Az ember lehet jogkövető, törvénytisztelő akkor is, ha minden szabályt nem fogad el maradéktalanul. Ha megkérdezi, hogy miért? Mi volt a jogalkotó szándéka? És az a szándék valóban azzal a szabállyal teljesül, vagy esetleg a megoldás elavult, netán sosem volt jó, igazán?

A magyar építésügyben rengeteg ostoba szabály van (bizonyára vannak jók is, de ez a cikk nem azokról szól majd), aminek az egyik eklatáns példáját szeretném elemezni:

99. § Tisztálkodó helyiség és illemhely 

Hundertwasser wc

Hundertwasser nyilvános wc-je

(9) Élelmiszer tárolására, feldolgozására, fogyasztására, forgalmazására szolgáló helyiségből WC-, vizelde szerelvénnyel felszerelt helyiség közvetlenül nem nyílhat.

Ebben a szabályban két árulkodó kifejezés van arra vonatkozóan, hogy nem tesz különbséget lakóépület és közintézmény között: „élelmiszer…forgalmazására” és a „vizelde”.

Mint tervező és mint használó is teljes mértékben elfogadom a szabályt éttermek, kávézók, iskolai étkezdék, stb. esetében, sőt,  a magyar gyakorlatnál sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznék a mellékhelyiségek tervezésére!

Mint nőt, halálra bosszant az a fajta hozzáállás a témához, miszerint a féfi és női wc-t különválasztva ugyanannyi területet biztosítanak mindkét nemnek, miközben a férfiaknak „vizeldéjük” vagyis pisoár is van a blokkjukban.

Rendszeres problémám, hogy a repülőtéren, amikor leszáll a gép, az útlevélvizsgálat előtti női wc-knél hosszú sor áll, míg a férfiaké szinte üres – azért tudom, mert néhány esetben hozzám hasonlóan harcos nőtársaimmal megrohamoztuk a férfi-wc-t, a vizeldénél álló férfiak nem kis megdöbbenésére…

stockholmi, múzeumi wc-blokk

stockholni, múzeumi wc-blokk egyik oldala

Nemrégiben az egyik moziban is hasonló jelenet játszódott le az előadás után, mert a férfi-wc-ben két pisoár is volt a wc-n kívül, a nőknél pedig csak egy wc.

Ehhez persze tudni kellene, hogy mennyi időt igényel egy férfi állva „vizelése” szemben egy női pisiléssel, tudni kellene, hogy az oda bemenő egyének esetleg kabáttal, táskával bajlódnak, mert nem a saját lakásukban vannak, stb.

Stockholmban az egyik múzeumban, ahol egyébként csodás étterem és bár is van, frappánsan oldották meg a dolgot: nincs külön női és férfi wc, hanem két hatalmas sorban wc-k, míg középen mosdók – „vizelde” nincs. A két folyosót semmi nem zárja le, mert miért is kellene a mosdókat eltakarni bárki elől?

A wc helyiségben akasztók, hogy a táskát feltegye az ember lánya – ruhatár már a múzeum előcsarnokában van.

Ahol nincs ruhatár, ott a kabátokra is kell gondolni, repülőtéren pedig a nagyméretű kézicsomagokra, amit az ember cipel magával…

családi wc Tel-Aviv belvárosában

családi wc Tel-Aviv belvárosában

Van a világnak olyan csücske is, ahol gondolnak a kisgyerekes családokra, és vannak családi wc-k, ahová kényelmesen be tud menni a papa vagy a mama a két-három éves gyerekkel, be tudják csukni az ajtót…

Ugyanebben a nyilvános wc-ben rongálás-biztos mosdók, mozgásérzékelővel, de a folyamatos tisztaságról (wc-papír, szappan, papírtörlő, stb.) gondoskodik a megfelelő személyzet.

Ami egy nő szívét külön megörvendezteti – a rengeteg tükör, és valaki végre rájött, hogy a tükör nem a kézmosásához kell! Fantasztikus!

Valaki végiggondolta, hogy a családi fürdő és a nyilvános wc nem ugyanaz a műfaj!

15283948_10202812119100217_3053787341047483086_n

mosdók = technika + gondoskodás

Éttermekben, bárokban nagy jelentősége van a smink-javításnak a női mosdóban, és annak, hogy az asztaloknál ülő vendégek ne a wc-felíratú ajtót bámulják evés közben.

Vagyis a wc-blokk elhelyezése, a látványkapcsolat sok esetben itt is fontosabb, mint a közbeiktatott közlekedő. Ezek apró dolgoknak tűnnek, de egy lelkiismeretes tervező bizony ezekre figyel, nem pedig arra, hogy hány wc-t és milyen zsilipelést ír elő a szabályzat.

15349605_10202812119820235_3852600689346208652_n

tükrök – sminkjavításra és egészalakosak

A leglényegesebb kérdés azonban a közhasználatú wc-nél mégis a tisztaság!

Hiszen a higiéniát nem a dupla zsinilpelés biztosítja, hanem az, hogy az üzemeltető milyen gyakran és milyen alaposan takarítja ezt a helyiséget.

Anyám arra nevelt, hogy ha idegen helyre megyek, akkor előbb nézzem meg a wc állapotát, aztán fogadjak el ételt…

Ha egy étterem tulajdonosa azt akarja, hogy igényes közönsége legyen, akkor óránként ellenörzi a wc-t.

img_4031

Kedvenc tel-avivi éttermem mosdója…

Egyik kedvenc tel-avivi éttermemben olyan a mosdó és a wc, hogy oda szívesen megy be az ember, és nem egyszer éppen ott futottam össze a tulajjal, amint ellenőrizte, hogy minden rendben van-e.

