület + 10 négyzetméteres fekvő galéria
alkalmas egy személynek vagy egy párnak
Energiaellátás: elektromos padlófűtés, a zuhanyzó felett a plafonhoz felnyomva 80 literes elektromos boyler, elektromos főzőlap, pult alatti hűtő, mikro, 45-ös mosogatógép, 40 mély elöltöltős mosógép (szárítógép), elektromos törölközőszárító, LED világítás.
Az eredeti válaszfalak (a skiccen fekete színnel van jelölve minden meglévő-megmaradó fal) csak a beiktatott zuhanyzó-mosdó-WC egység helyén kerülnek bontásra, illetve a hálószobába vezető jelenlegi ajtó elbontásával és befalazásával, egy új, 80/205-ös ajtó beiktatásával módosulnak.
A nagyobbik lakásból csupán egy négyzetméternyi csíkot vettem el, annak érdekében, hogy a stranghoz legközelebb tudja telepíteni a wc-t (minden wc rejtett tartályos, függesztett kialakítású).
A konyhapulthoz már egy kisebb keresztmetszetű csatorna is elegendő.
A bejárati helyiség galéria alatti részén az étkező-asztallal megoldott nappali jellegű tér, szekrénybe rejtve a mosógépet és a szárító-rendszert. A wc melletti falhoz támasztott létra polcként is szolgálhat, alkalmanként, ha vendéget fogad a lakó (külföldi egyetemisták esetén ez gyakori igény), akkor a fekvőgalériára való feljutást szolgálja.
A hálóhelyiségben a bejárattól balra beépített szekrények, amelyek folytatódhatnak a raktárként jelölt galérián is (időszakos tárolás igénye). Az ágy pedig valójában egy beépített dobogó, fejtámla-résszel kiegészítve, amire a matrac csak rá van dobva. A dobogó alatti részt újfent raktározásra lehet használni ( a tárolás kritikus része a kislakásoknak, hogy ne legyen rumli). A dobogóról lehet egy létrán feljutni a raktározásra szánt galériára, de egy matracot is fel lehet tenni, ha van rá igény.
Nagylakás:
70 négyzetméter padlófelület + 12 négyzetméteres fekvő galéria
alkalmas 3 személynek (állandó lakásnak) airbnb-re 3×2 főre illetve a fürdőszobás szobában a kanapé lehet kihúzható, plusz egy vagy két személyre
Energiaellátás: gázkazán alapú vizes padlófűtés-rendszer, ugyanarról a kazánról biztosított melegvízellátás, elektromos főzőlap, nagyobb, beépített hűtő, elektromos sütő, mikro, 60-s mosogatógép, 60 mély elöltöltős mosógép és szárítógép, 3 db. elektromos törölközőszárító, LED világítás.
Az eredeti szobakiosztás válaszfala lényegében megmaradt, csak a kisebbik szoba az ajtajának helye és mérete (80/205 – minden szoba-ajtó, 70/205 minden fürdőszoba ajtó) módosult. Drasztikus bontásra az előtér és a fürdő közötti fal esetében kerül sor, annak érdekében, hogy az ormótlanul nagy előszoba helyett egy nappali-közös teret hozzunk létre. Amennyiben szerkezetileg arra szükség van, az ide telepített konyhapult két szélén tudunk zártszelvényes alátámásztást biztosítani (statikus szakvélemény szükséges – nagyszerű statikusom van, aki a helyszínen tud erre választ adni), anélkül, hogy a térkialakítást ez zavarná.
Eredendően két fürdőszobát terveztem, de amikor láttam, hogy a nagyobbik szobából két hálószobát kialakítva “maradt egy alkalmas tér”, úgy gondoltam, hogy megéri oda is egy fürdő-egységet elhelyezni, mert akkor a reggeli torlódást megelőzzük, ezzel sokkal kedvezőbb feltételeket biztosítunk a bérlőknek, mint általában szokás.
A legbelső, eredeti válaszfalú szobába kényelmes zuhanyzós fürdőt helyeztem el, a háló felkerült a galériára, ezáltal a bejárati szint amolyan nappali funkciót tölthet be. A lépcső alatti sávban beépített szekrényekkel oldjuk meg a tárolást.
