A parasztzsidó

Unknown-45Nem először látok éhező falusiakról szóló riportot – nagyanyám hangján szörnyülködök : hogy lehet ott éhezni, ahol van termőföld?

“A magyar falvak veszte a vidéki zsidóság kiírtásával kezdődött, a svábok kitelepítésével folytatódott, és a termelőszövetkezetek felbontásával tetőzött” – olvastam valahol, de most, hogy forrásanyagot kerestem, leginkább csak antiszemita szennylapokba ütköztem – a magyar vidékfejlesztésben játszott zsidó szerepről értékelhető összefoglalót nem találtam. Mint mellékszál nagyon sok történetben találkoztam a helyi, zsidó intéző, az újításokat bevezető földbirtokos alakjával, de ahogy a vidéki zsinagógák kövei, úgy ezek a történetek is elporladtak – csak a hiány hatása érezhető: elveszett a tudás, az innováció a magyar vidéken.

“Magyarország újabbkori történetének legnagyobb arányú bevándorlása a kelet-európai zsidóság érkezése volt, amely a 19. század második felében vált tömeges méretűvé. Az új bevándorlók igen szegény, nagyrészt falusi életmódú és földműveléssel is foglalkozó, jiddis nyelven beszélő askenázi zsidók voltak a Monarchia fennhatósága alá tartozó Galíciából és az Orosz Birodalom területéről.”

“A gettóba szállítás előtt végleg elkobozták a zsidók vagyonát is. Ezt helyben a magyar közigazgatás képviseletében eljáró bizottság végezte: pontos leltárt vettek föl a zsidók vagyonáról és a lakásokban hátrahagyott értéktárgyakról. A zsidók tulajdona minden további nélkül a magyar állam tulajdonába ment át, rendeletek sokasága szabályozta az értéktárgyak sorsát. Volt, ahol egyelőre a kiürített lakások egy helyiségében zárták el az értékeket, máshol külön erre a célra hatalmas raktárokat hoztak létre. Azzal mindenesetre nem számoltak, hogy a zsidók valaha visszakapják a tulajdonukat.” “A tömeges deportálás 1944 május 15-én kezdődött… július 9-ig 147 vonattal, német adatok szerint összesen 437.402 zsidót deportáltak. Magyarországról Budapest és a munkaszolgálatos alakulatok kivételével teljesen eltűntek a zsidók. A vonatok néhány kivétellel mind egy irányba indultak: Auschwitz-Birkenauba.”

A két esemény között a legtöbb magyar faluban legalább néhány zsidó élt: a szabó, a kocsmáros, vagy a földbirtokos arisztokrata intézője, a terménykereskedő… abban a dél-dunántúli kis faluban is volt kettő, amely az 1910-es népszámlálás idején 436 lakosából 129 magyar, 3 német, 304 horvát volt. Ebből 427 római katolikus, 5 református, 2 evangélikus, 2 izraelita. A mai falu 63 házában 106 lakos él. A házak többsége rémes állapotban, a kertekben legfeljebb fű nő, a szántókon, ha egyáltalán, kukoricát vetnek… Dolgozni eljárnak innen…

IMG_5482

Most egy pesti srác elhatározta, hogy itt pedig gazdálkodni fog, mert jó a föld, kellemes az éghajlat, kedvesek az emberek. Elmesélte a barátainak… az egyik, akinek a nagyszülei alföldi parasztzsidók voltak, első látásra beleszeretett a helybe, amikor a februári napsütésben megérkeztek a faluba. Egy hét múlva már  meg is alkudott az egyik házra, hazafelé menet megtervezte a ház felújítását, a kertbe telepítendő gyümölcsöst, a fűszernövények, a virágok és a zöldségek helyét. Éjszaka megtanulta az internetről, hogy milyen növények telepítésével lehet eltávolítani a vakondokat, és elkészítette a 10 éves fejlesztési tervet a gazdaságra, az együttműködésre a többi gazdával. Másnap szennyvíztisztító módszereket tanulmányozott, mert elképzelhetetlennek tartotta, hogy a fürdőszobák szennye a fúrt kúttól két méterre lévő emésztőbe kerüljön. Telefonált, e-mailt írt, kapcsolatokat keresett. Beszélt egy festőművész barátjával, hogy mi kell egy önfenntartó művésztelep létesítéséhez…

