Építési napló_10.rész

Chavale – közép-európai, kevert stílusú szépség

A mamám lakásában az asztalos-munkák kezdődnek, ami azért nem olyan egyszerű dolog, mint azt sejteni lehet, hiszen egy sor határoló-elem fából készül.

A „beépített bútor” fogalmát kicsit tágabban értelmezem, amikor a zártszelvényű térelhatároló vázat fával burkolom, bútorokat alakítok ki, amelyek aztán a teret is megszabják.

A nappali-étkező-konyha egy hét és fél méterszer 2.40-3.00 széles hasáb, ami azonban csak az egyik oldalon van lehatárolva fallal, a másik oldalon „túlnyúlik” a szemhatár 5.60 méterig.

Főként a plafonhoz közeli részeken látható a teljes 40 négyzetméter, mert a magassági tagoltság azt igyekszik mindig szabadon hagyni: még a háló-sarkot is csak lent választjuk majd el a nappalitól, 2.22 cm felett a téglaburkolat bekúszik a hálóba.

Az utóbbi hetekben kénytelen voltam lassítani az előrehaladást, ami már amúgy is elég lassú volt más projektjeimhez képest, mert nem akartam olyan döntéseket hozni, amelyeket esetleg, később megbánok.

A nappali tere még nincs elválasztva a hálótól…

Amikor nem csupán tervező, hanem magam vagyok a megbízó is, akkor minden döntést magam kell meghozzak, nincs visszajelzés, tehát óvatosabb kell legyek. Egyébként pedig, egyszerűen nem volt időm ezzel a lakással foglalkozni… Tehát meghagytam azt a kevés, örömteli döntést, amit meghozni nem esett nehezemre:

A lakás színvilága kezd kialakulni – a nyers tégla meleg színét a falak és a padló kékesszürkéje igyekszik ellensúlyozni. A padló beton, matt műgyanta bevonattal. Nyáron hűs, télen fűthető, de ezzel együtt, szőnyeg kell rá, bizonyos helyeken. Ilyen hely a nappali-leülős rész.

Chavale

Mégis a szófa volt az első darab, amit ebbe a lakásba vettem. Pontosabban, én kiválasztottam, megmutattam a mamámnak, aki azt mondta, hogy vedd meg – és átutalta nekem a pénzt. Ezt a szófát hónapokon át láttam a neten – első látásra beleszerettem, de még „nem akartam elkötelezni magam”, keresgettem tovább. Ám ide, ennél tökéletesebbet nem találtam, így aztán közelebbi ismeretségbe kerültünk.

A nappali szőnyege: Bakhtiar

Nem antik darab, hanem egy jó érzékkel bíró tervező és vele együtt dolgozó asztalos, kárpitos alkotása. A fotón, amin először láttam, nem jött ki minden szépsége, mert nem volt méltó környezetben. Nevenincs szófa egy udvaron – nem a legjobb reklám. Tehát nem csupán megvettem, és kifizettem a kért árat, hanem pártfogásomba vettem – nevet kapott: Chavale (Chava – az Éva héberül, a szóvégi „le” a jiddisre jellemző becéző forma, magyarul azt mondhatnánk, hogy Évácska, de nem mondjuk, mert a szófa neve ezentúl: Chavale)

Chavale a kék párnák anyagával

Chavale kárpitja élénk zöld, de ebben a környezetben attól függ, hogy a reggeli napfény vagy az alkonyat érinti.

Ez lesz ennek a nappalinak az egyetlen ülőbútora. Igaz, le lehet ülni az ablakpárkányra, ha már elkészül a faburkolat, és le lehet heveredni a szőnyegre, a Bakhtiar-ra.

A hálószoba színei

Utóbb kiderült, hogy milyen jutányos áron szereztem meg az én másik kedvencemet, a nappali szőnyegét. Ez a falusi perzsa Svédországon keresztül érkezett hozzám, profi módon csomagolva, ingyenes szállítással, megfizethető áron.

Chavale fűzöld színéhez kerestem szép kékeket…

Találtam egy mélykék pamutbársonyt, és királykék, meg acélszürke selymet. Ebből lesznek párnák és a hálóban a falikárpit és az ágytakaró. Az ágy elé egy szőnyeget, egy Nain-t szintén a carpetvista-tól vettem.

Lassan törzsvásárlójuk leszek, holott eddigi életemben alig vettem szőnyeget. Talán öregszem…

A sorozat ITT kezdődött.

A következő pedig itt olvasható…