Ennek a fürdőnek és a másik, szoba-térből kialakított fürdőnek gépi szellőzést kell adnunk a légudvar felé. A harmadik fürdőszoba szellőzése bukó ablakkal is megoldható, de ha nem akarunk semmilyen kontaktust a légudvarral, akkor ezt is ventillátorral szereljük fel. A fürdők világítása LED-tálcákkal nagyszerűen megoldható. Mindegyik fürdőszobába kerül elektromos törölközőszárító.
A meglévő nagyszobát nagyjából két azonos alapterületű szobára osztottam, azzal a különbséggel, hogy a “zigzagos” válaszfal lehetőséget teremt a szekrények egy részének befogadására, és a fekvőgaléria nélküli szobában a kihúzható ágy kényelmes elhelyezésére úgy, hogy ne tűnjön csőszerűnek egyik szoba sem. A felvőgaléria csak a bejárati sávot osztja meg magasságban, nagyobbik része a közlekedő feletti teret hasznosítja.
A galéria-nélküli szoba ajtaja felett egy fix, tejüvegezett résszel megoldhatjuk a közlekedő-tér nappali világítását. Ennek a szobának két falmélyedésben kialakított szekrénye van a plafonig, és a közlekedőből még egy zárható raktárat is sikerült kialakítani (a nyári airbnb-s használathoz nagyon fontos).
A háztartási helyiség elég nagy ahhoz, hogy a gázkazánt, a mosógépet, szárítógépet és takarítóeszközöket befogadja. Csupán az égéstermék-elvezetés mikéntje kérdéses. A háztartási helyiséget csak bútorszerű, kétfelé nyíló ajtó választja el a központi, konyha-étkező tértől. Ennek a térnek az optimális kihasználása érdekében csak a hűtőt-sütőt és a kamraszekrényt terveztem a légudvar felőli oldalra, a tér közepén van a konyhapult és azt körülvevő 105 cm magas bárpult. Utóbbi kissé takarja a konyhapultot 94 cm (a sztandartól magasabbra szoktam tervezni, mert ez kényelmesebb, mint a 90 cm-es pult). A kislakással közös falra csupán egy ülőalkalmatosságot terveztem, kvázi-kanapét.
Az egész lakásban csupán két nyílásszárót kellene kicserélni – a légudvarra nyíló bukóablak lehet műanyag is, és a háztatási helyiség, illetve a központi tér ablakát kellene megosztva, bukóra átalakítani úgy, hogy közöttük egy 2 cm vastag bútorlap elhelyezhető legyen. A gázórát is egy szekrénybe kell rejteni, ami egyben a biztosíték-dobozokat illetve az internet-modemet is eltakarja. A villanyórát meg kell duplázni: 3 fázis x 32 amperre van szükség úgy, hogy ugyanennyit vezérelt mérőben is meg kell igényelni, és az új órákat a falon kívül helyezik el a jelenlegi szavályok szerint (van elegendő hely).
A többi, külső nyílászárót fel kell újítani, a meglévő festékrétegeket leégetve, új zárakat, kilincseket és hőszigetelő üvegeket beiktatva (az ablakok egyik szárnyában).”
- és ez a skicc:
Nos, ez az a kezdeti lépés, amit mindenkinek, aki ingatlanfejlesztéssel, azon belül régi lakások felújításával akar foglalkozni – szívből ajánlok. Lehet, hogy más tervezők másként csinálják, én így kezdek neki a tervezésnek. A régi lakásban rejlő potenciál felmérése, szerintem, akkor is hasznos, ha valaki nem akarja kihasználni a lehetőségeket, mert adott esetben nem akar annyi pénzt befektetni, amennyibe az kerülne. A maximumból vissza lehet lépni, esetleg lehet időben ütemezni, de vétek nem megismerni!
Ezentúl kínosan ügyelni fogok, hogy minden felkérés nyomán azonnal elküldjem a feltételeimet, amiket egyébként eddig is meg szoktam tenni, de az inkriminált esetben a siettség okán ez valahogy elmaradt – ezért nem pereskedem, csupán közöltem az illetővel, hogy a számára megküldött terv-vázlatot, annak egyetlen részletét nincs joga felhasználni, mivel nem fizetett érte. Hogy betartja ezt, vagy sem, az az illető tisztességén múlik – vannak kétségeim, bár az illető az egyik neves, magánegyetem dolgozója, nem egy jogot és etikát nem ismerő idegen…
Divat és praktikum a lakásban
Úgy is mondhatnám, hogy ez még Milánó utóhatása, és talán van is benne valami, de ami írásra késztetett az egy fotósorozat: családi ház Sohamban.