Egészen más történet a lakástervezés, ahol az ember a saját környezetében él, a maga tisztasági mércéje a legfőbb szabály.

Az első lakásátalakítási munkám Izraelben egy ortodox család kétszintes háza volt, ahol a kb. 20 főt is leültetni képes étkezőből nyílt a vendég-wc.

Magától értetődően, a korábbi egy nagy helyiséges wc-t szétválasztottam, egy kicsit megnöveltem az alapterületét úgy, hogy előbb egy elegáns, kényelmes, nagytükrös kézmosóba lépünk, és csak onnan a wc-be, de még így sem a wc-csészét látjuk telibe, ha nyitva az ajtó.

img_4028

a privát szféra is lehet nagyon kellemes hely…

Akkor még nem is tudtam, hogy az ortodoxok életét szabályozó halacha elő is írja a „zsilipelést”, mert engem csak az a szempont vezetett, hogy ebben az étkezőben sokan fognak leülni, vagyis sokan mennek majd a mosdóba is, és ezt a két funkciót úgy kell tudni elválasztani, hogy ne okozzon senkiben kellemetlen érzéseket.

Ráadásul, a mosdóban lévő nagy tükör, azt is lehetővé tette, hogy a vendégeskedő hölgyek ellenőrizzék a kifogástalan külsejüket.

A megrendelőmet éppen az győzte meg, hogy a korábbi építészével szemben én meg tudom oldani a problémákat, hogy életük minden részletét elemeztük, és így alakult ki a fontossági sorrend.

Mindemellett, függetlenül attól, hogy ki a megrendelő, a wc-fürdő szellőzése a másik nagyon fontos eleme annak, hogy a természetes emberi tevékenység minél kevésbé legyen zavaró momentum.

montreáli wc egy uszodában

montreáli wc egy uszodában

Sokszor tapasztaltam, hogy azzal együtt, hogy ablak volt a helyiségen, a szellőzése gyatra volt, mert az ablak nyitási módja zavarta a helyiség privát jellegét – senki sem szeret úgy zuhanyozni, vagy a wc-n ülni, hogy a szomszédok belátnak az ablakon -, ezért minden esetben rávettem a megbízót, hogy csakis bukó (vagy bukó-nyíló) ablakot tegyen wc-re, fürdőre, a külső síkon egy fix szúnyoghálóval, mert akkor biztos nyitva lesz, akár hűvös időben is, és a helyiségből el tud távozni az elhasznált levegő vagy a pára. Az üveg itt, természetesen, savmart, vagy valamely mintás üveg (az izlések különbözők), de az átláthatatlanság egységes.

Ha nincs lehetőségünk ablakot nyitni – aminek persze nemcsak szellőztetési szerepe van, hanem a természetes fény mindig előnyösebb a mesterséges megvilágításnál, ezért, ha egy mód van rá, akkor ablakot a fürdőre, minél nagyobbat – akkor gépi szellőzéssel oldjuk meg a dolgot, de a szagok terjedését nem a dupla ajtó fogja megakadályozni!

Funkcionálisan a közeli kézmosó a harmadik fontos szempont, szerintem, tehát az a wc, amelyben vagy amely közvetlen közelében nincs kézmosó, az higiéniás szempontból pocsék megoldás, akkor is, ha a konyhától egy közlekedő választja el. Vagyis a szabályalkotó, feltételezetten jó szándékát a közegészség megőrzése érdekében, nem éppen alkalmas szabállyal igyekszik megoldani.

almassy-ter-3-javaslatKülönösen problematikus kérdés  a fürdő-wc-mosdó helyiség elhelyezése egy olyan apró lakásban, ahol a bejáratin kívül csak ezen a helyiségen van ajtó.

A mellékelt terv ilyen: minden négyzetcentiméterre oda kell figyelnünk ahhoz, hogy használható tereket hozzunk létre.

Ugyanakkor, ez nem jelenti azt, hogy nem igyekszünk diszkrét módon megoldani a fürdőbe való belépést, a szellőztetést, vagy az alapvető higiéniát, a kézmosást.

Példánknál maradva a fürdő a központi térből egy olyan ajtóval nyílik, amelynek a nyitásakor csak a hálósarok felől lehet belátni a helyiségbe. A belépő itt is először a mosdót és a felette lévő nagy tükröt észleli. A fürdő padlószintje két lépcsőfokkal magasabb, ez is, más szempontok mellett a nappali-étkező tértől való optikai elválasztást hivatott szolgálni. Az asztalnál ülőket és a konyhában tevékenykedőket pedig már végképp eröltetett lenne kapcsolatba hozni a wc-vel…

korai kakantók a Római Birodalomból

Érdemes megvizsgálni, hogy mi történne, ha ráeröltetnénk a szabályzatot erre az apró lakásra? Minimum még egy ajtó kellene, amit persze nem használnának, mert belelógna a térbe, altorlaszolná az utat az étkező és a hálórész között, és azt az előnyét ennek a kis lakásnak, hogy belátható-átlátható a tér, meggyilkolná!

ez is egy megoldás…

A szocializmus kockafejűséget privilégizáló időszakában épített lakások természetesen kielégítik a szabályzatot, ennek megfelelően labirintusszerű közlekedők és teljesen fölösleges ajtók szabdalják őket, élhető terek hiányában.

A szabályzatalkotó valószínűleg nem a XXI. század eleji gépészeti rendszerek ismeretében alkotta meg a fenti szabályt…

Nem tudom, hogy melyik példa ihlette, de azt hiszem, hogy ideje felülvizsgálni az álláspontot egy ilyen fontos kérdésben…

 

Comments Closed