IMG_5479

  • Idén kerítést építünk-javítunk, tereprendezést végzünk, hogy az esővízet a leghatékonyabban használjuk fel, és a háztól elvezessük a vizet.
  • Ősszel fákat telepítünk. A telek hátsó részén császárfákat, majd az év különböző szakaszain érő gyümölcsfákat. A háztól 20 méterre megállunk a fatelepítéssel. A maradék 15 méteres szakasz a zöldségkert, és a ház környéke csak a virágoké és a fűszernövényeké.
  • Télen megtervezzük a ház felújítását a legvégső stádiumig, majd éves programokra bontjuk: az első a szennyvíztisztítás korszerű megoldása, az esővíz hasznosítása.
  • Jövőre a ház szerkezeti megerősítése és a talajnedvesség elleni szigetelése a feladat.
  • A kertben, a kerítés mentén elültetjük a bokros növényeket, mint a málnát  az északi oldalra, piros és fekete ribizlit, köszmétét és szedret az alsó szomszéddal határos oldalra, a telek végébe pedig bodzát.
  • A ház közvetlen közelében még nem ültetünk semmit, hiszen a felújítás még eltart egy darabig, de az utca felőli kert két, távolabbi szélén, a szomszédokkal határos részen megkezdjük a bokros-virágos-futónövények telepítését. Később, amikor a ház külső hőszigetelését is befejeztük, akkor az épületre is felfuttatjuk a növényeket, különösképpen az észak-nyugati oldalra, ahonnan az esőt-szelet kapja.
  • 2018-ra koncentráljuk a tetőfedés-cserét, az új nyílászárókat és a külső hőszigetelést, valamint a ház közvetlen környezetében a végleges tereprendezést: teraszok, lépcsők kialakítását. A tetőn már ekkor kialakítjuk a napelemek helyét, a kapcsolati rendszert.
  • 2019-ben a teljes belső átalakítás lesz soron: az utcai fronton, a jelenlegi lakóépületben és a tetőtérben egy vendégház, négy hálószobával két fürdőszobával, egy nagy központi térrel, ahol fatüzeléses kemence lesz a nappali-leülős részen, ám a tér hangsúlyos eleme a nagy étkezőasztal és a közösségi konyha. A hálószobákban szabályozható, infrapaneles falfűtés. A zuhanyzós fürdőszobák folytatásaként egy külön háztartási helyiség mosógéppel, szárítógéppel, a téli vendéglátás időszakára. A szennyvíztisztító szürke vizét forgatnánk vissza a wc-k öblítésére.
  • 2020-ban felszerelnénk a napelemeket.
  • A vendégház első 4-5 évében ingyenes művésztelepként működne. A kertben megtermelt zöldségekből, gyümölcsökből, a falu többi gazdájával együttműködve, helyi halból, húsból és tejtermékekből változatos, egészséges ételeket lehetne készíteni. A jelenlegi istálló és terménytároló épülete lenne kezdetben a műterem, amely 2019-ben még csak egy jól lehatárolt, külső nyilászárókkal megújított, hőszigetelt és az észak-keleti bütüjén két nagyméretű ablakkal ellátott helyiség lesz. A művészek egy-két hónapot, esetleg többet is eltölthetnének ott – csak az elkészült alkotásaikkal fizetnének.
  • Később, ha a művésztelep sikeres, a házzal szomszédos üres telken, amelyen valamikor hasonló ház állt, egy “üvegházat” építenénk műteremként, bemutatóteremként, időszaki kiállítások rendezésére is alkalmas helyként.
  • A falusi turizmus csend-nyugalom-tiszta levegő, egészséges ételek, Dráva-part-kínálatát intellektuális eseményekkel bővítenénk, amely, természetesen, a helyiek szórakoztatására, ismereteinek bővítésére is szolgálna.
  • A helyiekkel való kapcsolatot nem csak a közös munkán keresztül erősítenénk, hanem rendszeresen tartanánk ismeretterjesztő előadásokat olyan témákban, amelyek őket is érdekelhetik: a szennyvíztisztítástól a napelemes energiaellátásig, a magas hozzáadott értékű mezőgazdasági termékek előállításának módszereiről, persze művészetről, más népek kultúrájáról.
  • A legfontosabb dolog mégis az, hogy mintát adjunk arra, hogy mi mindent lehet csinálni egy darabka földdel, tudással és tettrekészségel.

3

Comments Closed

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.