Az én váram_12
Az én váram sorozatban elemeztem a saját lakásom átalakítását. Most pedig a kész lakásról készült fotókkal összegzem – mielőtt eladnám… Igen, ez egyfajta búcsú… idén 10 éve lakom ebben a lakásban, az átalakítás előtt majdnem két évet, aztán pedig ebben a környezetben. Szerettem, jól „belaktam”, de ideje változtatni…
Csak a személyes tárgyaimat viszem magammal, annál is inkább, hiszen a legtöbb bútor a helyére beépített.
A következő hónapokban még minden apró elhasználódást kijavítok, újrafestem a lila falakat, ajtókat – egyébként a folyamatos karbantartás okán semmi nincs lepusztulva.
Bizonyára nem lesz könnyű megválni az első budapesti lakásomtól, amit úgy alakíthattam, ahogy a legjobbnak véltem.
Ma is vállalom, sőt, büszke vagyok rá és szerénytelenség nélkül állítom, hogy remek lakás: egyszemélyes, mégis vendégeket is tudok fogadni, akár egy-két éjszakára is itt alhattak barátaim. A gyerekeim és az unokáim pedig hosszabb időt is kibírtak ezen a 30+10 négyzetméteren.
Ebben a lakásban minden kézre esik, mindennek megvan a helye, könnyű takarítani… olyan, mint egy jól szabott ruha, pont az én méreteimre… Az elmúlt években sokan megfordultak ebben a lakásban, sokaknak tetszett és csak olyannak adom el, aki tiszta szívből szereti majd és pont így kell neki, ahogy van. Nem sietek vele, megtaláljuk az én váramnak a legjobb, jövendő gazdát.
A bejárati szinten zuhanyzó-mosdó-wc.
Külön háztartási helyiségben a mosógép, a vasalódeszka, vasaló, mosószerek, és a „magav”, amivel a napi felmosást 10 perc alatt elintézem, mert a háztartási helyiségben lévő padlóösszefolyóba „söpröm” a felmosólét.
A dolgozóba felvezető lépcső fiókjai rejtik a cipőket, a lépcsőre ülve kényelmesen fel is lehet húzni őket:
A dolgozóhoz vezető lépcső másik oldalán, a sótégla mögött a hűtőszekrény és mikró, a hűtő alatt a porszívó…
Az étkező felé nyíló ajtókkal a lépcső alatt a kabátok…
A bontás során találtunk egy üreget – ide is könyvek kerültek…
A lépcsők és a dolgozó emelt szintje alatt méretes tároló, ahová egyszer egy 90×210-es ágyat is be tudtunk tolni, amíg azt raktározni kellett…
A központi térből nyílik a „kuckó” – könyvtár, „hentergő” kanapé helyett, ami néha vendégágy is.
Az évek során a pad kijött az étkezőbe, és helyére csak egy lépcső-zsámoly került, ami ugyanúgy megteszi.
A falon a szüleim házassági fotója – egyik legkedvesebb képem: szegények, szépek és boldogok voltak…
Itt van a Jakov lajtorjája, az a lépcső ami a légudvar bukóablakához vezet – évente egyszer, tavasszal kinyitom, és a tél kezdetén becsukom – ez a keresztszellőzés nagyon fontos.
Mivel Zsili Babos kifestette a kuckó minden szegletét, kevesebb lett a könyvespolc mint terveztem, az irataim is egy kicsit zsúfoltan vannak, de nem bánom: imádom a kuckó színes világát…
Az én hálóhelyem a galérián van:
A dongaboltozat átellenes, alacsony részén pedig egy kád: az esti stresszoldó
Ha vendégeim vannak, azok esznek is…
A pad melletti „zsúrkocsi” a konyhai munkapult két kivágott darabjából (a tűzhelynek és a mosogatónak kellett kivágni helyet) készült, némi kiegészítéssel.
… és hétköznapi valójában: