Az én váram_11

Konyha az én váramban (szerkesztett foto - Zsitva Tibor eredetijéből)

Konyha az én váramban (szerkesztett fotó – Zsitva Tibor eredetijéből)

Részletek – konyha

Amikor visszajöttem Magyarországra (2006), döbbenten tapasztaltam, hogy milyen, semmire nem elég konyhákat terveztek be az akkoriban épülő lakásokba.
A konyha-tervezés a lakástervezés lelkeaz én olvasatomban.
Éveken át, rengeteget foglalkoztam azzal, hogy milyen legyen a korszerű konyha, amiben nem “az asszony” vagy a cseléd robotol, hanem ahol mindenki jól érzi magát. Éppen ezért, már kezdetben eldöntöttem, hogy bármilyen kicsi ez a lakás, igyekszem a lehető legkényelmesebb konyhát kialakítani.
Most, amikor jó nagy kihagyással folytatom a lakásomról szóló sorozatomat, már elég gazdag tapasztalatom van a tekintetben is, hogy mi “jött be” és mi nem.
A hibákkal kezdem:
– A falmélyedésbe, ami a fürdőszoba után maradt azon a falon, elkészült a 2,45 méternyi “főzési egység”, de nagyon hiányzik a vele párhuzamos “sziget”, ami az étkező felé fordul.
Nem esztétikai, hanem funkcionális értelemben.
Különösen, ha vendégeim vannak, kifejezetten zavar, hogy félig-meddig háttal nekik, teszek-veszek a konyhában.
Tisztában vagyok azzal, hogy ezen a kis alapterületen zsúfoltság-érzetet keltett volna, ezért is mondtam le róla, de nem akarom eliminálni a problémát. Amikor a konyhapultból kivágták a mosogatót és tűzhelyt, a “leeső” darabokat megőriztem, és elhatároztam, hogy azokból egy guruló minipultot csináltatok, hogy legalább, amikor vendégeim vannak, ne a hátamat lássák.
Az új étkező-elrendezés a "zsúrkocsival"

Az új étkező-elrendezés a “zsúrkocsival” 2014

2014.05.13 – a tervet megvalósítottam, és ki is próbáltuk: hatan is ragyogóan elférünk! Ha kevesebben vagyunk, mint ahogy a képen látható terítés is jelzi, a konyhához közelebbi rész tálaló funkciót lát el. Egyelőre a pad is remekül funkcionál, de ha nagyon precíz akarok lenni, akkor ehhez az elrendezéshez egy támlás-karfás pad jobban illenék… talán pár év múlva. Most így is szeretem.
Tölgyfa munkapult - szeretem, de nem a legpraktikusabb.

Tölgyfa munkapult – szeretem, de nem a legpraktikusabb.

– A beszerelésnél nem voltam elég résen, így a bal oldali fióksor túl közel került a falhoz, néha idegesítően közel, majdhogynem súrlódik – azóta nagyon figyelek arra, hogy a szélső szekrények és a fal között legyen egy “záróelem”, ami kellő távolságot tart.

A probléma az ilyen szűkre szabott helyekkel, hogy már a kivitelezés kezdetén, amikor még aljzatbeton sincs, nagyon pontosan kell dolgozni, amit a kőművesek nehezen viselnek – ők  centiméterben mérik a hibahatárukat, az asztalosok pedig milliméterben. Ez majdhogynem kibékíthetetlen ellentét…

Az építkezés irányítójának nagyon észnél kell lenni, és kőkemény szívvel visszabontatni azt, ami nem pontos. A kezdeti pontatlanság végzetes eredményekhez juttathatja az embert, ha ezzel nincs tisztában.

– A magam használatára nagyon jó a tölgyfa-pult, mert én, úgymond vigyázok rá, vagyis rendszeres időközökben kezelem a fát.

De macerás, és ahol vízzel dolgozunk, bizony jobb a kő munkapult – az izraeli háztartásokban erről senki nem mond le, mert szuper-praktikus. A következő konyhám munkapultja tehát kő lesz, kerül amibe kerül… vagy mégsem? 🙂

– Az IKEA mágneses fűszeres dobozai jópofák, de nem praktikusak. Már megvettem a rozsdamentes acél polcokat a páraelszívó két oldalára, a következő építkezéssel egy időben felszereltetem őket.

A fűszereket olyan üveg-edénykékben célszerű tárolni, amelyekbe a megvásárolt mennyiséget bele tudom önteni. Ezekbe a mágneses pogácsákba csak egy zacskó töredékét, ezért nem célszerű a használatuk.

az ideális lábazat az, ami a falon is körbefut... 16cm magas, 12 cm mélyen

az ideális lábazat az, ami a falon is körbefut… 16cm magas, 12 cm mélyen a bútor alatt

– Ennél a konyhánál jöttem rá, hogy a mosogatógépek miatt a lábazat ideális magassága 16 cm, és a mélységük 12 cm. Így nagyszerűen lehajtható a mosogatógép ajtaja, és a robusztus bútor szinte lebeg ilyen lábazaton.