Az 1993-ban alapított, ma kb. 20 ezer lakosú település Izrael középső részén, főként villákból áll – középosztálybeli fiatal családok kedvenc letelepedési helye volt az ezredfordulón.
A ház – eredeti stílusát tekintve az elsők közt lehetett, amely mára megérett a felújításra. A fotók híven tükrözik az izraeli életforma és a lakásbelsők divatjának változását.
Amikor a ház épült, a nyílászárók többnyire aluminiumból készültek, a település-szabályozási tervek előírták a teljes, vagy a részleges magastetős megoldásokat.
A bejárati szinten konyha-étkező-nappali, egy vizesblokk, háztartási helyiség, esetleg egy vendégszoba. A felső szinten vannak a hálók: szülői háló a hozzá tartozó fürdővel és három gyerekszoba a közös fürdőszobával. A képeken lévő háznak van egy közbenső szintje is, a földszinti nappali és az emeleti szobák között: a dolgozó-könyvtár. Az izraeli értelmiségiek jellemzően nem a nappaliban tartják a könyveiket, hanem egy külön dolgozószobában, vagy mint ahogy itt láthatjuk – egy közbenső térben, ami kapcsolatban van ugyan a nappalival, de azért valamennyire elkülönített. Ennek főként az az oka, hogy a nappali az egész család gyülekező helye, míg, ha valaki otthon is dolgozik, a sokgyerekes „rumliban” ez aligha lehetséges.
Húsz-huszonöt év alatt az eredeti család-összetétel alaposan megváltozott: a gyerekek felnőttek, van akik már saját családot alapítottak, és igaz, elköltöztek, de ha visszajönnek, mondjuk a sabati vacsorára a szülőkhöz, akkor több embert kell leültetni az asztal köré. Hagyományörző családoknál ráadásul ott is alszanak a „vendégek”, mert szombaton nem utaznak. Vagyis azt a feladatot kell megoldani a felújítás során, hogy hétköznap két embernek se legyen túl nagy, ünnepekkor pedig be tudja fogadni a nagy családot.
Éppen ezért, jellemzően az étkezők mérete nő – a képen látható háznál létrehoztak egy „üvegkalickát” erre a célra, ahonnan belátni a szépen „beállt” kertet és a távolabbi dombokat is. Az izraeli családokban a gyerekek nem feltétlenül ülnek a felnőttek asztalához, mert sokkal kevésbé fegyelmezettek mint az európai gyerekek, ráadásul az unokatesók találkozása remek alkalom a gyerekek apró titkainak megbeszélésére – a konyhapulthoz kapcsolódó hétköznapi étkező felveheti a „pótasztal” szerepet.
Az éghajlat miatt a nappalihoz tartozik egy külső rész – terasz pergolával, amit ma már nem filléres műanyag székekkel bútoroznak be, hanem igényes kerti-szalonbútorokkal.
Az emeleten túl nagy átalakítás általában nem szükséges, bár időnként a gyerekszobák számát vagy nagyságát csökkentik, hogy a szülői háló kényelmesebb legyen. A fürdőszobák húsz év alatt tényleg elhasználódnak, és ma már kicsit szofisztikáltabbak, mint a valamikori zuhanyzós minimál-helyiségek.
A funkcionálisan indokolt átalakítást azonban a divat is meglehetősen befolyásolja, hogy milyen burkolóanyagokat, bútorokat, kiegészítőket, lámpatesteket használnak.
Van ebben egy nemzetközi trend, amit mindenki megismerhet a különböző kiállításokon, folyóiratokból, reklámokból, az interneten, és van egy helyhez jobban kötődő dolog – mi az, amit meg lehet venni, amit a helyi szakik meg is tudnak csinálni.
Az egyik szép, és igazán izraeli részlet ezen a házon a belga-profilos földszinti nyílászáró-sorozat a kert felé. A vékony vas profil tökéletesen szolgálja azt a célt, hogy a nappali-étkező blokkot összekapcsolja a kerttel, csupán minimálisan határolja le a belső teret.
