Építési napló_12. rész
A konyha szemből – még korántsem végleges formában
Dermesztően hat rám, hogy négy éve kezdtem el ezt a lakásfelújítást, és valójában még most sincs teljesen készen.
Mivel a lakást a mamámnak vettem, azzal a szándékkal, hogy a közelembe költözik, a kezdeti lendület alaposan megcsappant, amikor kiderült, hogy neki esze ágában sincs elhagyni a saját lakását, bármilyen nehézségeket is okoz ez az ő korában…
Mivel rengeteg más dolgom is volt az elmúlt években, ez a lakás maradt a „mostohagyerek” – amivel ritkán volt időm foglalkozni.
Azonban az elhatározás, hogy „az én váramat” eladom, szükségessé tette, hogy fejezzem már be ezt a lakás, hogy legyen hová költözni.
Az idei nyár csúcsmelege pedig még egy további lökést is adott: a mamám lakásába ugyanis már be van építve a légkondicionáló – ami, valljuk be, elég csábító tulajdonság, ha kint negyven körüli a hőség.
Ugyanakkor, ez a lakás a lakatos-szerkezetre épített asztalosmunkák kísérlete, ami azt jelenti, hogy bár van fürdőszoba és konyha, még mindig nagyon sok tennivalója van az asztalosnak. Sok-sok apróság…
Elvileg csak három emeletnyi kell költözzem, de hiába csinálom már két hete, még nem látom a végét. Hihetetlen, hogy mennyi cuccom van abban az aprócska lakásban, amiben immáron tíz éve élek!
Még a konyha sincs teljesen készen, de már működnie kell, ha itt vagyok huzamosabb ideig, úgyhogy most az a helyzet, hogy a konyha nagyjából működőképes, pénteken még főztem is, bár a sütő használati utasítását még át kell tanulmányoznom, vagyis a sütő-mikróm még nem üzemképes. A konyhába még lesznek kisebb „doboz-polcok”, amelyek méretét még most kísérletezem ki – ehhez viszont nagyon jó, hogy már használom is a konyhát, hiszen gyakorlatból tudom, hogy mi hiányzik még.
Van egy nagy érkezőasztalom is, aminek a felülete nagyon nem sikerült, ezért visszacsiszolom és magam fogom lefesteni, de hozzá még speciális lábak is kellenek, amiket a kedvenc lakatosom kell legyártson.
A fiókos szekrény felülete is közönségesre sikeredett – lélektelen munka, jobb elfelejteni, tehát ezt is visszacsiszolom és magam fogom lefesteni – hónapokig néztem (novemberben készült el, túl gyorsan, mint utóbb kiderült), de nem tudtam megbarátkozni vele, így megkértem az asztalosom, hogy hozzon nekem egy kézi csiszológépet, míg ő szakadságon van, és nekiestem…
Minden más mellett, úgy tűnik, hogy ez a lakás még jó ideig készül, de azzal, hogy felköltöztem, kényszerítem magam, hogy minden nap dolgozzam rajta és az asztalost is toszojgassam befejezni a munkát.
Egyelőre, a klíma biztosította 25 fokos hőmérsékleten kívül minden részlet arra emlékeztet, hogy mennyire szerettem a régi lakásom, ahol mindennek megfelelő helye volt már, amit itt még hosszú munkával kell kialakítanom. A régi lakástól való elválás azonban elkezdődött és mire ezt az újat belakom, addigra, remélem, a régitől is meg tudok válni. De egyelőre nem könnyű…