A kétgenerációs lakás konyháiban a lábazatot burkoltuk – az az igazán praktikus megoldás. Az én váramban csupán lefestettem a lábazatot – nem az igazi.

Ami nem zavar, pedig szokatlan:

A hűtőszekrény és a mikro a lépcsősor alatti szekrényben

A hűtőszekrény és a mikro a lépcsősor alatti szekrényben

– A hűtőszekrény és a mikro kissé “kilóg a térből” – vagyis, a lépcső alatt, egy szekrényajtó mögött húzódik. Ezért mindannyiszor, amikor ki-vagy beteszek valamit a hűtőbe vagy a mikróba, két lépéssel többet kell megtennem. Nem zavar. Viszont jó, hogy a hűtő tere közelebb van a szemmagassághoz. A lakás a belvárosban van, nem vásárolom halálra magamat – fizessen villanyszámlát a szupermarket -, ez a hűtő nekem bőven elég.

– Nincs sütőm, csak mikro. Süteményeket utoljára a gyerekeimnek sütöttem, de sosem jeleskedtem ebben, különösebben. Ezt a problémát meg lehet oldani valamilyen mobil infrasütővel, de egyelőre nem hiányzik.

Amit imádok:

– Egyáltalán, szeretek ebben a konyhában főzni!

Szeretem a mosogatógépet, hogy pillanatok alatt rendet tudok tenni.

Szeretem a fiókokat, hogy mindennek megvan a maga helye, de nincs túl sok szekrény, ami újabb és újabb vásárlásra sarkallna. Ellenkezőleg, időről időre “megszabadulok a feleslegektől”. Legutóbb a kétgenerációs lakásba vittem át minden olyan konyhai használati tárgyat amit feleslegesnek találtam, ott pedig hasznosítani tudják.

Szeretek ebben a konyhában főzni...

Szeretek ebben a konyhában főzni…

– Szeretem a jól megvilágított munkapultot, azt, hogy a felső szekrény alja dupla üveg közé tett világítótest – fényt ad a szekrényen belül is. Sajnos, az IKEA megszüntette a forgalmazását, pedig tényleg praktikus.

– Szeretek használati tárgyakat látni a konyhában. A teaszűrők, bornyitó, a saláta-dresszing, de még a mosogató-szivacs és a törlőrongy (persze csak ha lila) is ott van kézközelben. A vágódeszkának és a hosszú tálcának ott a helye a pulton – amikor nem vagyok Pesten, a takarítónő időnként elsuvasztja a szekrénybe – nem kis bosszúságomra. Nem szeretem a “túl steril” kinézetű konyhákat – egy jó konyhába belefér a “használati rumli”.

– A konyhapult felett 6 konnektor van. A páraelszívó két oldalán 2-2. A jobb oldaliakban a kenyérpirító és a rádió, ami legalább olyan fontos kellék, mint konyhai gépek. Ha egyedül vagyok, a reggeli kávéval együtt “fogyasztom” a híreket.  A páraelszívó bal oldalán lévő konnektorok jók az alkalmi használatú gépeknek, mint a turmixgép, zöldségdaraboló, de sokszor a telefon-feltöltőt is oda teszem, mert a páraelszívó kényelmes polcként is funkcionál.  A mosogató csepegtetőtálcája alkalmas arra is, hogy az átlagnál maszatosabb zöldség, vagy gyümölcsdarabolást is végezhessek – ott is van két konnektor. Ha nagyobb lehet a konyha ennél a minimalisztikus méretnél, akkor nagyon praktikus egy külön szekrényt kialakítani a különböző konyhagépeknek, amelyeket akkor nem kell a fiókból előszedni, hanem használatra készen állnak.

– Bevált a fiókos rendszer az alsó szekrényeknél. Még a mosogató alatt is kihúzható egy mélyebb fiók (26+13 cm), ahol a szemetesedények és a mosogatószerek vannak. Mivel komposztálok és a papírszemetet is szelektíven gyűjtöm, három szemetesem is van, de nem túl nagyok, mert nem szeretek rotható, bűzlő dolgokkal egy légtérben élni. Sokféle szemetesedény-használatot kipróbáltam életem során, de ez a legpraktikusabb számomra.

A sorozat kezdete: ITT

Ez egy lakás a sok közül, nem tipizálható és éppen ez a jó benne. Akit érdekel a lakástervezés mint téma, ajánlom figyelmébe a Kétgenerációs lakás sorozatot és az Építési napló sorozatot.

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.