Mivel a felső szinten nem történtek durva átalakítások, és a belga profil nem olcsó szerkezet, maradtak az aluminium ablakok, és ez a homlokzaton furcsa disszonanciát eredményez, mintha két, teljesen különböző házat ragasztottak volna össze. Ezt a hatást a nyers tégla burkolat tovább erősíti. Még akkor is vicces, ha a nappali-étkező bővítést valóban téglaszerkezettel oldották meg, amit egyébként nem hiszek, hiszen Izraelben a vasbeton oszlop-födém-szerkezetnek van nagy hagyománya, és a ház többi része láthatóan így is készült. Az Európában valamikor használt kisméretű tégla, mint burkolóanyag divat ott is, ahol semmi hagyománya nincs.
Ugyanígy divat a „metró-csempe” a megújított fürdőszoba falán, és a színes-mintás cementlap, aranyárban egyébként Magyarországon is, mivel itt kézműves munka. Izraelben a hasonló, nagymultú üzem a gyártást kivitte Kinába. Az eredeti sablonokat, színmintákat megőrizték, de azért, hogy a termék megfizethető legyen Kinában gyártják nagyobb sorozatokban.
A nappali hajópadlója is a divatot követi, az izraeli éghajlat alatt cseppet sem praktikus, mert a sivatagi „púdert”, ami a levegőben száll időnként, csak felmosással lehet jól takarítani… Bár ma már nagyon jó fa-impregnáló szerek vannak, aligha hiszem, hogy ezt a padlót a hagyományos felöntős-bővizes stílusban lehet takarítani. Igaz, a technika is fejlődött, a vizes padlótisztító robot bizonyára elvégzi a munkát.
Az ezredforduló előtti hideg-funkcionális anyaghasználatot Izraelben is felváltotta a sokkal melegebb hatású fa, tégla, színes cementlap, rusztikus bútor-kombináció. Ezek után már csak az emeleti részt kellene befuttatni kúszónövényekkel, és akkor a pálmáktól eltekintve, akár Dél-Európában is érezhetnénk magunkat…
Csiki-csuki lakás
Ez nem az én világom – megvallom, engem halálra idegesítene egy olyan lakás, amiben a bútorok időről időre funkciót-formát változtatnak.
Ám ez az izraeli lakás jól mutatja, hogy ebben az országban milyen szinten van az asztalos szakma, ugyanis ezeket a csiki-csuki megoldásokat csak nagyon magas szintű, helyre szabott asztalosmunkával lehet előadni. Jó alapanyagokból, kitűnő vasalatokkal, precíz megmunkálással.
Izraelbe, a különböző országokból bevándorló asztalosok egymással versengve teremtették meg a magas munkakultúrát, amit az újdonságokra való intenzív figyelem gazdagított: ahogy megjelent valahol egy új nyitási mód, pánt, görgő, vasalat – az asztalosok máris alkalmazták.
A megrendelők igényessége a szakemberekével párhuzamosan növekedett – ma már olyan anyagokat, megoldásokat lehet látni, amit 30 évvel ezelőtt el sem tudtunk képzelni. Kétségtelen, az izraeli megrendelők igényessége a gazdasági helyzetükkel is arányosan nőtt – a jó munkát meg kell tudni fizetni.
A lakás bútorozásának két variációja terven:
Magyarországon, sajnos, az átlag asztalos-munka még az ötven évvel ezelőtti izraelihez hasonlít, pedig a háborúk előtti magyar asztalosmesterek (Lingel, Thék) a maguk korában fantasztikusak voltak! Bizonyára vannak itt-ott remek asztalosok, de az utóbbi 12 évben, mióta van némi rálátásom erre a területre Pesten, még nem láttam tökéletes munkát. A nagyon drága asztalos is hagyott hibákat maga után…
Az alapanyagok választéka is töredéke annak, amit Izraelben be tudnak szerezni az asztalosok, pedig azok az új, egyre jobb minőségű anyagok többnyire német, olasz, spanyol vagy portugál gyárakból valók.
