Továbbra is gyalog akartam meghódítani az örök várost.

Korán keltem, hogy ezúttal a birodalmi emlékeket ismerjem meg.

A Viale di Trasteverét folytattam a Tevere felé, most a Garibaldiról elnevezett hídon mentem át, így a kevéssé impozáns Largo di Torre Argentina volt az első amit megpillanthattam abból az ókori romokból, mediterrán növényzetből álló köztéri kompozícióból, amely a város birodalmi hőskorára emlékeztet.

Innen a II. Viktor Emánuel király nevét viselő hatalmas emlékmű felé kanyarodtam, amely virító fehérségével egyfajta támpont Rómában, és az onnan induló Via dei Fori Imperiali két oldalán vannak a császári fórumok.

Ezt a sugárutat, amely a Colosseumot veszi célba, a harmincas években, fasiszta felvonulásokra építették ilyen szélesre, de Róma rehabilitációs terveiben ennek jelentős szűkítése szerepel.

Egyébként, ott létemkor is egy diáktüntetés zajlott, hatalmas rendőri felügyelet mellett.

Miután kívülről megcsodáltam a Traianus és Augustus fórumát, jegyet váltottam a Forum Romanum (Forro Romano) bejárására.

A napsütötte, kellemes, novemberi  délelőttön nagyüzem volt a pénztárnál, rengeteg turista állt sorban.

Most nagy segítségemre volt a National Geographic római utikönyve, mert abban szerepel a Forum rekonstrukciós rajza, így a valóságos romokat a maguk jelentőségében tudtam azonosítani.

Lenyűgöző a Curia (a Senatus ülésterme) márványpadlója. A jobb és baloldalon lévő emelvényeken foglaltak helyet a szenátorok, hordozható elefáncsont székeken, amelyekkel, szükség szerint könnyedén átülhettek a másik oldalra, nézeteik változása esetén.

Teljes éppségben szinte egyetlen épület sem maradt meg az elmúlt két évezredben, de így is lenyűgöző hatású ez a hatalmas romkert.

Símán, egy egész napot el lehet tölteni csak itt, ha valaki kellőképpen felkészül, mert a hatalmas területen (a Palatinus dombbal együtt) nincs egyetlen kávéház vagy étterem, ahol enni vagy innivalót vehetne magához az ember. Helyesebben, a szokásos, szabadon folyó római kutak közül itt is van, emlékezetem szerint legalább egy (a Palatinuson), de ahhoz, hogy ihassunk belőle,  egy pohár, vagy palack kell, amivel felfogjuk a vizet. Meglehetősen mostoha körülmények között jut az ember lánya WC-hez is – egyetlenegy van a Palatinus tetején.

De ha valaki egy szendviccsel és vízzel felszerelkezve lép be, érdemes az utikönyvön kívül, mondjuk a Fogságot, vagy Josephus Flavius Zsidó háborúját is magával vinnie, séta közben lepihenve egy kövön, mindennél jobban átélheti a két történet eredeti légkörét.

A hajdani Tempio di Cesare választotta el a Forum keleti és nyugati részét. A meggyilkolt Julius Caesar emlékére emelték i.e. 29-ben, azon a helyen, ahol a holtestét elhamvasztották.

A zsidók  számára az ókori Rómát leginkább  Titus diadalíve jelképezi, a Via Sacra végén. Ezt  az egyébként nem túl nagy méretű diadalívet i.sz. 81-ben emelték, a 70-ben legyőzött zsidó felkelés és a jeruzsálemi Szentély lerombolása emlékére.

A boltív belső felületén lévő domborművek közül a déli oldali (ez a Palatinus felé eső része) a hadjáratból hazatérő Titus diadalmenetét ábrázolja, ahogy zsidó rabszolgák sora cipeli Salamon templomának minden kincsét, köztük jól felismerhető módon a menorát, a hétágú gyertyatartót.

A büszke római zsidók, egészen 1948-ig, míg meg nem alakult Izrael állama, nem voltak hajlandók átmenni a diadalív alatt, pedig a pápák beiktatási szertartásai alkalmából éppen nekik kellett a Colosseumtól a diadalívig az útvonalat feldíszíteni.

Miközben fényképeztem, talán nem véletlen, hogy héber szó hallatszott a bámészkodó turisták tömegéből.

Az innen vezető lépcsők egyikén lassan felkapaszkodtam a Palatinus-dombra. Minden pihenőnél érdemes körbenézni, mert fantasztikus a rálátást  a Forumra, még magasabbról pedig már láthatjuk a Colosseumot is.

Már a kora vaskorban is volt itt egy szerény település, de a köztársaság korában vált kedvelt római lakóhellyé – Cicero és Hortensius is itt élt. Utóbbitól vette meg a villáját Octavianus, a későbbi Augustus, és ezzel a legáhítottabb negyeddé tette, különösen a császárok számára, akik egészen a IV. századig építettek  itt egyre fényűzőbb  palotákat , egészen addig, amíg Constantinus át nem költözött Konstantinápolyba.

Ma már csak néhány rom maradt a hajdani pompából, de a Circus Maximus méretei ma is lenyűgözőek.

A Palatinus parkjának látványa megelőlegezte nekem a következő nap csodáit – Róma parkjairól.

Comments Closed