A magyarok jobb híjján IKEA-ban vásárolnak, pedig a kis lakásokat igazán praktikusan alaposan megtervezett és helyre szabott bútorokkal lehet jól berendezni. Ezért aztán állandóan keresek jobb asztalosokat, mint akiket eddig megismertem… lehet jelentkezni…
A szint, amire törekszem az ezeken a képeken nagyon jól tetten érhető:
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
A csiki-csuki rendszer indoka vélhetőleg az a látvány, ami a lakást igazán értékessé teszi: a tenger…
Roppant igényes a fürdő, amit az izraeliek napjában meglehetősen sokszor használnak:
Nem titkolt szándékom, hogy a workshopokon az ilyen szintű igényesség csíráit szeretném elültetni a résztvevőkben… Egy olyan hálózatot szeretnék kialakítani a workshop-résztvevőkből, akik korrekt üzleteket kötnek a vásárláskor és eladáskor, akik gondosan megtervezik a felújításokat és igényes szakemberekkel dolgoznak. Még csak a workshopozás elején vagyunk, vasárnap lesz a hetedik találkozó, és a kiscsoportos workshopok közül a második sorozat hatodik találkozója, és egyre közvetlenebb kapcsolat alakul ki a résztvevők között… Egy év múlva már egészen komoly hálózatunk lesz, pár év leforgása alatt pedig a jó szakemberek vetélkedni fognak, hogy a W-csoport tagjainak dolgozhassanak…
Naiv vagyok? Nem – előrelátó!
Szindbád és Rezeda Kázmér
A történet hosszú és keserves, nem fogom minden stációját leírni, csak azt, ami mások számára is tanulságos. A magam számára az volt a tanulság, hogy elég – többet nem tervezek másoknak. Elfáradtam, nyugdíjazom magam.
A kétgenerációs lakás ötletén felbuzdulva sokan kértek arra, hogy csináljak hasonló programmal két lakást egyből – befektetésként. Mivel a bankban tartani nem érdemes a pénzt az alacsony kamat miatt, a Quaestor-botrány után sokan ingatlanbefektetési lehetőségek után néztek. A keresleti piac ugyan felhajtotta az árakat, de még mindig rengeteg lepukkant lakás van ebben a városban, a hosszútávú befektetés ideális területe tehát a megvásárlásuk és felújításuk.
Egy tervező számára érdekes feladat a „szarból várat” esete, az építkezés lebonyolítása azonban fárasztó és stresszes munka, különösen akkor, ha az ember bevállal egy technológiailag lehetséges, ám az emberi tényezőt nem kellően számbavevő határidőt. Minőségi munkát produkálni, rövid idő alatt csak megbízható szakemberekkel, szoros együttműködésben lehet.
Csakhogy, nem csak a lakások iránt nőtt meg a kereslet, hanem a felújítást végző szakemberek munkája iránt is. Ilyen szituációban elég annyi, hogy a területen dolgozó csapat további feladataira az árajánlatot sokáig fontolgatja a tulajdonos – a csapat levonul, belekezd egy másik projektbe és megszakad a munka folytonossága. Ha ezt még a burkoló betegsége is tetézi, vagy a megbízható asztalosra egyszerre annyi munka szakad, hogy csak hónapokkal később tudja elkezdeni a bútorokat – tarthatatlan a határidő, ami a befektető szempontjából anyagi veszteség, nekem az idegbaj.
A kliens és a tervező közös érdeke a jó minőségben, gyorsan elvégzett munka. Valójában az egyes szakembereknek is ugyanez az érdeke, mert a teljesítményt, nem pedig az időt fizeti a megbízó.
Mi az oka mégis a csúszásnak, ami tulajdonképpen mindenkinek veszteség?
A lakáspiac pangott 2009-2010-től, a vacak lakásokat éveken át sem tudták eladni, a lakásépítés és a felújítás meglehetősen visszafogott volt. A jó szakemberek jelentős része Németországban, Angliában, Ausztriában vállalt munkát – kevesen maradtak a jók, a megbízhatóak és akik még megfizethető áron is dolgoznak. Lényegesen többen, akik csak hiszik magukról, hogy tudnak gipszkartonozni, vakolni, betonozni, burkolni… a valóságban pocsék munkát végeznek. Annak a kevés jó szakembernek, aki itt maradt, mindig volt munkája, de azért meg lehetett velük egyezni elfogadható határidőkben. Az igazán jók meg is tudják szervezni a hatékony időbeosztást.
Aztán 2014 őszén berobbant az ingatlanpiac, különösen a belvárosban, ahol végletesen lepukkant lakásokat is megvettek. Idén tavasszal már érződött, hogy egyre nehezebb egyeztetni a kivitelezőkkel, de a totál-káosz nyár elejére bontakozott ki, amikor már a burkoló „belebetegedett” a hajszába, amikor a festőket elárasztották ajánlatokkal.
Verseny közben lovat váltani öngyilkosság – mondják, és ez a tézis erre a nyárra nagyon igaznak bizonyult. Ahogy haladunk a felújításban, a kliens pénze fogy, szeretne spórolni, ahol lehet – állítsunk be vidéki, ismerős festőt, aki minden bizonnyal olcsóbb… Elvileg logikus gondolatmenet, de harminc éves építőipari gyakorlattal, azonnal jelzett a gyomrom, hogy ennek nem lesz jó vége…
Az évek során az volt az alapelvem, hogy aki jól dolgozik, megbízható, reális árakat ad, annak egyre több munkát adok, ám ha „elszemtelenedik”, vagyis, ha a minőségben alul teljesít, vagy indokolatlanul felviszi az árakat, akkor megválok tőle, és soha többet nem dolgozom vele – ezt már az elején el is mondom mindenkinek. A munkadíjat mindig pontosan fizetem, ha megkapom a rendesen elvégzett munkát – az utóbbi 5 évben kétszer került sor arra, hogy bizonyos összeget visszatartottam a tűrhetetlenül pocsék végeredmény láttán. Amikor azt mondom egy szakinak, hogy fogja a szerszámait és távozzon – az azt jelenti, hogy soha többet nem akarom látni…
Viszont nem küldök el egy olyan csapatot, amely összefogottan, jól dolgozik. Ha magasnak tartom az árat, akkor vitatkozom velük, akár az én lakásomról, akár a megbízóméról van szó. Igyekszem minél részletesebb árajánlatot kérni, de azt is figyelembe veszem, hogy az építőiparban nem lehet matematikai pontossággal árazni, mint ahogy tervezni sem. Mindig vannak meglepetések, váratlan problémák, amelyeket meg kell oldani, és ha az utolsó filléren is elvitatkozgatok a szakival, akkor nem nagyon számíthatok arra, hogy azt is megcsinálja, ami nem volt az eredeti ajánlatban. A jó szakemberekkel jól kell bánni – meg kell hagyni a munka örömét, a megérdemelt keresetet, érezni kell, hol a határ az alkudozásban.
Izraelben az ünnepekkor az alkalmi munkásoknak is adnak ajándékot – évekkel ezelőtt egy tetőteraszt burkoltak nekem kínai munkások, Peszah előtt, dög meleg volt, és a természetes palát nehéz rakni, sokat kell forgatni, „játszadozni” vele, hogy szép felületet kapjunk. Ott voltam velük a nap nagy részében, együtt ebédeltünk, viccelődtünk, de keményen dolgoztunk. Ünnep előtt egy nappal fejeztük be, ők mentek egy másik projektre, és a fizettség mellé mindenkinek vettem egy új pólót és egy sapkát – a fejünkre tűző nap emlékére. Kézfogás és köszönöm – így szeretek befejezni egy munkakapcsolatot.
Pesten is van olyan szakember, akivel évek óta kiegyensúlyozott, korrekt, egymás megbecsülésén alapuló a kapcsolatom. Ez nem akadályoz meg abban, hogy ne tegyem szóvá, ha valamit elront – emberek vagyunk, előfordul, de amíg ki tudja javítani, addig semmi gond. Ám sajnos, sokkal több az, akit nincs kedvem átvinni egy következő projektre, mert slampos, nem lehet elérni telefonon, ha elront valamit, akkor széttárja a karját, hogy „ez így sikerült”. Aztán vannak olyanok is, akibe mérhetetlen energiát fektetek, hogy legyen igényesebb a saját munkájával szemben, mert látom azt a szikrát a szemében, hogy többre képes, mint amit produkál.
Az építőipar kemény műfaj – kemény emberekkel. Sokan azt gondolják, hogy egy nő alkalmatlan arra, hogy vezető legyen ebben a miliőben. Szerintem pedig az a nő, aki tudja, hogy mit akar, képes megszervezni a helyes technológiai sorrendet, előre tervezni, megkövetelni a minőségi teljesítményt, ugyanakkor empatikusan kezelni a nehéz munkát végző embereket – nagyon is sikeres lehet ebben…
Mondom én, aki ma rekedtre kiabálta magát a villanyszerelővel, a burkolóval az asztalossal, és csak a vízvezetékszerelőnek tudtam azt mondani, hogy köszönöm, szép volt, itt a pénzed, legyen szerencsém máskor is…